Love Again | Marc-André ter Stegen | ✓

6.rész

- Anya, anya! Esik a hó! - kiáltozta a szobámba futva Kate. - Anya! Megcsikizlek, ha nem kelsz fel! - jelentette ki fenyegetően.

- Ébren vagyok, drágám! - mondtam halkan, becsukott szemmel.

- Amúgy jön nálunk Neymar kereszt apu, meg Denis - számolta az ujjain, én pedig azonnal felültem az ágyon.

- Mi? Mikor? - másztam ki az ágyból.

- Rafa szerint nem sokára itt lesznek - állt meg az ajtóban. - Szóval anya, tik-tak, tik-tak! - ütötte meg mutatóujjával a képzeletbeli óráját, és kiment az ajtón.

Mosolyogva megráztam a fejem, majd kinyitottam a szekrényt, amiből kivettem egy cicás pulóvert meg egy farmert. Gyorsan átöltöztem, majd a fürdőbe mentem. Megmostam az arcom, tettem fel rá egy kicsi sminket, plusz még megcsináltam a hajam.

- Milyen kaját csinálsz? - léptem be a konyhába, ahol Rafaella éppen betette a sütőbe a sütit.

- Taco lesz, és süti - rakta vissza a szekrénybe a lisztet és a cukrot. - Viszont a tacot azt rendeltem. Szóval csak a sütit csináltam én - mutatott a még mindig csomagolatlan kajára.

- Kate mondta, hogy Neymar jön Denisszel - ültem le az asztalhoz.

- Csak beugranak pár percre - öntötte ki a csészébe a kakaót, majd felém nyújtotta. Hálásan rápillantottam, és már bele is kortyoltam.

- Értem.

- Sajnálom, hogy nem mondtam el, hogy Jessi meg Stegen...! - ült le mellém az asztalhoz.

- Nem baj! Tudhattam volna, hogy hat év elteltével befog következni! - néztem rá. - És amúgy is, semmi közöm már Stegenhez. Van egy gyönyörű kislányunk, de ennyi - piszkáltam a körmömet az asztal alatt.

- Figyelj, tudom mi történt három évvel ezelőtt. És azt is tudom, hogy nehéz. De ennek ellenére szereted - fogta meg a kezemet. Na, igen. Három éve történt, hogy Jessi és Marc szakítottak. És az is három éve történt, hogy újra teherbe estem. A babát viszont elvesztettem. Miután majdnem összejöttünk volna Stegennel, kijelentette, hogy ő és a nővérem kibékültek. Én pedig akkor szerettem volna elmondani neki, hogy másodjára is apa lesz. Ezek után Rafaellával alig foglalkoztam, főleg Kate-tel. Nem volt kedvem semmit csinálni. Csak feküdtem az ágyban és néztem a plafont. Két héttel később pedig a babát elvesztettem. Elsősorban Jessit hibáztattam, amiért nem lehettünk egy boldog család, de a végén magamat okoltam, hiszen én nem gondoskodtam a babáról. Hála a drágaságomnak, és Rafaellának, sikerült újra normális életet élnem. És ezt nagyon köszönöm nekik.

- Helló! - lengette meg a kezét Denis. Megráztam a fejem, hogy elűzzem a borzalmas időszakot a fejemből, majd felpattantam a székről, és megöleltem az előttem álló fiút.

- Keresztapa! - hallottam meg a lányom boldog hangját az előtérben.

- Szia, prücsök! Hiányoztam? - tette fel a kérdést a brazil, mire én megforgattam a szemem. - Szia, Hil! - jött be a konyhába, Kate kezét fogva.

- Szia! - távolodtam el Denistől, odamentem a lányom kezét fogó Neymarhoz, és megöleltem, ő pedig fél kézzel átkarolt.

- Hogy vagy? - kérdezte halkan, mikor elengedtük egymást. Nem tudtam válaszolni, mert Kate megkérdezte a keresztapját, hogy menjenek fel játszani, de Neymar mondta neki, hogy menjenek fel Denisszel, ő majd játszik vele. Lányom bólintva tudomásul vette, utána rögtön Denishez rohant, és felmentek az emeletre.

- Jól - válaszoltam szűkszavúan, a konyhába belépve.

- Rafaella mesélte a tegnap történteket - ült le az asztalhoz. Nagyot sóhajtva helyet foglaltam mellette.

- Mindent el kell neki mondani? - kérdeztem halkan és enyhe dühvel a hangomban. Neymar megfogta a kezem, és apró köröket kezdett el a kézfejemen rajzolni az ujjával.

- Igen, mivel mind aggódunk miattad!

- De teljesen jól vagyok! Sőt, remekül! - álltam fel idegesen, majd a pulthoz mentem, és rádőltem.

- Nem úgy látszik! - jelentette ki, amolyan "úgyis igazam van" hangsúllyal, miközben hozzám sétált.

- Hagyjuk ezt, oké? Hol van Rafaella? - kérdeztem meglepetten.

- Elment a közeli szupermarketbe. Mindjárt jön - nézett mélyen a szemembe.

- Oké - mondtam lehajtva a fejem. Zavarba jöttem. Utoljára Stegen hozott ugyan ilyen helyzetbe.

- Mi a baj? - jött közelebb hozzám, én pedig akaratlanul felnéztem. A szemébe.

- Semmi, csak... - megráztam a fejem, hogy tudjak tisztán gondolkozni, és kibökni valamit, de nem sikerült.

- Zavarba hoztalak! - nevetett fel, majd még közelebb jött hozzám. Alig volt köztünk pár centi. Légzésem felgyorsult, szívem gyorsabban kezdett el verni. Ugyanúgy mint Stegennél.

Neymar a reakciómon csak elvigyorodott, de utána komollyá vált a tekintete.

- Nem érdekel, hogy ez csak egy szimpla fellángolás, de én most megcsókollak! - mondata hallatán megállt a lélegzetem. Fel sem fogtam mi történik. Pár másodperc múlva kezei közé fogta az arcom, és megcsókolt. Nyaka köré fonva a kezemet viszonoztam a csókját. Kezét levette az arcomról, majd a derekamra tette. A pulthoz lépdeltünk, miközben a csókolózást nem hagytuk abba. Neymar felkapott az ölébe, aztán rárakott a pultra, és a lábaim közé férkőzött. Hajába markoltam, mire ő a nyakamon kezdett el puszikat hinteni.

- Jézusom! - hasított a levegőben Rafaella hangja. Ijedten néztünk rá a konyha bejáratán ácsorgó lányra, miközben a szemét eltakarta a kezével. Neymar hátrébb lépett a pulttól, egészen az asztalig, majd kihúzott egy széket és leült. Én pedig hevesen verő szívvel szálltam le a pultról, és a lehető legtávolabbik helyen foglaltam helyet. A nappaliba. Mivel a nappalit és a konyhát egy mindig kinyitott ajtó választotta el, ezért hallottam hogy miről beszélgetnek.

- Ez mi volt? - vonta kérdőre Rafaella a bátyját. - Remélem, nem akarod megbántani - hallottam, ahogy a szatyrot lerakta a pultra.

- Nem...nem tudom, oké? - válaszolta bizonytalanul a brazil.

- Szerelmes vagy belé? - tette fel a kérdést a testvérének, aki sóhajtva fogadta a feltett mondatot.

- Szerintem csak egy szimpla fellángolás - válaszolta végül pár másodperc hezitálás után.

- Oké - mondta Rafa, majd kijött a nappaliba és leült mellém. - A szerelem bonyolult! - jelentette ki sóhajtva, mire én felé fordítottam a fejem.

- Mi? - kérdeztem egy kicsit hisztérikusan.

- Semmi! - legyintett, és törökülésbe foglalt helyet, de amikor lejött az emeletről Denis és Kate, felpattant róla, majd a konyhába viharzott.

- Neymar, mennünk kell! - kiáltotta Denis a konyhába, miközben Kate, a fiú csuklóján lévő órát birizgálta. Pár pillanat múlva kijött Neymar, majd az előszobába ment, ahol felvette a kabátját meg a cipőjét, utána visszajött. Rám pedig egyszer sem nézett. Még én vagyok a hibás a történtekért?

- Mehetünk! - mondta, ezután odament Rafaellához, jó szorosan megölelte, majd Katehez ment, őt is agyon puszilgatta, és szorongatta, engem pedig fél kézzel átkarolt, majd kiment.

- Sziasztok! - puszilt meg minket Denis, majd ő is kiment az ajtón.

2018. 07. 19

❣