Láthatatlan szomszédaink

Kilencedik

- Hali - integetett Larry.

- Sziasztok - köszöntünk.

- Ja - tette hozzá a feketébe öltözött lány.

- Amúgy ő itt Moyra. Nem túl beszédes - mutatta be Larry.

- Kösz, de szerintem ezt magamtól is el tudtam volna mondani - nézett rá szúrósan - És ha bárkit érdekel, vámpír vagyok, vagy mi a szösz.

- Én Ann vagyok, démon.

- Matt, daphnir.

- Lawrence, varázsló. Bemehetünk?

- Várj, hogy - mielőtt közbeszólhattam volna, Larry a mutató ujját a szájához emelte, ezzel jelezve, hogy egy szót se mondjak. Erre még visszatérünk.

- Mindent tudtok az üggyel kapcsolatban?

-Igen.

- Akkor mehetünk.

Beléptünk a nehéz tölgyfaajtón. A ház csendes volt, hideg és nyirkos. A falakról enyhén pergett a vakolat, az ablakokat besötétítették és a legtöbb bútort elvitték. A por ujjnyi vastagon állt szinte mindenhol.

- Tudjátok, eléggé kísérteties és kihalt ez a hej, ahhoz képest, hogy csak két hete nem lakják - jegyezte meg Larry.

- A kísértet miatt van.

- És az eddig rendben van, hogy bejöttünk, de ez a valami napnyugtáig nem fog előjönni. Szóval mik a terveid? - fordult Matt-hez.

- Teázunk - kiszambázott a konyhába, elővett egy vízforralót a zsákjából, beüzemelte és körbeültük - A helyzet a következő - kiterített egy alaprajzot a házról - Felettünk még két emelet van és egy padlás. Itt lent van egy fürdő, a konyha, egy előszoba és egy nappali. Az elsőn van egy háló, egy gardrób, egy vendégszoba és mégegy fürdő. A másodikon két háló, egy dolgozószoba és egy fürdő. A padláson kacatok vannak és az egész egy térben van. Nincsenek szobák.

- Nagyszerű! Négyen vagyunk négy emeletre. Mindenki kap egyet és-

- És ha valaki találkozik a szellemmel, kipurcan. Itt nem az idő a lényeg, hanem az, hogy elvégezzük a feladatunkat normálisan, embervesztés nélkül. Kettesével megyünk. Ha gondoljátok, lehettek együtt Ann-el - nézett Larry-re - Tiétek az alsó kettő, miénk a felső kettő.

Felforrt a víz. Mindannyian kaptunk bögrét, Larry-nek hála, aki a semmiből varázsolta őket elő. Továbbá tejet és cukrot is sikerült teremteni. Így egész barátságosnak tűnt ez a kísértetlak. Lassan elkezdett hűlni a levegő és előszedtük a pulóvereinket és a lámpásokat.

- Én ha nem bánjátok, magam világítok - mondtam és egy kis világító láng jelent meg a kezemben. Ezt a trükköt Cloudy tanította. A láng színe egyénenként változik. Az enyém fehér színű, míg Cloudyé narancs, Anté pedig kék.

- Menő - bámult Larry - Ezt el lehet fújni?

- Nem hiszem. Egyébként miért nem használtok zseblámpát?

- Az árammal működő holmik megzavarják a szellemeket. A tűz meg szinte fel sem tűnik nekik. A te kis lángod viszont sancos, hogy vonzani fogja.

- Ha ez a helyzet, akkor még hamarabb is végzünk - bökött oldalba Larry.

Lassan összecsomagoltunk és egy kupacba raktuk a táskáinkat, kivéve a szellemhez kellő dolgokat. Matt elővett egy hőmérőt és rápillantott. Tizenkét fokot mutatott. Már látszott a leheletünk. Mielőtt kimentünk a konyhából, Matt a kezembe nyomott egy tábla csokit.