Láthatatlan szomszédaink

Tizedik

Anthony karba tett kézzel állt az ajtóban, én meg vele szemben meglepetten.

- Miért van már kettő? - bökött a konyha felé.

- Tudod, ezt egy kicsit bonyolult elmagyarázni... Az a nagy helyzet, hogy nincs nagyon hol laknia, én majdnem lelőttem az egyik kezét a helyéről és Larry meg eltalálta egy sóbombával, mert azt hittük, hogy szellem és -

- Nem azzal van a probléma, hogy ki és mi ő.

- Tényleg? Láttad már a körözöttek listáját?

- Tudom, hogy rajta van, nyugalom. Viszont ismerlek annyira, hogy mielőtt hazahozol bárkit, biztosra mész. De nem maradhat a házban. Nem férünk el. És már Larry is félig itt lakik. Ha hazahozol még kettőt, esküszöm, menhelyet nyitok.

- És ha csak ma éjszakára marad? Majd alszik a kanapén. Holnap meg keresek neki rendes szállást valahol máshol.

- Legyen. De holnap elmegy innen!

- Köszönöm, szuper vagy! - borultam végül a nyakába.

- Egyszer a jó szívem fog sírba vinni.

Berohantam a fiúkhoz.

- Sedric, van egy jó hírem!

- Tudom, mindent hallottunk.

- Oh... Akkor hozok egy takarót.

- Nem szükséges, megoldom - eltűnt.

- Hova lett?

- Psszt - Larry jelezte, hogy nézzek le. A szék alatt egy fekete macska kuporgott.

- Na ne! Ezt minek hívjuk? - kérdeztem.

- Animágusnak. Normál varázsló, aki állattá is képes átváltozni.

- Azt hittem, azt mindenki tudja.

- Nem, a legtöbben nem. És itt halkan megsúgom, hogy hivatalosan a démonok is képesek rá - hajolt közelebb.

- Ezzel azért tisztában vagyok, megnyugtatlak. És egy-két forma már nekem is megy - néztem rá lesújtóan.

- Tényleg? - Sedric visszaváltozott - Például?

- Például egér.

- Bizonyítsd! - Larry úgy tűnik, gyereket játszik. Ám legyen, csak hogy fényezzem magamat, megtettem. Sedric bólogatott, Larry nem értette, Anthony meg bejött, rám nézett, aztán fogta és elment aludni.

- Na? - visszatértem.

- Mégis mióta? - hüledezett Larry.

- Már lassan három hónapja megy a suli. Fel kell hoznom a lemaradásom, hogy Megara ne csapjon szét minden tesin. Ó, és a kedvencemet el is felejtettem... Így tudok repülni.

- Holló? - nézett rám Sedric.

- Igen, honnan tudtad?

- A neved Ann RAVEN, vagyis holló - mondta rezzenéstelen arccal.

- Végül is logikus... Viszont későre jár. Ideje aludnunk. Holnap is lesz nap. És ennek a fiatalembernek még szállást kell találnunk.

Mindenki távozott és elfoglalta a helyét a saját ágyában.

Másnap hatkor keltem, kikóvályogtam a konyháig, főztem egy jókora adag kávét és leültem az asztalhoz, míg magamhoz tértem. Sedric pár percen belül kijött a zuhany alól és csatlakozott hozzám. Töltöttem neki egy bögre kávét és nekitámaszkodott az ablakpárkánynak. "Így tisztán és megfésülködve nem is néz ki olyan rosszul."