Láthatatlan szomszédaink

Tizenegyedik

- Ann - valaki a vállamat rázogatta - Itt van Lawdence - kinyitottam a szemem. Kis nyálcsík folyt a számból a kanapé karfájára, amíg sludtam. Larry az ajtóban állt.

- Szereztem ruhákat - emelt a magasba két szatyrot tele fekete holmikkal. Feltápaszkodtam és elkértem őket. Hozott inget, pólót, pulóvert, nadrágot, zoknit és... alsót.

- Azokat elkérhetném - nyúlt Sedric a ruhákért. Átadtam a szatyrokat. Mindent gondosan élére hajtogatott és berakott a szekrénybe.

- Larry, honnan szerezted ezeket?

- Nyugalom, nem varázslat. Mindet magam vettem.

- Köszönöm, amint lesz rá módom, visszafizetem.

- Ha tudjuk bizonyítani, hogy ártatlan vagy, akkor lesz. Bárcsak ők is mind tudnák azt, amit mi, démonok. Akkor nem kéne bizonyíték.

- Miért, mit tudtok ti? Szarvat növeszteni?

- Gondolatot olvasni.

- Várj, te...

- Igen, de még nem tökéletesen.

- Akkor gyakorlatilag meg sem kéne szólalnom?

- De igen, mert nem akarok tolmácsot játszani - Sedric türelmesen ült a fotelben és újságot olvasott. Egyáltalán nem zavarta, hogy ott veszekszünk az orra előtt.

- Na de térjünk a lényegre - szakítottam félbe a lelkesen kérdezősködő Larryt - Pontosan hol történt a gyilkosság?

- Emprook street, 34-36 között, este tizenegy körül. Az elkövető fehér férfi, száznyolcvanhat centiméter, nagyjából nyolcvan kiló, rövid ősz hajjal, csúcsos állal és szakállal. A neve Fergus Boldery. Munkatársam volt.

- És ezt eddig mégis mi a francért nem voltál képes megemlíteni?! - kérdezte Larry nem túl finoman.

- Eddig nem éreztem úgy, hogy alkalomhoz illő lenne, de most kínálkozott egy jó lehetőség.

- Fajtája?

- Varázsló. Eredetileg legalábbis az volt.

- Ezt hogy érted? Senki sem képes fajt váltani, kivéve talán a vámpírokat... - mondta Larry.

- De tud. Vagyis csak félig - mondtam - De aki ezt a módszert használja, az életfogytiglant kap.

- Te honnan tudsz erről? - érdeklődött Larry. Egy füstfelhő kíséretében hazaugrottam a bájitaltanos jegyzeteimért.

- Mulmray professzor múltkor mesélt egy főzetről én pedig leírtam valahova... Megvan! Először a minuas varázsigével kivonjuk a lény összes eszenciáját, majd elkészítjük belőle az imperrum nevű főzetet. Viszont a lény, akinek kiszívják az eszenciáját, halandóvá válik.

- Ijesztő - mondta Larry.

- Az. Szerintem Boldery is ezt használta.

- Valószínűleg. Eléggé gyakorlott bájitalok és varázslatok terén - szólalt meg Sedric.

- Apropó... Ezt neked hoztam. Solidatorium levél. Rágd el és reggelre meggyógyul a karod - bólintott és óvatosan a szájába helyezte a kis levelet. Eléggé ráncolta a szemöldökét, mikor végre lenyelte - Bocs, kicsit keserű.

- Az nem kifejezés - fintorgott. Két nap leforgása alatt most láttam először érzelmet az arcán.

- És javaslom, hogy vegyél be hozzá ebből kettőt, mert a csontforradás nem valami vidám dolog - nyújtottam át neki egy levél fájdalomcsillapítót. Larry hatalmasat sóhajtott és ledobta magát a fotelba.