Láthatatlan szomszédaink

Tizenharmadik

Hosszas egyeztetés után Sedriccel és Larryvel végül arra a következtetésre jutottunk, hogy két csapatot kell indítanunk. Nagyjából egy hétbe telt, mire meggyőztük az akcióhoz szükséges plusz tagokat. Miután az iskolánk diákjai és hozzátartozóik is folyamatosan fogyatkoztak, ez könnyebben ment, mint vártam. Sikerült beszervezni Mattet, a kis félvérszívót, Luxot, gólem barátnőnket, Megarát és Sherwoodot, valamint Fernt, a félent osztálytársunkat. Így összesen nyolcan voltunk.

- A két csapat képességeknek megfelelően lesz válogatva - masírozott fel-alá a szobában Sedric, miközben mi heten próbáltunk nem elaludni egy egész napos manóhajkurászás után - Mivel az én és Larry birtokában lévő mágia rendkívül hasonló, mi külön csapatba leszünk beosztva. Ann és Megara is mindketten démonok, ezért őket is külön szedjük. Köztünk Larry az erősebb, köztetek meg - fordult felém - Megara. Larry bemegy veled és véd téged a teremtő képességével és ráolvasásokkal.

- Már amennyiben sikerül a főzetem mellett megtalálniuk.

- Na igen... Megara, te kint maradsz velem. Lux, a te mágikus energiád olyan nagy mennyiségű, hogy nem biztos, hogy elég lesz a főzet az elrejtéséhez, ezért te kinn maradsz és Sherwood megy be helyetted, aki szintén nagytestű és felsőbb kategóriás teremtmény. Fern, te erősebb vagy, mint Matt és az érzékelő képességeddel, valamint az indáiddal ki tudod menteni a többieket, ha menekülni kéne. Matt, te az izomerőddel jó helyen leszel kint és segíthetsz Luxnak, ha át kell törni a rendszeren. Mindenkit említettem? - egyszerre bólogattunk - Bármi nemű ellenvetés?

- Nincs!!!

- Ezt öröm hallani - megint elmosolyodott. Azt mondják, hogy a legszomorúbb emberek mosolya a legszebb és az ő mosolyából valósággal sugárzott a melegség és a szépség. Már amennyiben mondhatok olyat egy fiúra, hogy szép... Az elmúlt időben egyébként kimondottan nyitottá vált velem szemben. Egyre többet beszélgettünk, nevetett a vicceimen, ő maga is mondott vicceket és nem is rosszakat, kicsit betekintést nyerhettem a múltjába, beavatott a képességei titkaiba és segített megtanulni kezelni a sajátjaimat. Már sokkal erősebb voltam, mint a kezdetekkor. A tél beálltára már képes voltam árnyékokban elbújni és füstként közlekedni. A gondolatolvasás is ment, igaz, még nem hallok mindent tisztán, mikor bemászok valaki fejébe, de a lényeges információkat ki tudom szűrni. A szárnyak növesztéséről viszont úgy tűnik, hogy le kell tennem. Valószínűleg én is szárnyatlan maradok, mint a bátyám.

- Ann! Itt vagy még? - szakította félbe a gondolatmenetemet Larry - Azt kérdeztük, hogy hogy haladsz a főzettel.

- Á, igen. Körülbelül tíz litert főztem, az egy közepes üstnyi. Mivel a főzet hatása időkorlátos, magunkkal is fogunk vinni üvegben. Egy dl körülbelül fél órára lesz elég egy főnek. Mivel a ház alapterülete nem lehet olyan hatalmas, maximum 120 négyzetméter, úgy gondolom, hogy legfeljebb három óra alatt járjuk meg. Utána kijövünk a többiekért. Először úgyis csak a felderítést és a biztonsági rendszer kiiktatását kell elintéznünk.

- És azt hogy fogjuk megoldani? Ötleted sincs, hogy hogyan kell kiiktatni egy ilyen rendszert - nézett rám Larry kételkedve.

- Én talán nem, de ő igen - mutattam Sedricre.

- De én kint leszek a többiekkel. Hogy tervezted ezt?

- Bizonyos távolságon belül belelátok a fejedbe és manipulálni tudom a gondolataidat. Át kéne változnod valamilyen apróbb állattá és kerülgetni az épületet. Mindig a hozzám legközelebb lévő ponton kell majd lenned. Így kintről segíthetsz nekünk. Ha ez nem működne, ott van fern érzékelő képessége. Igaz, ez lassabb lesz, mivel a gyökereken keresztül kell majd a fákkal kommunikálnia.

- Te most tényleg ennyire lenézel? Röpke két perc alatt meglesz - domborította a mellkasát Fern.

- Annek ez fél másodperc - bökött felém Larry, amire Fernnek egy lesújtó pillantás volt a válasza.

- Tehát ha minden igaz, akkor ezt Meg is meg tudja csinálni, nem?

- De, meg tudom.

- Nagyszerű! Ti lesztek a kapcsolattartók. Ha kintről Sedricen kívül másnak van valami fontos közlendője, az majd Meggel üzenhet a bentieknek, bentről pedig Annel - mondta Sedric.

- Apropó... Az oké, hogy bejutunk meg kommunikálunk, meg észrevétlenek leszünk meg minden, de tudja bárki, hogy mit kéne keresnünk odebenn? Mármint hogyan irányítják a védőburkot és hol állítják elő esetlegesen az eszenciát? - kérdezte Meg.

- A burok irányítása attól függ, hogy hogyan hozták létre. Ha valami nekimegy, akkor azon a ponton, ahol a test eltalálta egy picit felvillan. Ha a színe fehér, akkor biztos, hogy ráolvasással hozták létre. Ez azt jelenti, hogy bizonyos időközönként, mondjuk kétóránként, meg kell ismételni a varázslatot. Ebben az esetben azt a személyt kell megtalálnotok és elnémmíttatnotok, aki a varázslatot irányítja. Így sokkal könnyebben fogtok tudni mozogni odabenn.

- Na álljunk meg... Miért kéne egyáltalán kiiktatni a burkot? Ha már egyszer áthaladtunk rajta, bent nem vagyunk veszélyeztetve.

- Drága naiv barátnőm - szólította meg Larry - Te mit csináltál bűbájtanon? Ezek a burkok nem csak az áthaladó testeket érzékelik, már amennyiben átenged... Hanem a benn lévőeket is.

- Világos. Milyen lehet még?

- Van, hogy gombakört ültetnek a ház köré, gondolom, nem kell részleteznem. És legritkábban unikornisvérrel húzzák körbe. Ez ezüstösen csillog, de nem nehéz eltávolítani.

Még sokáig ültünk és kérdezgettük Sedeicet. Miután minden kérdésünkre válaszolt, megbeszéltük a pontos találkozási időt és helyszínt. Este kilenc környékén elkezdtek hazaszivárogni a népek és nagyjából fél óra múlva mi is hazamentünk Larryvel.