Láthatatlan szomszédaink

Tizenkettedik

Teltek a hetek és a tervünk megvalósulni látszott. Az eltűnéses esetek száma egyre csak nőtt és már minket is beavattak a részletekbe. Csak olyan lényeknek veszett nyoma, akiknek a családjában nem található ember. Ez azt jelentette, hogy a legtöbb ismerősöm és én magam is veszélynek voltunk kitéve. Nem mintha mindez érdekelt volna. Az eltűnések legtöbbje az óvárosban történt egy bizonyos gyűrűn belül. Na ez most jó esetben azt is jelentheti, hogy Boldery esetleg az óvárosban tartózkodik, de ugyanekkora az esélye annak is, hogy nem és hogy ezzel akar minket félrevezetni.

A másik jó dolog, hogy Quinnt sikeresen rávettük, hogy szerezze meg nekünk az aktát és Williamet sem kellett órákig győzködnünk, hogy vacsorázzon Quinnel. Ami azt illeti elsőre beleegyezett. Talán mégsem annyira egyoldalú a dolog, mint hittük.
Mindenesetre az akta a kezünkben volt és innen a dolgok egyáltalán nem lettek könnyebbek.

Az aktából megtudhattuk a lakcímét, előző állásait, a személyleírást is ki tudtuk bővíteni és egy fényképet is idetűztek róla, bár ez a varázsvilágban ez nem jelent túl sokat. A leírtak szerint nem váltott munkahelyet.

Egyik este, mikor Sedric már közlekedhetett felkerestük a megadott címet, de mint kiderült, onnan a lakó három hete kiköltözött. A szomszédokkal nem ápolt, nos, semmilyen viszonyt. Nem is nagyon találkoztak vele. Csak onnan tudták, hogy otthon van, hogy a házban fel voltak kapcsolva a lámpák. Ez az idő általában este hét-nyolc órától reggel hétig tartott.

- Nagyszerű. Ezzel sem lettünk okosabbak - morgott Larry, mikor visszaértünk a padlásra - Hogyan tovább?

- Mélyebbre kéne ásnunk az eltűnéses infókban, amiket Matthewtól kaptunk.

- Legalább hússzor átolvastam mindet - folytatta - de semmi hasznos nincs benne.

- Az nem olyan biztos - ugrott fel Sedric - Milyen időben történtek az eltűnések?

- Általában éjszaka - mondtam.

- És mióta tartanak?

- Nagyjából egy hónapja. Akkor volt az első. Amit te is láttál.

- Tehát egy héttel az eltűnés után költözött.

- És? - nézett rá Larry flegmán.

- Következtessen, Wattson! - válaszolt csípősen Sedric.

- Fogalmam sincs... - rázta a fejét.

- Az elmúlt három hétben vett ingatlanokat kéne megnéznünk - mondtam.

- Igen! Ann, nem tudnád véletlenül kölcsön adni a laptopodat pár napra? Megkeresném, amíg ti suliban vagytok.

Bólintottam és gyorsan hazaugrottam a szobámba. Felkaptam a gépet és a töltőt, visszaugrottam és átnyújtottam őket Sedricnek.

- Vigyázz rájuk. A fél életem rajta van.

- Ne aggódj, ÉN tudom kezelni.

Közelgett a vacsoraidő, szóval elbúcsúztunk egymástól és hazamentünk. A vacsora ki volt készítve, Anthony a kanapén ült és tévét nézett. Imádom, hogy ennyire gondoskodó. Nem is tudom, hogy mihez kezdenék nélküle. Miután Larryt átzavartam a saját szobájába, lementem és csatlakoztam Anthez.

- Szóval... Milyen volt? Hogy halad a nyomozás?

- Várj, te...

- William mondta. És azért én is ismerlek annyira, hogy tudjam, nem könnyű lebeszélni a dolgokról.

- Haragszol?

- Egyáltalán nem. Valószínűleg hasonlóan csinálnám én is. De nagyon óvatosnak kell lennetek! Ha elkapnak mind nagyon nagy bajban lesztek.