Love Again | Marc-André ter Stegen | ✓

9.rész

Neymar a mondatot hallva vissza letette a csészét az asztalra, majd rám nézett.

- A világ nem körülötted forog, Hil! - jelentette ki, a csészét pedig szájához emelte, és kortyolt egyet a kapucsínójából.

- Ezt nagyon jól tudom! - mondtam dühösen, egyben lekezelően, miközben én is a számhoz emeltem a forró csokival teli csészét.

- Egyébként, honnan szeded ezt a badarságot? - kérdezte már-már nevetve. De nem az az őszinte nevetés volt. 

- Nem csókoltál volna meg - kontráztam, majd kinéztem a kávézó ablakán. Mivel Neymar nem válaszolt rögtön, visszanéztem rá, és valamin nagyon gondolkozott.

- Mondtam már, szimpla fellángolás - tekintetét pedig a kinti eseményekre szegezte.

- Én is ezt mondanám - motyogtam az orrom alatt. Hála az előttem ülő brazil nem hallotta meg, hanem tovább nézte a járókelőket, akik melegen felöltözve sétáltak Barcelona utcáin.

- Mennem kell! - törte meg a csendet Neymar, miközben órájára pillantott. Bólintottam, utána azt füllentettem, hogy nekem is elintézni valóm van, így ő kifizette a két italt, majd együtt mentünk ki a kávézó ajtaján.

- Miért hazudtad azt, hogy együtt vagyunk? - tettem zsebre a kezem, miközben ránéztem.

- Örülhetnél neki, hogy hazudtam - pillantott rám egy másodpercre, majd elmotyogott egy sziát, és elviharzott.

Mivel az albérlet, amit kivettünk-Rafaella győzködése miatt, mivel mikor meglátogatja Neymart itt szokott megszállni-alig tíz percre volt a kávézótól, ezért sétálva tettem meg a távolságot.

- Hol voltál? - rohant le Rafaella, amikor beléptem a nappaliba.

- Kávézóban a bátyáddal.

- Na, tetszel neki? - kérdezte, miközben a konyhába sétáltunk. Megráztam a fejem nemlegesen.

- Kate?

- Denisszel van - lépett be a szobába, és valóban ott voltak mind a ketten. Kate éppen Denis száját rúzsozta a vadi új vörös árnyalatú rúzzsal.

- Végre, itt vagytok! - sóhajtott fel Denis, akinek úgy látom, még a szemhéja is be van festve. Még pedig lilára.

- Tök jól nézel így ki! - kuncogtam, majd levettem a kabátomat, és a székre tettem.

- Pff, tudom! - legyintett büszkén mosolyogva, én pedig megforgattam a szemem.

- Akkor rosszul tudod! - szólalt meg Rafaella, szúrósan Denisre nézve. 

- Mi történt, amíg nem voltam itt? - kérdeztem köztük kapkodva a fejem.

- Kész, komisz - sóhajtott fáradtan Kate, majd felállt, és a másik szobába ment.

- Semmi! - válaszolt túl hamar Rafaella, Denis pedig rákapta a fejét.

- Méghogy semmi? - állt fel a földről a fiú, kezét pedig keresztbe fonta a mellkasán.

- Bökjétek már ki, hogy mi történt? - kiáltottam fel kissé hisztérikusan.

- Csókolóztunk! - mondta Rafaella halkan, lehajtva a fejét.

- Hát, de ez jó! - virultam fel, de amikor megláttam, hogy mind a kettő elvan szontyolodva, köhintettem egyet, és abba hagytam az ujjongást. - Vagy nem? - néztem felváltva rájuk.

- Nem, nem jó. Sőt borzalmas - túrt a hajába Rafa.

- Miért? - nem értettem semmit.

- Mert utána a csaja felhívta, hogy hiányzik neki és jó lenne ha találkoznának - nézett mindvégig megvetően Denisre.