Love Again | Marc-André ter Stegen | ✓

11.rész

Reggel annyira kómás voltam, és csalódott, hogy kedvem sem volt felkelni a kanapéról. Egész hajnalban gondolkoztam, hogy mitévő legyek; hogy hogy szeressek ki belőle. Így öt órányi gondolkodás után, ugyanoda lyukadtam ki. Fogalmam sincs. 

Amikor három éve újra benne volt az életemben-hacsak egy hülye fogadás miatt is-azt hittem minden rendben lesz. Hogy ismét együtt leszünk.

Kimentem a konyhába, hogy készítsek kávét Rafaellának, magamnak és Katenek meg kakaót.

- Jó reggelt! - ásított bele a köszöntésébe a brazil húga, én pedig elmotyogtam ugyanazt. - Mi a baj? - jött oda hozzám, majd megsimította a karom.

- Fogadás miatt jött hozzám három éve Amerikába - motyogtam halkan, miközben a csészébe kiöntött kávét kavargattam.

- Honnan szedsz ilyet? - értetlenkedett leülve a pulthoz. 

- Tegnap este itt volt Jessi, mert az a köcsög szakított vele, és lerohant hogy elvettem tőle, utána felidegesítettem, utána mutatta meg a videót - hadartam, közben öntöttem Kate kakaó adagját a Barcás poharába.

- Kivel? - faggatott tovább, ugyanúgy mint szokott.

- Rakitic.

- Pedig bírtam a svájcit, a feleségével jól kijövök - úgy mondta, mintha az egyetlen egy embert vesztette volna el.

- Attól még trécselhetsz a feleségével.

- Igaz.

- Jó reggelt! - jött be ugrándozva Kate, majd megnyalva a száját vette kezébe a bögrét. - Alig várom a meccset! - visított megölelve engem, miután lerakta a bögrét a pultra. Tényleg, a meccs! Kiment a fejemből.

- Mi is! - mosolygott rá Rafaella, majd felállt, és az üres csészét a mosogatóba rakta.

- Anya, felvehetem majd a Neymartól kapott mezt? - kérdezte bociszemekkel, én pedig bámultam az apjától örökölt kék szemeibe. Bólintottam egy aprót, ő pedig tapsikolva ment előkotorászni a szekrényéből a mezt.

Mivel Rafaella a konyhába tárgyalt telefonon valakivel, ezért elmentem a szobába felöltözni. Magamra küszködtem egy egyszerű kék farmert, hozzá pedig a kötött pulcsit, amit még a braziltól kaptam karácsonyra. A hajamat csak egyszerűen lófarokba csináltam meg, arcomra pedig semmilyen mázt nem kentem. Majd este talán a meccs előtt kisminkelem magam, vagy Rafaella kisminkel.

- Gratulálunk! - ölelte meg vigyorogva Rafaella Neymart, a meccs után. A Barca simán leverte az Espanyol-t. Méghozzá 4:1-re.

Ugyanúgy mint Rafaella, én is szorosan megöleltem a brazilt, akinek hozzá tapadt a mez a testére. Halvány pír szökött az arcomra ennek láttán.

- Tetszett amit láttál? - fordult felém vigyorogva Rafaella, miközben a parkolóba sétáltunk. A halvány lámpafények alatt is látni lehetett, hogy piros az arcom.

- Miről beszélsz? - kérdeztem, mintha nem tudnám miért kérdezi.

- A bátyám kockahasáról. - ült be a volán mögé, én pedig az anyósülésre.

- Te is így reagálnál - csaptam rá a vállára enyhén. Rafa még bosszúsan rám nézett, aztán ráadta az autóra a gyújtást, és elindultunk az albérletbe átöltözni, aztán a város egyik legjobb klubjába. Alig egy óra múlva, már Rafaella ott is hagyott a bejáratnál, én pedig odamentem a pulthoz, majd kértem egy koktélt. A klubban csak a csapattagok voltak és azoknak barátnői, esetleg feleségei, mert valamelyik fiú kibérelte. 

- Köszönöm! - mosolyogtam rá a lányra, aki halványan viszonozta a gesztusomat, de utána Neymart pásztázta a szemével, aki éppen nagyban röhögött MSN többi tagjával és Rafinhával. - Van barátnője! - néztem én is az irányukba, aztán vissza a lányra, aki kedvtelenül visszafordult hozzám. 

- Én...én nem azért... - rögtön tiltakozni kezdett, bennem pedig egy kicsi féltékenység volt. Amit nem tudtam hová tenni.

- Milyen csinos vagy, Hil! - puszilt arcon a brazil, a lány meg inkább kiment levegőzni. Kinéztem az ablakon, ahol ott állt és éppen egy cigire gyújtott rá.

- Kössz! - fordultam vissza Neymar felé mosolyogva. 

- Nem jössz táncolni? - kérdezte suttogva a fülembe. Kirázott a hideg, hiába bent a helyiségbe meleg volt. Ránéztem, majd bólintottam, ő pedig a kezemet fogva vezetett a tánctér felé. Éppen egy amerikai dal csendült fel, mégpedig Kungs-tól a This Girl, amit én imádok, ezért vigyorogva kezdtem el táncolni az ütemre. Neymar mögém sétált, és derekamra tette a kezét, aztán puszikkal kezdte behinteni a csupasz vállam. Halk sóhaj szaladt ki a számon,  a brazil pedig a fülembe nevetett.

- Hozok valamit inni, látom egy kicsit kipirultál! - kacsintott rám, aztán otthagyott, és a pulthoz sétált, ahol a csaj mosolyogva várta. Elkaptam onnan a tekintetem, és inkább Antonella és Shakira nevetgélését figyeltem.

- Jól áll a piros! - duruzsolta a fülembe egy ismerős hang. Unottan fordultam meg a tengelyem körül, majd Stegenre néztem, akinek iszonyat jól állt a farmer ing. Rávágtam volna, hogy neked meg a kék, mintha két idegen elkezdene trécselni, de nem vagyunk idegenek, és nem akarok vele jó pofizni, majd beszélgetésbe enyeledni.

- Kössz! - hadartam unottan, aztán kerestem a tekintetemmel Neymart, aki nevetve beszélgetett a pultos csajjal.

- Beszélgetni jöttem, mert úgy látom, valakinek más elfoglaltsága akadt - nézett ugyanoda ahová én. 

- De én nem akarok veled beszélgetni! - kiabáltam rá, hisz úgysem hallják meg, a hangos zenétől.

- Mióta lettél ilyen harapós? - vonta fel a szemöldökét.

- Amióta a köcsög exem fogadást kötött rajtam - néztem rá lenézően, amennyire csak tudtam.

- Ez fájt! - tette megjátszva a szívére a kezét. - Ja, és tanulj meg a lenézően nézni, mert most nem annyira sikerült - kacsintott rám, én meg megint elpirultam. Istenem!

- Te pedig tanulj meg színészkedni, mert szarul csinálod! - próbáltam az a beszólogatós lány lenni, de kénytelen voltam a közelében úgy viselkedni.

- Igen is jó a színészi képességem!

- Tényleg, mert eltudtad játszani, hogy szeretsz, miközben másik csajod volt! Ezért taps jár! - tapsoltam meg ironikusan.

- Tényleg, szerettelek. Még most is szeretlek! - fordult el ismét Denis és Cillessen irányába.

- Kár, hogy én már nem! - jelentettem ki tettetett szomorúsággal, közben pedig belülről ugrándoztam, hiszen most vallott szerelmet. De kivüről pókerarccal hallgattam. 

Stegen pedig felnevetett.

- Tudom, hogy hazudsz! - fordult vissza felém, és mélyen a szemembe nézett. Azt hittem meg fog csókolni. - Mert engem, ki ne szeretne? - kérdezte széttárva a karját.

- Soroljam? - unottan megforgatva a szemem kérdeztem meg.

- Nem muszáj! Mert nincs! - legyintett vigyorogva.

- De van! Itt áll előtted! - mutattam magamra.

- Nem utálsz! - jött közelebb. A lábaim abban pillanatban megremegtek, a légzésem felgyorsult. - Pont ellenkezőleg! - tette a derekamra a kezét, arca közeledett az enyémhez. - Szeretsz! - suttogta ajkaimra, majd megcsókolt. A hangfalból Emma Louise Jungle című dala dübörgött, ami épp illet a helyzetemhez. Hiába az agyam tiltakozott, és azt akarta, hogy szakítsam meg a csókot, de a szívem ennek ellenkezőjét. 

Közelebb húzott magához, ezért nyaka köré fontam a kezem, így folytatva a szenvedélyes csókolózásunkat.

Amit tegnap gondoltam, hogy ki kell szeressek Stegenből, mert a mi különös kapcsolatunk fájdalmat okoz, néha ő maga is, annak ellentettjét csinálom. Csókolózok vele. Így biztosan nem fog sikerülni.
De sikerülnie kell, ha tovább nem akarok csalódni.

2018. 07. 31

❣