Love Again | Marc-André ter Stegen | ✓

1.rész

1 hónappal ezelőtt

- Marc, hazajöttem! - kiabáltam lehúzva a cipőmet, majd a konyhába lépkedtem, hogy lepakoljam a szatyrokat. Mivel barátom nem válaszolt, egy pillanatra azt hittem még edzésen van. Ránéztem az órára, ami fél tizenkettőt mutatott. Homlok ráncolva kezdtem el keresni.

Éppen az emeleten voltam, hogy az ott lévő szobákba benézzek, hátha alszik vagy valami, amikor nevetést hallottam a hálószobából. Lábujjhegyen sétáltam el az ajtóig, majd halkan benyitottam. A szemem kétszeresére nőtt, automatikusan a szám elé kaptam a kezem.

- Jól szórakoztok? - kérdeztem remegő hanggal, miközben könnycseppek folytak le az arcomon.

Stegen és az idegen csaj ijedten fordultak az ajtó felé, és elkezdték a pólójukat magukra kapni.

- Folytassátok csak nyugodtan. Nem is zavarok! - sietős léptekkel rohantam a nappaliba, hogy mihamarabb elhúzzak innen. 

- Hilary, hadd magyarázzam meg! - könyörögte Marc, ahogy jött utánam.

- Mit? - fordultam felé. - Azt hogy éppen egy csaj feküdt az ágyban alattad, miközben smároltatok. Ezen semmit sem kell megmagyarázni. Láttam amit láttam - töröltem le dühösen a könnyeimet, majd elakartam menni, de karomnál fogva visszahúzott.

- De én szeretlek! - erőltetetten felnevettem. - Csak egy hiba volt.

- Ha szeretnél, nem csaltál volna meg! - mondtam nyugodtan kihúzva a kezemet, az ő szorító kezei közül. Kikerültem, aztán felhúztam a cipőmet, majd magamra vettem a kabátot, és felé fordultam. - Boldog második évfordulót, te féreg! - azzal kiléptem az ajtón, egyben az életéből is.

Jelen

- Csáó, csajszi! - ült le mellém a kanapéra Liza, miközben valami undorító kaját tömött magába.

- Cső! - mondtam unottan az unikornisos pizsamámba.

- Hogy vagy? Neymar mesélte, hogy amikor itt volt rosszul voltál.

- Ugyanolyan ramatyul. Szédülök, kiadok magamból minden kaját, fáj a fejem - néztem rá, aztán vissza a tévére, ahol éppen Spongyabob ment.

- Hilary, te...nem vagy...terhes? - kérdezte kétségbeesve. Idegesen felnevettem.

- Dehogy! Vagyis remélem nem - bizonytalanodtam el egy pillanatra. - Figyelj, lehet csak egy vírus! - legyintettem.

- Szólok Rafaellának, hozzon tesztet a közeli gyógyszertárból és kiderül.

- Szólhatsz neki nyugodtan, csak az a baj, hogy Rafa Genovában van, a patika meg nincs nyitva sem ma, sem holnap - veregettem meg a vállát, majd a konyhába mentem inni valamit.

- Miért? - jött utánam.

- Nem tudom, csak tegnap amikor mentem a szupermarketbe, akkor láttam hirdetményt - vontam vállat.

- Majd jössz edzésre? - kérdezte pár perccel később.

- Fogalmam sincs - ittam bele az ásványvízbe. - Hánytól lesz?

- Kilenc - nézett rá az órára. - Most pedig fél kilenc. Ha akarsz jönni, akkor siess - jelentette ki, én pedig felmentem készülődni.

Felvettem egy farmert, meg egy bő vastag pulcsit. A fürdőben arcot mostam, plusz smikeltem aztán vissza is mentem a nappaliba, ahol Liza telefonált Neymarral.

- Oké. Szeretlek! - mosolygott Liza, majd bontotta a vonalat. - Indulhatunk? - kérdezte hozzám fordulva.

- Aha - bólogattam, aztán felvettem a bőrkabátomat, egy csizmával. Liza is elkészült, utána kiléptünk a lakásból, a novemberi hidegbe.

Fél óra múlva már a Camp Nou folyosóján sétáltunk a brazillal a nyomunkban.

- Helló, Hilary! - ölelt meg Denis Suárez, amikor Lizával a nézőtérre értünk. - Ha Stegent meg látod leesik az állad! - kacsintott rám, majd elment, mivel megjelent az edző.

Kíváncsian figyeltem a pályán lévő focistákat, hátha az exemet is meglátom, de nem volt sehol.

- Nézd! Azt a... - kezdte el Liza, de nem tudta befejezni. Odanéztem, ahová ő is, és ahogy Denis megmondta, tényleg leesett az állam. - Hú, ha nem lenne Neymar, lestartolnék rá - nyögte ki nagy nehezen, én pedig hitetlenkedve ránéztem.

- Az exemről beszélsz, Liz!

- Igen, az exedről. Olyan jól áll neki ez a haj. Basszus! - kezdett el áradozni, én meg megforgattam a szemem.

Semmi kétség, az új haja sokkal jobban állt neki.

- Liz, csukd be a szád, berepül a légy! - motyogtam unottan, közben le sem vettem a szemem az exemről.

- Ne játszd meg magad! Valld be, tényleg sokkal helyesebb lett ezzel a hajjal! - mosolyogva figyelte Stegen haját.

- Te csak azzal a nyamvadt hajával vagy ki, ember! - puffogtam magasabb hangon, mire az MSN, Denis és Stegen ránk vezette a tekintetét. Lehajtottam a fejem zavaromban, Liza pedig felnevetett. Ha lehet azt a fuldoklást nevetésnek nevezni. - Nem röhög kussban van! - néztem rá szúrósan, Liza pedig inkább tovább csodálta az exem séróját. Jesszus!

Alig negyed órával később vége lett az edzésnek, ezért elhagytuk a stadiont.

- Min gondolkodsz? - bökte meg a vállam Liza.

- Hogy-hogy lehetsz ennyire hülye! - dorgáltam le halkan.

- Kössz! - mosolygott rám gúnyosan.

- Nincs mit, máskor is!

- Nem vagy vicces!

- Te sem!

Tíz perc elteltével Neymar közeledett hozzánk, és akaratlanul Liza mondata jutott eszembe. 'Ha nem lenne Neymar lestartolnék rá!' Tényleg megtenné, vagy csak úgy mondta?

- Nem nagyon izgatott téged Stegen új külsője - szólalt meg Neymar, miután megajándékoztak Lizával, egy undorítóan hosszú csókcsatával.

- A csajodat annál inkább! - motyogtam halkan, és szerencsémre nem hallotta meg.

- Este találkozunk? - ölelte át Liz derekát a brazil.

- Persze - adott egy csókot a barátjának, én pedig a bejárat felé néztem, ahol Stegen épp akkor jött ki. Miután észrevette hogy őt bámulom, rám kacsintott, ezért zavaromban a földet kezdtem el tanulmányozni.

- Akkor este! - búcsúzott el egymástól a gerlepár, majd Lizával az autóhoz mentünk, és beültünk.

- Láttam mindent - szólalt meg hirtelen a mellettem ülő lány, én pedig kinéztem az ablakon. Marc a kocsinak dőlve gyújtotta meg a cigijét, majd szívott egyet bele, és a kocsinkra vezette a tekintetét.

- És aztán? - kérdeztem, miközben nem vettem le róla a tekintetem. Ahogy láttam, ő sem a kocsiról.

- Semmi! - legyintett, aztán ráadta az autóra a gyújtást, és kihajtottunk a parkolóból.