Szavaidba Szeretve (BEFEJEZETT)

1. rész

Ma reggel is az ébresztő rikácsoló hangjára ébredtem. Nem volt sok kedvem felkelni, olyan sokat tanultam tegnap este. Na de ez így szokott lenni ha az ember nemsokára érettségizik. 

Kimásztam az ágyból, és a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam, majd kifésültem a hajam, ami egy szénakazal volt. Felöltöztem, és lementem a konyhába ahol anya már reggelivel várt. 

Leültem, és elővettem a füzetem, hogy még egyszer átnézzem az anyagot. Pár perc múlva lejött a kishúgom is, Kacey. Ő is fáradt volt, csak annyi volt a különbség, hogy ő az írogatásban a barátnőivel fáradt el, én meg a tanulásban. 

-Jasmine, kérlek rakd el a füzetet! Nem kell megerőltetned magad! Még van egy hónap a vizsgáidig - mondta anya, mire becsuktam a füzetet. -Köszönöm - mosolygott. 

-Anya, tanulnom kell. Utána majd ráérek fáradt lenni! 

-Ez nem így működik kislányom! Pihenned is kell!  - tette csípőre a kezét. 

-Tudom.. 

-Nyugalom, nagyon jó leszel a vizsgán. Megkockáztatom, hogy a legjobb. 

-Köszi anya - mosolyogtam, és beleharaptam a pirítósomba. 

-Na és Kacey.. Neked hogy megy a tanulás?  -fordult Kacey-hez. 

-Pff - nevetem el magam akaratlanul. 

-Hát..szerintem meglesz a hármas matekból. A többit még nem tudom.. 

-Hát ez nagyon bíztató - kortyolt a kávéjába. 

-Apa? - kérdezte Kacey. 

-Ő korán bement, mert még sok dolga van.. Na de menjetek, mert elkéstek. 

-Oké - vettem a vállamra a táskát, és elindultam ajtó felé. -Gyere már Kacey! 

Elindultunk a suliba, közbe hallgattam Kacey csacsogását. Minden reggel együtt megyünk suliba, kivéve ha elaszik, de az nem sűrűn fordul elő.

-És akkor.. - kezdett be, de én csak fél füllel hallgattam. 

Persze ő a kishúgom, és szeretem de néha kicsit sok belőle amit nehezen fog fel. A folytonos visszakérdezései, ha nem figyelek, áh kiborít. Na meg az ha valami hírességről beszél nekem..most is van valaki. Az tuti, hogy pasi, meg elég fiatal de nem is érdekel. Na meg ha összeveszik a "pasijával".  Húha...

Remélem tényleg jól sikerül a vizsga. Nem az a fajta vagyok, aki úgy gondolkodik, hogy hát átmegyek- átmegyek, nem-nem. Én jól akarok vizsgázni, és jól is fogok. Csak a továbbtanuláson, a családalapításon, a jövőbeli munkahelyemen gondolkodom. Nem lógom a közösségi oldalakon, csak nagyon keveset. Nem sokat posztolok magamról képeket, nincs sok bejegyzésem, max. ami az iskolával kapcsolatos. Van sok barátom, akik úgy szeretnek ahogy vagyok. Elfogadnak ilyennek, ami sokat jelent. 

-Hahó! Nem is figyelsz... - állt meg előttem Kacey. 

-Dehogynem - sóhajtottam. 

-Akkor mit mondtam? 

-Áh végre megérkeztünk- mondtam mikor odaértünk az iskolához. -Ma milyen különórád lesz? 

-Zongora - forgatta a szemét. 

-Akkor majd jövök, szia - mondtam, majd besétáltam az épületbe. 

Bementem a termembe, és leültem a székemre, ami az ablak mellett volt. Régen úgy gondoltam, hogy miközben agyalok egy megoldáson, legyen friss levegőm. Elővettem a füzetem, és még egyszer elolvastam. Igaz, már kívülről tudom, de azért nem árt ismételni. Anya azt hiszi, hogy vizsgákra tanulok ami igaz, de ez a mai dolgozatomra kell. Ha megtudná hogy egyszerre tanulok a vizsgára, és a sulis felelésekre, akkor kinyírna.  Tökéletesre szeretném megírni, amit elvárok magamtól. Mindig jó jegyeim voltak, amiket nem akarok a vizsga előtt 1 hónappal lerontani.