Love Again | Marc-André ter Stegen | ✓

7.rész

- Hadd halljam! Miért bonyolult a szerelem? - haraptam bele a sütibe.

- Már mondtam hogy nincs semmi! - állt fel a székről, hogy a tányért belerakja a mosogatóba.

- Van valami köztetek? - húzogattam a szemöldököm, mire furcsán rám nézett. - Denisszel - mondtam.

- Az égvilágon semmi! - nézett a tévét néző Kate-re, aki nevetett Spongyabob fa viccein. Tudtam hogy valamit titkol. Már elég régóta ismerem, hogy tudjam, mikor titkol valamit, és mikor nem.

- Ismerlek! - jelentettem ki.

- Inkább beszéljünk rólad és a bátyámról - vigyorogva állt meg karba tett kézzel.

- Csak csókolóztunk - úgy mondtam, mintha az időjárásról beszélnék.

- Neymar nem így gondolja! - suttogta halkan, hogy ne halljam meg, de tévedett. Minden szót hallottam.

- Akkor hogy gondolja? - álltam fel, hogy ugyanúgy mint Rafaella, beletegyem a tányért a mosogatóba.

- Figyelj, amikor három éve Stegen visszament Barcelonába, az edzésen összeverekedtek Neymarral. Valahonnan kitudódott, hogy mit csinált veled az a féreg - szorult ökölbe a keze, én pedig minden egyes szót meglepődve hallgattam.

- És mi köze van ehhez Neymarnak? - értetlenkedtem.

- Lehet hogy szerelmes beléd! Mármint, akkor szakított Lizával újra, amikor rájött a történtekre. Plusz még összekapott Stegennel - nézett rám kétségbeesett arccal.

- Ez badarság! - nevettem fel idegesen. Nekem is furcsa volt Neymar az utóbbi időben, amikor meglátogattak minket itt Manhattan-ben, de nem gondoltam volna, hogy ezért.

Rafaella még rám nézett, majd kiment az előtérbe, és fél perc múlva hallottam, ahogy becsukódik az ajtó.

- Anya, befonod a hajam? - kérdezte Kate a konyhába érve.

- Aha. Gyerünk! - indultam meg a nappaliba, Kate pedig a fürdőszobába fésűért és hajgumiért.

- El kell mondanom valamit, anya! - fordult hátra egy pillanatra. - De ne legyél mérges! - mondta félve.

- Mondjad, kincsem! - simogattam meg a vállát.

- Beszéltem apával - mondta halkan, nekem pedig megállt a kezem.

- Hogyan?

- Denis telefonján. Azt mondta játsszak rajta ameddig ő elmegy pár percre. Véletlenül a telefonkönyvre kattintottam, aztán meg apa nevére. De mire kiakartam nyomni apa felvette, én pedig beleszóltam. Tényleg nem akartam, anya! - fordult hátra ismét, a szemében pedig könnycseppek voltak.

- Semmi baj, kicsim! - adtam az arcára egy cuppanós puszit. Most ordítsam le a fejét? Dehogy. - Mit mondtál neki?

- Bocsi apa, nem akartalak felhívni! - nevetett fel, amin én is felkuncogtam.

- És ő erre mit válaszolt?

- Semmit. Csak sóhajtott, én pedig kinyomtam - vont vállat, én pedig fontam tovább a haját, ami ugyanolyan színű mint az enyém. Vagyis barna.

- Kész! - szóltam két perccel később. Szerintem jó lett.

- Köszi anya! - adott egy puszit az arcomra. - Eszünk tacot? - kérdezte miközben felálltunk a kanapéról.

- Aha - mosolyogva figyeltem, ahogy befut a konyhába.

- Ez fincsi! - harapott bele még egyet.

- Tényleg? Adj nekem egy harit - mentem mellé a pulthoz, majd közelebb hajoltam hozzá, és kinyitottam a szám, hogy rakjon bele egy kis darabot. De ehelyett a saját szájába rakta. Reakciómon felnevetett, amin nekem is nevetnem kellett.

- Mikor kell menned majd oviba? - kérdeztem, miközben lecsíptem a tacoból egy darabot.

- Jövőhéten - nézett rám a kék szemeivel. Pont olyan mint az apjáé.

Éppen visszafelé tartottunk a nappaliba, amikor hangos zenélésbe kezdett a telefonom. Visszafordultam, majd az asztalhoz mentem. Felvettem a kezembe a mobilt. Ismeretlen szám. Vállat vonva emeltem a fülemhez.

- Haló, kivel beszélek? - dőltem neki az asztallal szemben lévő pultnak.

- Marc vagyok! - szólt bele dühösen én pedig abban a pillanatban libabőrös lettem.

- Mit akarsz? - sóhajtottam.

- Együtt vagy Neymarral? - kérdezte dühösen.

- Féltékeny vagy? - kérdeztem semleges arccal, de utána mosoly szökött az arcomra. Játszok vele egy kicsit.

- Kérdeztem valamit! - kiabált bele halkan a telefonba. Nem tagadom, egy pillanatra megijedtem.

- Tudtommal egy szakítás után, bármelyik fél együtt lehet bárkivel! - idéztem a hat évvel ezelőtti mondatát.

- Ja persze, még az ex csapattársával is! - mondta gúnyosan.

- Ide figyelj, te meg a nővéremmel jöttél össze, szóval kvittek vagyunk - emeltem fel a hangom, amire Kate felfigyelt, de megráztam a fejem, hogy nincs semmi baj, ő pedig nézte tovább a tévét.

- Ja igen, de neked nem kellett hallgatnod minden egyes percben, hogy milyen jól csókol Jessi. Itt meg...itt meg a repülőn Neymar áradozik rólad. Mintha annyira különleges lennél! - utolsó mondatát hallva, azt hittem elsírom magam.

- Nyolc éve még különleges voltam számodra - nyeltem le a könnyeimet.

- Az nyolc éve volt - vágott vissza.

- A kérdésre pedig visszatérve, semmi közöd hozzá, hogy éppen kivel vagyok együtt - mondtam éppen a kibuggyanó könnycseppemet letörölve.

- Aha, szóval együtt vagytok! - nevetett fel gúnyosan.

- Ne haragudj, de Neymar mellett sokkal boldogabb vagyok, mint melletted voltam két éven keresztül - vetettem oda neki flegmán, és reméltem hogy ezzel a mondattal felidegesítettem.

De csak reméltem. A reakciója nagyon meglepett. Felnevetett.

- Vicces vagy! - szólt néhány másodperc múlva, amikor abba hagyta a röhögést.

- Te meg köcsög! - a reakcióm ugyanaz volt, mint neki. Felnevettem.

- A nővéred mégis imádja ezt a köcsögöt! - vágott vissza. Én pedig megráztam a fejem. Hiába betöltötte a harmadik x-et ugyanolyan gyerekes maradt.

- Mert a nővéremnek a pasik terén nincs ízlése!-mosolyodtam el.-Bocsáss meg, de nincs annyi időm, hogy pocsékoljam olyanokra mint te. Szóval bye! - vigyorogtam, majd bontottam a vonalat. Még fel kell hívnom Neymart, hogy hazudja azt, hogy mi egy pár vagyunk.

- Na mi történt? - kérdezte Kate, amikor beértem a nappaliba. Néha olyan mint a legjobb barátnőm. De tényleg!

- Kiosztottam apádat! - nevettem fel, Kate pedig felkuncogott. Elmondtam neki mindent, amikor betöltötte az ötödik születésnapját. Persze, először rám haragudott, és látni akarta az apját, de végül, Stegenre haragudott, és még most is haragszik.

Leültem mellé a kanapéra, majd együtt kezdtük el nézni az angyali keresztszülőket. Alig a rész befejezése után hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, és belép rajta Rafaella. Vigyorgó fejét látva én is vigyorogni kezdtem.

- Miért vagy ilyen boldog? - kérdeztem.

- Utazunk Barcelonába! - közölte egy halk sikítás után. Nekem pedig lefagyott az arcomról a vigyor.

2018. 07. 19

❣

(ennek a résznek a végét anno nagyon elrontottam, bocsássatok meg...)