Love Again | Marc-André ter Stegen | ✓

12.rész

Egy hét telt el azóta az este óta. A csók után én hülye mégis az agyamra hallgattam, ezért akkora pofont adtam Stegennek, hogy fájt az egész tenyerem. Persze neki meg se kottyant, se a pofon, se az azutáni nap eseményei-amik arról szóltak, hogy beszélgettünk, kérdőre vontam, hogy miért fogadtak rajtam, majd ordibáltam, hogy mekkora gyökér, meg köcsög, azután kiküldtem a házból-,már az újságok összehozták Shay Mitchellel. Próbálom figyelmen kívül hagyni, ezt az egészet, de nem sikerül, mivel az internet, és a szennylapok is velük vannak ki.

- Ne rajtuk gondolkozz már folyton! - dorgált le Rafaella.

- Nem is rajt... - sétáltam be a konyhába, a mosogatóba tenni a koszos tányért.

- Ne hazudj! Ismerlek! - kacsintott rám. - Nem bírod elhinni ezt az egészet. De nyugi én sem. Pont Shay Mitchellel? A Pll-ben ő volt a kedvencem - szontyolodott el.

- Én szegény csajt csak sajnálni tudom - sétáltam vissza a nappaliba. Rafaella felnevetett, aztán csörgött a telefonja, ezért otthagyott magamba, így inkább átmentem Kate-hez.

- Mit csinálsz, kincsem? - ültem le mellé az ágyra.

- Neymarnak ajándékot, mivel másfél hét és itt a szülinapja - tapsikolt boldogan. - Te mit fogsz neki adni? - nézett fel, miután a Ken babára, ráadta Batman maszkját.

- Még nem tudom! - ráztam meg a fejem. - Ez az első alkalom, hogy feláldozol egy babát - böktem rá a fejemmel. Kate vigyorogva bólintott.

- Neymar mégis csak a keresztapám - vont vállat.

- Mit akarsz, mit csináljak reggelire? - kérdeztem felállva az ágyról.

- Mindegy - mondta, én pedig megfordultam, hogy kimenjek az ajtón. - Ne, inkább legyen müzli. Azt szeretem - majd mosolyogva kimentem a szobából.

Rafaella éppen Neymarral telefonált a konyhába, ezért halkan készítettem elő Kate reggelijét, nehogy zajt csapjak.

- Nem baj, ha Neymar átjön? - rakta le a pultra a telefonját.

- Nem - ráztam meg a fejem. - Miért lenne baj?

- Hozza az állítólagos barátnőjét is - jött mellém. A tányér megállt a kezembe, majd hogy ne vegye észre Rafa rajtam, hogy mondata után leblokkoltam, lassan leemeltem a szekrényről a tányért.

- Oké - egy hamis mosolyt küldtem felé, aztán kikerültem, hogy a tejet kivegyem a hűtőből.

- Bánt igaz? - kérdezte, én pedig tettetett értetlenkedéssel felé fordultam. - Hogy Neymar és...

- Nem, nem, nem! Csak meglepett, hiszen egy hete még nekem csapta a szelet. Ha lehet azt annak nevezni - öntöttem egy keveset a müzliből is, majd tálcára rárakva vittem gyorsan Kate-nek.

- Akkor nem vagy féltékeny se semmi? - kérdezte gyanakvóan. Furcsán ránéztem, utána bólintottam. Pedig egy kicsit az vagyok. De, tényleg csak egy picikét!

- Nem - ráztam meg a fejem, majd kopogtak, ezért Rafaella kiment ajtót nyitni, viszont én leültem a kanapéra.

- Szia, Hilary! - puszilt meg Neymar, miközben a barátnője, kint beszélgetett Rafaellával.

- Szia!

- Helló, Lara vagyok! - mosolygott rám egy barna hajú lány.

- Szia, Hilary! - nyújtottam a kezem halvány mosollyal az arcomon.

Neymar és Lara a kanapén foglaltak helyet, mi Rafaellával pedig a fotelban.

- Szia Neymar! - ugrándozott a kanapéhoz Kate, majd miután meglátta a vendégünket, egy kicsit megilletődött.

- Helló, Lara vagyok! Téged hogy hívnak? - ültette az ölébe.

- Kate-nek. Neymar keresztlánya vagyok. Hát nem szuper? - nevetett fel, a brazil pedig adott neki egy cuppanós puszit. 

- Hozok valamit inni! - álltam fel, és a konyhába indultam. Az üvegesszekrényből kivettem öt poharat, a hűtőből pedig az almalevet.

- Minden rendben? - kérdezte mögöttem egy hang. Ijedten kaptam a szívemre a kezem.

- Megijesztettél! - korholtam le Neymart, majd megfordultam, hogy szembe kerüljek vele. - A kérdésedre válaszolva, igen. Minden rendben van. - mosolyogtam rá halványan.

- Nem úgy látszik.

- Rafa mit mondott már megint? - kérdeztem dühösen inkább magamtól, mint a braziltól.

- Hogy féltékeny vagy, és bánt, amiért összejöttem Lara-val - jött közelebb, én pedig belenéztem a szemeibe. Idegesen felnevettem.

- Nevetséges! - tűrtem a fülem mögé egy tincset. - Én miért lennék féltékeny? - háborodva tettem a poharakat a tálcára. - Rafaellának ezek a teóriái kikészítenek - puffogtam halkan.

- Mi van akkor ha ezek nem teóriák? - jött mellém, szinte az aurámba mászott. Miután felé fordultam, akkor vettem észre, hogy az arcunk alig tíz centire volt egymástól. Zavaromban elkaptam a fejem onnan, és indultam volna ki vissza a nappaliba a lányokhoz, de Neymar a karom után kapott.

- Mit akarsz? - kérdeztem remegő hangon, hiszen újra túl közel voltunk egymáshoz. Belenéztem a szemébe, amibe mindig elvesztem. Most sem volt másképp.

- Azt hogy bevalld, mit érzel irántam - suttogta halkan.

- Se...semmit! - kiakartam szabadulni a karjai közül, de nem sikerült, mivel erősebb nálam. Felnevetett. Azt nem tudom, hogy miért.

- Még hogy semmit! - hitetlenkedve elengedte a karomat. - Ne hazudj, tudom hogy valamit érzel irántam. Nem csókolóztunk volna kb. két hete - emelte fel a hangját, de nem kiabált.

- Neked ott van Lara. Miért várod azt, hogy szerelmet valljak neked? - vontam kérdőre karba tett kézzel.

- Ezért! - jelentette ki, majd megcsókolt. A szívem kalapált, elsősorban az izgatottságtól, aztán azt felváltotta a félelem, mivel hármójuk közül, bármelyik beléphet, akár most is a konyhába. 

Nagy erőfeszítés kellett ahhoz, hogy ajkunk eltávolodjon egymástól. Levegő után kapkodva bámultunk egymás szemébe, aminek az lett a következménye, hogy elpirultam. Szuper!

Ahogy néztem Neymar szemeibe, halványan láttam magamat. Egy lányt, aki az exével csókolózik egy klubban, aztán egy héttel később az exe csapattársával, aki nem mellesleg a lánya keresztapja.

Azonban nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy megcsókoljam. Nem érdekelt semmi. Az hogy itt van Rafaella, Lara vagy éppen Kate, nem érdekelt az sem, hogy én leszek az a lány akivel Neymar megcsalja a barátnőjét. Semmi sem érdekelt. Csak az hogy megcsókoljam az előttem álló focistát.

Ahogy számat az övére tapasztottam, egy pillanatra meglepődött, de utána szinte faltuk egymás ajkát. Neymar a combomnál megemelt, aztán egészen a pultig cipelt, ahová leültetett.
Puszikat kezdtem hinteni az állára, majd a nyakára, mire halkan morgott egyet.

- Nincs bűntudatod? - suttogtam ajkaira levegő után kapkodva, miközben egy pillanatra abbahagytuk a csókolózást.

- De - válaszolta szűkszavúan, aztán a nyakamat kezdte el puszilgatni. Hajába markoltam, majd a vállán kezdtem el puszikat hagyni.

- Mi folyik itt? - kérdezte egy dühös hang a hátunk mögött.

2018. 08. 02

❣