Láthatatlan szomszédaink

Nyolcadik

Reggel, mikor kinyitottam a szememet, furcsa zajokra lettem figyelmes a konyhából. Beszélgettek. Reggeli hatkor. William általában megvárja a hét órát, szóval biztosan nem ő volt. Volt egy erős sejtésem és mikor leértem kiderült, hogy igazam volt. Larry szemrehányó vigyorral ült az asztalnál és egy borítékot tartott a kezében. Ant szokásához híven a kávéját kortyolgatta és rózsaszín kötényben állt a tűzhelyen rotyogó valami mellett.

- Jó reggelt! - harsogták szinkronban.

- J... Jó... Reggelt... - vállon ragadtam Larryt és berángattam a szobámba - Mit akarsz? És miért nem tudsz úgy viselkedni, mintha normális lennél?

- Rendben, ha gondolod meg is tarthatom a fizetésed - emelte fel a borítékot a minisztérium pecsétjével, ami eddig elkerülte a figyelmemet.

- Fizetés? - vettem el a borítékot - Az enyém? Köszönöm!

- Ne nekem köszönd, én csak közvetítő vagyok. Mr Flare küldi. Tegnap elfelejtettél bejönni érte. Valamint a jelentésedet sem adtad le.

- Majd délután megpróbálom elintézni.

- Csak ugratlak, Matt elrendezett mindent.

- Ez kedves tőle - számolgattam a borítékban lévő pénzt - nem gondoltam volna, hogy ez a meló ennyire jól fizet.

- Elintéztél egy trollt az első napodon, mit vártál? Egyébként gratulálok.

- De nem én voltam! Mikor visszarohantam Matthez (mert idő közben kidőlt) már eszméletlenül feküdt.

- Biztos haluztál. Nem találtak fejen véletlenül - kezdte vizslatni a kobakom.

- Nem! Még láttam egy fekete köpenyes alakot elrohanni a helyszínről.

- Érdekes - elkomolyodott az arca - És ho...

- Kész a reggeli! - kiáltott Ant.

- Még visszatérünk rá - kilökdösött az ajtón.

Miután megreggeliztünk átvettem a talárom, belekaroltam Larrybe és az iskolába teleportáltam volna magunkat, ha ő ki nem találja, hogy menjünk légipostával. Itt zárójelben megjegyzem, hogy nem olyan rossz az, ha egy dzsinn a barátod.

- És? Szőnyeggel megyünk?

- Dehogy is! Miért hiszi mindenki, hogy a dzsinnek szeretik a szőnyegeket? Sokkal nehezebb rajta megmaradni és baromira kényelmetlen. Gyűlölöm a rasszizmust, hülye Aladdin.

- Bocs, nem tudtam, hogy ez annak számít - mentegetőztem.

- El van nézve. Egyébként ez annál sokkal jobb lesz - intett egyet. A következő pillanatban valami meleg levegőt fújt a nyakamba. Megfordultam.

- Te jóságos... Larry, ezt nem gondolhatod konolyan. Egyáltalán legális ez? És egyébként is tengeribeteg vagyok. Biztosan rosszul leszek rajta. - egy valódi pegazus állt pont előttem.

- Ugyan már, mi baj történhet? - felrakott a ló hátára.

- Mondjuk leesek? Biztonságos ez egyáltalán?

- Persze!.. Hogy nem - a második felét csak súgta, de ekkor már nagyjából mindegy volt, mert mögöttem ült és nekilendültünk.

Az első pár másodpercben csukott szemmel öleltem át az állat nyakát. Larry megrázta a vállam.

- Nézz már körbe!

- Akkor biztos hányni fogok.

- Te tudod...