Láthatatlan szomszédaink

Ötödik

Teltek a napok és egyik reggel arra kellett felébrednem, hogy a mobilom ébreszt és egy hatalmas, vörös betűkből álló felirat azt sugallja felém, hogy ,,Évnyitó!". Felkeltem, megreggeliztem, lezuhanyoztam és felöltöztem (természetesen az egyenruhámba). Anthonyval elindultunk lefelé. Megara, mert megtudtam, hogy így hívják az alattunk lakó lányt, akkor nyitotta ki az ajtót, mikor leértünk. Ő a szüleivel lakott itt, akik reggel általában korán mentek el, este pedig későn jöttek haza.

- Jó reggelt! - válaszul csak biccentett - Velünk jössz az évnyitóra?

- Ha kapok még fél percet, hogy összeszedjem Sherwoodot, akkor igen - Átbaktatott a szemben lévő ajtóhoz és belerúgott - Gyerünk Sher! El fogunk késni miattad! Ne húzd a lóbőrt! - kinyílt az ajtó és egy nagyon morcos arcú fiú lépett ki rajta. Furcsa, élénksárga szemei voltak és ő is az iskolánk egyenruháját viselte.

- Még egy Glositys?

- Igen, a lakótelepen sokan laknak közülük, mert nagyon közel van az iskola és kevés a lakbér. Megara, te tudod az utat, ugye?

- Igen.

- Nagyszerű! Elvinnéd Annt? Ő még nem járt ott. Én viszem Sherwoodot - mondta Anthony és már el is tűntek.

- Ezért Sher biztosan mérges lesz.

- Miért?

- Ő nem szereti annyira, ha helyette csinálnak bármit. Faji sajátosság.

A fiúk után mentünk, akik "beszélgettek". Valójában Anthony próbált érveket felhozni a saját mentségére, amiért kérdés nélkül ugrott Sherwooddal. Az iskola épülete olyan volt, mint egy hatalmas kastély. Nagy tornyok, keskeny, hosszú üvegablakok, lebegő csillárok és fáklyák. Az egész egy hatalmas sziklán állt az erdőnek egy olyan részén, amit még életemben nem láttam. Belülről egy múzeumhoz hasonlított. Valahogy így képzeli el az ember a flancos angol magániskolákat, bár ez nem az volt. Ahogy beléptünk, egy csarnok várt minket, hosszú padsorokkal és díszekkel.

- Ez az ebédlő és egyben a gyülekezőhely. A mi osztályunknak ott a helye. Persze a rend év közben fel szokott bomlani és keveredünk a többi osztállyal - mondta Sherwood.

Helyet foglaltunk egymás mellett és vártuk, hogy kezdődjön az évnyitó.

- Ti amúgy mióta jártok ide?

- Én már negyedik óta itt tanulok, a nyolcosztályos tagozaton voltam. Sherwood csak tavaly jött a többiekkel. 

- És ti mik is vagytok pontosan?

- Hivatalosan erdei sárkány vagyok. Viszont idebent sajnos nem szabad átváltoznom, mert félnek az esetleges sérülésektől. A tüskéim mérgezőek. - magyarázta Sherwood.

- Én démon vagyok. A szárnyas verzió. - bökött a hátára Megara.

- Pszt! Kezdődik! - fordult hátra egy fekete hajú lány.

- Kedves diákok! Szeretettel köszöntök mindenkit a Glosity Horrutsban! - állt fel egy magas, őszes hajú férfi az asztalfőről. Nagy, kék palást lengedezett mögötte és alatta szürke zakót viselt.

- Ő az igazgató - súgta Meg - nem tudjuk, hogy milyen lény lehet, de állítólag nagyon erős. Sokak szerint egy őrző.

- Az ünnepséget követően az osztályfőnökök mindenkit körbevezetnek az iskolán és megmutatják a termeiteket. Ők majd párokba osztanak titeket és mindenkinek adnak egy térképet az iskoláról a  biztonság kedvéért. Kérném az újakat, hogy próbáljanak meg nagyon vigyázni magukra és hogy ne tévedjenek el! Akit az iskolán kívül találunk tanítás alatt, az fegyelmit kap... - lenézett az asztalon fekvő papírra és átfutotta. Motyogva olvasta - Igen... erdő...  iskolai...blablabla... - felemelte a fejét és ismét beszélni kezdett - És ez volt minden, amit akartam. A többit a tanárok elmondják. Jó szórakozást! - elfoglalta a helyét és lassan mindenki beszélgetni kezdett, ahogy az osztályok sorra vonultak ki.