Ameddig Rafaella intézte a a borravalót a taxisofőrnek, mi kiszálltunk Kate-tel, és bementünk az épületbe.
- Denis! - rángatta meg a kabátom ujját Kate, utána a mutatóujjával a recepciós pult felé bökött.
- Gyere, menjünk! - fogtam meg a kezét, és odamentünk Denishez.
- Szia, komisz! - ölelte meg Kate a fiút, aki felkapta az ölébe, majd adott az arcára egy puszit, és lerakta a földre.
- Miért komisz? - kérdezte Denis tettetett sértődöttséggel.
- Mert anyával tegnap este, miután bepakoltunk, megnéztük a Denis, a komiszt, és te jutottál eszembe - nevetett fel Kate, majd hátat fordított nekünk, és odament az éppen hozzánk tartó Neymarhoz.
- Szia, keresztapa! - pacsizott le Neymarral, aki nevetve csapott bele Kate tenyerébe.
- Szia Hilary! - biccentett felém, mire én halvány mosollyal intettem neki egyet.
- Helló, bátyus! - Rafaella vigyorogva ölelte meg a testvérét, majd Denis felé fordult, és ugyanúgy mint a bátyja nekem, biccentett egyet.
- Tegnap Stegen ki volt borulva - kezdte el a beszélgetést Denis. Neymar, Kate és Rafaella elől mentek a pálya felé, viszont mi a hatossal lemaradtunk. - Tudod miért? - tette hozzá vigyorogva.
- Inkább ki miatt! Amúgy én miattam - néztem rá büszkén mosolyogva.
Miután helyet foglaltam Rafaella és Kate között, minden figyelmemet a pályán lévő eseményeknek szenteltem.
Ami nehéz volt, hiszen a nővérem a szemem láttára smárolta le Stegent, aki a többiekkel szünetet tartott.
- Ott van apa! - szólt hirtelen Kate, Marc irányába mutatva. - Oda mehetek Denishez? - kérdezte mosolyogva, mire bólintottam, és egy arcra puszi után útjára engedtem.
- Gratulálok! - ült le Rafinha, Rafaella helyére, aki időközben odament társalogni André Gomes barátnőjéhez. Mivel én nem ismerem a lányt, ezért inkább nem tartottam vele. - Neymar mesélte, hogy együtt vagytok! - mosolyogva rám nézett egy pillanatra, de utána a csapattársakat figyelte.
- Köszi! - viszonoztam gesztusát, majd én is a fiúkat kezdtem el nézni, viszont feltűnt, hogy Neymar és Stegen nincs ott. - Nem tudod hol vannak Neymarék? - kérdeztem elrakva a mobilt a zsebembe, miközben Rafinha megrázta a fejét, én pedig felálltam a székről, és indultam megkeresni Neymart, hogy tudjak vele beszélni. Pár lépés után betértem egy mellékfolyosóra, ahol éppen Stegen és a brazil vitatkozott.
- Hilary is csak egy lány, akit magadba bolondítasz? - kérdezte dühösen Marc, én pedig az ott lévő falhoz álltam, hogy ne vegyenek észre.
- Semmi közöd hozzá! - vágta hozzá a szavakat Neymar, miközben karba tett kézzel, tekintetével szikrákat szórt. - És amúgy is, mióta érdekel téged Hilary? - vonta kérdőre, amikor közelebb lépett hozzá.
- Amióta elhagytam három éve. Vele akartam lenni, de Jessit ugyanúgy szerettem mint Hilaryt és nem tudtam dönteni - sóhajtott, nekem pedig a könnyek homályosították a szemem.
- És, most már tudnál dönteni? - tette fel a kérdést halkan a brazil focista.
- Igen - válaszolta szinte azonnal Marc, majd hagyott egy kis hatásszünetet, és kibökte. - Hilaryt választanám - mondta mosolyogva.
- Akkor hódítsd vissza! - veregette meg a hátát Neymar, majd otthagyta.
- Tegnap azt mondtad nem vagyok különleges számodra - szólaltam meg mögötte, ő pedig ijedten hátrafordult.
- De az vagy. Még hat év után is - jött közelebb hozzám.
- Jessivel mivan? -kérdeztem csak úgy mellékesen.
- Az utóbbi három évben csak azért nem szakítottunk, mert megszoktuk egymást, és valamilyen szinten hiányoznánk egymásnak. Ezért is jegyeztem el, miután visszajöttem Amerikából. Azt hittem, hogy ha megkérem a kezét megváltoztat bennem valamit, de nem - válaszolta halkan.
- Akkor visszamentél Jessihez, hiába nem is szeretted már? - kérdeztem, mire bólintott egyet. Kiakadtam. Ilyen hülyeség miatt vesztettem el akkoriban a babámat. Nem hiszem el! - Tudod - nyeltem egy nagyot, hogy a gombóc a torkomban eltűnjön. - emiatt a baromság miatt elvetéltem - folyt le az egyetlen könnycsepp az arcomon.
- Mi? - kérdezte értetlenül, hangja ugyanúgy halk maradt.
- Terhes voltam, de ti miattatok, és a bonyolult szerelmi életetek miatt elvetéltem. Akkor akartam elmondani, amikor egy fontos dolog miatt áthívtalak magamhoz. De te közölted, hogy nem érsz rá, mivel visszajössz Barcelonába Jessihez, mert kibékültetek - csuklott el a hangom. Belenéztem a szemébe, ami kijelentésem után érzelemmentes maradt. Szerintem fel sem fogta, hogy mi a helyzet. Megfordultam, és indultam vissza a Rafaelláékhoz.
- Mi történt? - kérdezte kétségbeesetten Rafaella, közben pedig Kate összekulcsolt kezekkel szurkolt Messinek, hogy rúgja be a kapuba a labdát.
- Elmondtam neki, hogy terhes voltam - szipogtam, majd kezemmel letöröltem a könnyeimet. - Ramatyul nézek ki? - fordultam Rafa felé.
- Csak pirosak a szemeid - vett elő a kabátjából egy zsepit, majd oda nyújtotta nekem. - Amúgy Neymar mondta, hogy ne haragudj rá, amiért azt hazudta, hogy együtt vagytok.
- Beszélek majd vele! - aprót legyintettem, és elővettem a telefonomat, hogy megnézzem mennyi az idő. Tíz múlt három perccel.
- Neymar, tudnánk beszélni? - mentem oda hozzá edzés után, miközben Messi otthagyta, és az öltözőbe ment.
- Most nem jó! - rázta meg a fejét, és indult is volna be, de utána szóltam.
- Negyed óra múlva a közeli kávézóba! - kiáltottam neki, mire egy aprót bólintott, majd bement az öltözőbe, az ajtót pedig becsukta maga után.
- Szeretnék kérdezni valamit? - ültem le a székre köszönés nélkül, hiszen húsz perccel ezelőtt köszöntünk el egymástól. Ha lehet azt annak nevezni.
Neymar nem tudott válaszolni, mivel a pincér felkérte a rendelésünket. Én egy forró csokit kértem, Neymar viszont maradt a kapucsínónál.
- Mondjad! - nézett rám, miközben a már addigra kihozott italába kortyolt. Nem tudtam hogy lehetnék tapintatos ezzel kapcsolatban hiszen, neki lehet hogy kínos téma.
- Tetszem neked, Neymar? - kérdeztem a szemébe nézve.
2018. 07. 26
❣
YOU ARE READING
Love Again | Marc-André ter Stegen | ✓
FanfictionHilary Hilton élete kicsit sem egyszerű. Pláne úgy hogy barátja, az egyik legjobb labdarúgócsapat kapusa. Vagyis, a volt barátja. Ugyanis Hilary-t megcsalják, ezek után a lány élete jobban felfordul. ...