Láthatatlan szomszédaink

Hatodik fejezet

„Biztosan meg fogok őrülni" gondoltam magamban, miközben Larryvel szemben ülve bámultam a reggelimet. Fél órája arra kellett felkelnem, hogy Larry egy seprűnyéllel a kezében próbál bejutni az ablakomon. Állítólag a seprű ahhoz kellett, hogy az ő ablakából átjusson az enyémbe. Hiába próbáltam meg elhessegetni, mert mikor kinyitottam az ablakot, hogy beszéljek hozzá, beugrott a szobámba. Öltözésnél is úgy kellett kikönyörögnöm a folyosóra és természetesen Anthony pont ekkor lépett ki a szobájából. Egy pillanatra megállt, végigmért minket, majd széles mosollyal az arcán elviharzott reggelit készíteni. Azt kívántam, bár elnyelne a föld. Mikor kimentünk, természetesen három főnek volt terítve, most pedig ott ült velem szemben az a bohóc és fülig ért a szája. Utáltam ezt a győzedelmes mosolyt.

- Mit keresel itt egyáltalán? – sziszegtem.

- Gondoltam, tájékoztatlak a mai tervekről.

- És ez miért nem ért rá az iskolában?

- Mert így hamarabb megtudom a válaszod és tudok vele tervezni.

- Szuper. Ezen túl minden nap számítsak valami hasonlóra?

- Ha minden nap itt akarsz reggelizni, fizetést kérek! – szólt ki Anthony a konyhapult mögül.

- Nem megoldhatatlan – húzta elő az erszényét Larry.

- Ann, szimpatikus a barátod. Nem akarsz beköltözni? – viccelődött Ant.

- Már csak az hiányzik – vetettem egy pillantást az órámra, majd fénysebességgel lapátolni kezdtem.

- Na, mi olyan sürgős hirtelen?

- Hét negyvenöt van! Nem akarok elkésni! – elrohantam a táskámért, nyomtam egy puszit Ant arcára, megragadtam Larryt és a sulihoz repítettem magunkat. Larryt láthatóan megviselte az ugrás.

- Mi a szent fene volt ez?! – rogyott térdre.

- Te még sosem ugrottál? – nézem rá kérdőn.

- Nem, és ha ilyen, akkor többször nem is szeretnék.

- Bocs. Elfelejtettem említeni, de vannak, akik tengeribetegek lesznek tőle. Nem mindenki teste bírja ki a gyors dematerializálódást, bár egy dzsinntől többet vártam. Egyébként mivel kezdünk?

- Botanika – nyögte Larry, miközben visszanyelt valamit – de ha kérhetem, oda gyalog menjünk.

Botanikán a padok hosszan egymás mellé voltak felsorakoztatva, így mindenkinek két padtárs jutott. Egyik oldalamon Larry foglalt helyet, akinek még mindig enyhén petyhüdtzöld színe volt, a másik oldalon pedig az a fura ent lány, akiről előző nap beszélgettünk. Neki alapvetően is zöldes árnyalatú volt az egyébként barna bőre, haja pedig festett kékeszöld volt, amit kontyba kötve hordott. Különleges karakterjegye volt még, hogy rendkívül lassan beszélt. Ha az emberi világban látom, valószínűleg azt hittem volna rá, hogy egy narkós hippi, bár állítólag minden ent valahogy így néz ki. Állítólag... Mivel csak az alapismereteket ismételtük, volt lehetőségem beszélgetni Fernnel (mint kiderült, így hívták) aztán ő elaludt. Lássuk be, a botanika nem egy túl érdekes tantárgy, ha félig növény az ember. Szerencsénkre kiderült, hogy botanikát csak másodikig kell tanulni, mert a későbbiekben leadható, ha nem kell az általunk választott szakhoz.

Következőnek dupla tornaóránk volt. Az évfolyamon minden osztálynak egyszerre van tornaórája, mert képességek szerint csoportokra bontanak minket. A boszorkányok, varázslók, mágusok és tündérek együtt vannak, a tündék, elfek, törpék, manók szintén. Larry a varázslókhoz került. Az én csoportomban volt az összes sárkány, démon, vámpír, ent és a gólem. Miután nekünk főleg fizikai képességeink voltak, nekünk erőnléti órát tartottak. Természetesen a végére alig tudtunk megmoccanni.