- Rafa, végeztél? - kérdeztem köszönés nélkül a telefonba.
- Aha, menjek érted?
- Jó lenne. Óriási bajt csináltam! - túrtam bele a hajamba.
- Tíz perc és ott vagyok - hadarta, aztán bontotta a hívást.
Tíz perc múlva már a kocsiban ültem, miközben az ablakon néztem kifelé.
- Mit csináltál?
- Elmondtam Shay-nek az igazságot - mondtam halkan.
- Mi? - fordult felém egy pillanatra.
- Szarul esett, oké? Ahogy...elkezdtek csókolózni, a hasam görcsbe rándult. Akkor azt hittem ez a legjobb megoldás. De ahogy meghallottam, hogy Shay azt mondja, hogy "ne érj hozzám!" már rögtön megbántam - gördült le egy könnycsepp az arcomon.
- Hát, tényleg hülyeség volt ezt csinálnod, de azért téged meg lehet érteni.
- Kössz, sokat segítettél - szóltam gúnyosan. - Na, és mit akart Denis? - fordultam felé.-Hogy ami kettőnk között volt, fejezzük be.-válaszolt halkan.
3 hónappal később
- Gyönyörű vagy! - ölelte meg Rafaella Letit, én pedig mosolyogva figyeltem őket.
Három hónap telt el, amióta elmondtam Shaynek az igazságot. Másnap az újságok azt írták szét is mentek, mivel Shay már aznap a reptéren volt.Amikor elolvastam a cikket, olyan bűntudatot éreztem, mint még soha, ezért úgy döntöttem, hogy bocsánatot kérek az exemtől, az viszont kitessékelt a házból, olyan szavakkal, amivel nagyon megbántott. De ezt csak magamnak köszönhetem.
- Milyen jól áll ez a ruha! - jött oda hozzám Leti, aki a menyasszonyi ruhában tündökölt, mivel alig tíz perc múlva kezdődik a ceremónia.
- Köszi! - öleltem meg vigyorogva. Egy egyszerű alakformáló királykék ruhát vettem fel. Nem volt benne semmi extra. - Annyira gyönyörű vagy, de tényleg! - engedtem el, mivel Rafaella már toporzékolt, hogy menjünk kifelé.
Ahogy sétáltunk a helyünkre, észrevettem, ahogy Stegen engem bámul, majd bekapcsolódik Piqué és Rakitic beszélgetésébe. Vagy inkább vitatkozásába.
- Te izgulsz? - bökte meg a karom Rafaella, miközben a díszítést figyeltem.
- Miért izgulnék. Nem én megyek férjhez. Ha egyáltalán férjhez fogok menni - néztem rá egy pillanatra, aztán az ajtóra, amin Neymar és Lara jött be kézen fogva. - Tuti, hogy harminc macskával fogok élni - sóhajtottam, majd előre néztem.
- Nem biztos. Mivan akkor, ha te kapod el a csokrot? - kérdezte vigyorogva.
- Amilyen szerencsétlen vagyok, kiesik a kezemből - puffogtam, Rafa pedig felröhögött.
- Igaz! - röhögött még mindig, én pedig szúrósan ránéztem.
- Nézd, még Gomes sem izgul annyira mint te! - böktem oldalba, majd hallottam, ahogy Kate kacarászva jön be. Hátrafordultam, ahol a kincsem, Denis kezét fogva hozzánk sétálnak. Rafaella lehajtotta a fejét, Denis pedig útközben elengedte Kate kezét, és leült a fiúkhoz.
- Mi volt ilyen vicces, drágám? - kérdeztem.
- Semmi! - legyintett, majd beleült az ölembe.
Megszólalt a jól ismert dallam, mi pedig rögtön hátrafordultunk. Leti, apja karjában kapaszkodott, miközben vigyorogva nézték egymást, a leendőbeli férjével.
- Tisztelt jelenlévők! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy szemtanúi legyünk, André Gomes és Letícia Morgan egybekelésének - kezdte el a pap a szokásos szöveget.
Alig múlt el öt óra, én pedig magányosan ülök egy asztalnál, miközben tömöm magamba fele a csokis tortát. Rafaella elment táncolni Leti valamelyik unokatestvérével, Kate pedig ugrál az éppen dübörgő zenére, Neymar meg Kate-en röhög.
Nem volt kedvem nézni a sok boldog embert, ezért felálltam, és kimentem egy kicsit levegőzni.
- Unalmas a buli? - kérdezte mögülem egy hang, én pedig megfordultam.
- Nem, csak kijöttem levegőzni - vontam vállat, majd vissza fordultam.
- Sajnálom! - jött közelebb, aztán mellém sétált, utána pedig rátámaszkodott a korlátra.
- Mégis mit? - vontam kérdőre értetlenkedve.
- Mindent - nézett mélyen a szemembe.
- Nekem kellene bocsánatot kérni tőled - mentem távolabb tőle.
- Már megtetted. Csak elküldtelek - mondta, azután pedig beállt a csend. Nem az a kínos csend volt, mivel mind a ketten gondolkoztunk, hogy hogyan tovább.
- Féltékeny voltam Shayre - csúszott ki a számon, Stegen pedig halvány mosollyal közelebb sétált hozzám.
- Tudom. Én meg Neymarra - közölte, majd ismét rám nézett.
- Szeretlek! - mondtam, teljesen elveszve a szemében. Indultam volna befelé, mivel Leti hangját hallottam meg, miközben mondja, hogy most fogja eldobni a csokrot. És nekem szükségem van arra a csokorra.
- Tessék? - kérdezte meglepve, de én továbbra is sétáltam befelé. Megragadta karomat, és közel hajolt hozzám. A szívverésem felgyorsult, a levegőt gyorsabban kezdtem el venni.
A térdem mivel remegett, ezért odaléptem a falhoz, közben még mindig egymás szemébe bámultunk.
- Próbáltam belőled kiszeretni, de csak az lett a vége, hogy még jobban beléd habarodtam - árultam el, "úgy is minden" alapon.
- Mondd ki még egyszer!
- Szeretlek!
- Az jó, mert én is! - suttogta, aztán lecsapott az ajkaimra. Derekamnál fogva közelebb húzott magához, én pedig beletúrtam a hajába.
- 3, 2, 1 - hallottam meg Leti hangját, utána pedig egy órási sikítást.
- Úristen, úristen! - hadarta Rafaella. - Megvan, megvan - kiabálta.
Vigyorogva távolodtam el Stegentől, aki újra magához húzott, viszont most egy ölelésre.
Abban a pillanatban jöttem rá: mindvégig azt a személyt szerettem, aki megváltoztatta az életemet. Hiába megcsalt, és fájdalmat okozott, ha egy embert igazán szeretünk, megtudunk neki bocsátani a hibáiért, és egy második esélyt adni.
Azt hittem, hogy kitudok szeretni belőle, de képtelen voltam, mivel ezt a személyt igazán szeretem. És tudom, hogy ő is engem.Ez a személy nem más, mint Marc-André ter Stegen.
2018. 08. 07.
❣
CZYTASZ
Love Again | Marc-André ter Stegen | ✓
FanfictionHilary Hilton élete kicsit sem egyszerű. Pláne úgy hogy barátja, az egyik legjobb labdarúgócsapat kapusa. Vagyis, a volt barátja. Ugyanis Hilary-t megcsalják, ezek után a lány élete jobban felfordul. ...