Love Again | Marc-André ter Stegen | ✓

16.rész

- Rafa, végeztél? - kérdeztem köszönés nélkül a telefonba.

- Aha, menjek érted?

- Jó lenne. Óriási bajt csináltam! - túrtam bele a hajamba.

- Tíz perc és ott vagyok - hadarta, aztán bontotta a hívást.

Tíz perc múlva már a kocsiban ültem, miközben az ablakon néztem kifelé.

- Mit csináltál?

- Elmondtam Shay-nek az igazságot - mondtam halkan.

- Mi? - fordult felém egy pillanatra.

- Szarul esett, oké? Ahogy...elkezdtek csókolózni, a hasam görcsbe rándult. Akkor azt hittem ez a legjobb megoldás. De ahogy meghallottam, hogy Shay azt mondja, hogy "ne érj hozzám!" már rögtön megbántam - gördült le egy könnycsepp az arcomon.

- Hát, tényleg hülyeség volt ezt csinálnod, de azért téged meg lehet érteni.

- Kössz, sokat segítettél - szóltam gúnyosan. - Na, és mit akart Denis? - fordultam felé.-Hogy ami kettőnk között volt, fejezzük be.-válaszolt halkan.

3 hónappal később

- Gyönyörű vagy! - ölelte meg Rafaella Letit, én pedig mosolyogva figyeltem őket.

Három hónap telt el, amióta elmondtam Shaynek az igazságot. Másnap az újságok azt írták szét is mentek, mivel Shay már aznap a reptéren volt.Amikor elolvastam a cikket, olyan bűntudatot éreztem, mint még soha, ezért úgy döntöttem, hogy bocsánatot kérek az exemtől, az viszont kitessékelt a házból, olyan szavakkal, amivel nagyon megbántott. De ezt csak magamnak köszönhetem.

- Milyen jól áll ez a ruha! - jött oda hozzám Leti, aki a menyasszonyi ruhában tündökölt, mivel alig tíz perc múlva kezdődik a ceremónia.

- Köszi! - öleltem meg vigyorogva. Egy egyszerű alakformáló királykék ruhát vettem fel. Nem volt benne semmi extra. - Annyira gyönyörű vagy, de tényleg! - engedtem el, mivel Rafaella már toporzékolt, hogy menjünk kifelé.

Ahogy sétáltunk a helyünkre, észrevettem, ahogy Stegen engem bámul, majd bekapcsolódik Piqué és Rakitic beszélgetésébe. Vagy inkább vitatkozásába.

- Te izgulsz? - bökte meg a karom Rafaella, miközben a díszítést figyeltem.

- Miért izgulnék. Nem én megyek férjhez. Ha egyáltalán férjhez fogok menni - néztem rá egy pillanatra, aztán az ajtóra, amin Neymar és Lara jött be kézen fogva. - Tuti, hogy harminc macskával fogok élni - sóhajtottam, majd előre néztem.

- Nem biztos. Mivan akkor, ha te kapod el a csokrot? - kérdezte vigyorogva.

- Amilyen szerencsétlen vagyok, kiesik a kezemből - puffogtam, Rafa pedig felröhögött.

- Igaz! - röhögött még mindig, én pedig szúrósan ránéztem.

- Nézd, még Gomes sem izgul annyira mint te! - böktem oldalba, majd hallottam, ahogy Kate kacarászva jön be. Hátrafordultam, ahol a kincsem, Denis kezét fogva hozzánk sétálnak. Rafaella lehajtotta a fejét, Denis pedig útközben elengedte Kate kezét, és leült a fiúkhoz.

- Mi volt ilyen vicces, drágám? - kérdeztem.

- Semmi! - legyintett, majd beleült az ölembe.

Megszólalt a jól ismert dallam, mi pedig rögtön hátrafordultunk. Leti, apja karjában kapaszkodott, miközben vigyorogva nézték egymást, a leendőbeli férjével.

- Tisztelt jelenlévők! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy szemtanúi legyünk, André Gomes és Letícia Morgan egybekelésének - kezdte el a pap a szokásos szöveget.

Alig múlt el öt óra, én pedig magányosan ülök egy asztalnál, miközben tömöm magamba fele a csokis tortát. Rafaella elment táncolni Leti valamelyik unokatestvérével, Kate pedig ugrál az éppen dübörgő zenére, Neymar meg Kate-en röhög.

Nem volt kedvem nézni a sok boldog embert, ezért felálltam, és kimentem egy kicsit levegőzni.

- Unalmas a buli? - kérdezte mögülem egy hang, én pedig megfordultam.

- Nem, csak kijöttem levegőzni - vontam vállat, majd vissza fordultam.

- Sajnálom! - jött közelebb, aztán mellém sétált, utána pedig rátámaszkodott a korlátra.

- Mégis mit? - vontam kérdőre értetlenkedve.

- Mindent - nézett mélyen a szemembe.

- Nekem kellene bocsánatot kérni tőled - mentem távolabb tőle.

- Már megtetted. Csak elküldtelek - mondta, azután pedig beállt a csend. Nem az a kínos csend volt, mivel mind a ketten gondolkoztunk, hogy hogyan tovább.

- Féltékeny voltam Shayre - csúszott ki a számon, Stegen pedig halvány mosollyal közelebb sétált hozzám.

- Tudom. Én meg Neymarra - közölte, majd ismét rám nézett.

- Szeretlek! - mondtam, teljesen elveszve a szemében. Indultam volna befelé, mivel Leti hangját hallottam meg, miközben mondja, hogy most fogja eldobni a csokrot. És nekem szükségem van arra a csokorra.

- Tessék? - kérdezte meglepve, de én továbbra is sétáltam befelé. Megragadta karomat, és közel hajolt hozzám. A szívverésem felgyorsult, a levegőt gyorsabban kezdtem el venni.

A térdem mivel remegett, ezért odaléptem a falhoz, közben még mindig egymás szemébe bámultunk.

- Próbáltam belőled kiszeretni, de csak az lett a vége, hogy még jobban beléd habarodtam - árultam el, "úgy is minden" alapon.

- Mondd ki még egyszer!

- Szeretlek!

- Az jó, mert én is! - suttogta, aztán lecsapott az ajkaimra. Derekamnál fogva közelebb húzott magához, én pedig beletúrtam a hajába.

- 3, 2, 1 - hallottam meg Leti hangját, utána pedig egy órási sikítást.

- Úristen, úristen! - hadarta Rafaella. - Megvan, megvan - kiabálta.

Vigyorogva távolodtam el Stegentől, aki újra magához húzott, viszont most egy ölelésre.

Abban a pillanatban jöttem rá: mindvégig azt a személyt szerettem, aki megváltoztatta az életemet. Hiába megcsalt, és fájdalmat okozott, ha egy embert igazán szeretünk, megtudunk neki bocsátani a hibáiért, és egy második esélyt adni.

Azt hittem, hogy kitudok szeretni belőle, de képtelen voltam, mivel ezt a személyt igazán szeretem. És tudom, hogy ő is engem.Ez a személy nem más, mint Marc-André ter Stegen.    

2018. 08. 07.

❣