Az istenek kegyeltje [𝒫𝑒𝓇𝒸𝓎 𝒥𝒶𝒸𝓀𝓈𝑜𝓃 𝒻𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

IV.

Sziasztok😊
Íme a következő rész, vegyétek és vigyétek!
Kellemes olvasást 😉

- Hű... - motyogja Blake zöld arccal. Az idegen fiú úgy ereszti el a kezünket, mintha undorodna tőlük - az arca pontosan erről árulkodik.

Csodálkozva szemlélődöm, de legelőször a "sofőrt" csekkolom. Egy fél fejjel magasabb nálam és tiszta sötét. Mármint a külseje. Fekete a haja, a pólója, a gatyája és a cipője. A halálfejes felső felett barna pilóta dzsekit hord, a szemei olyan sötét barnák, hogy szinte már feketének hatnak. Sápadt bőrén világítanak a lilás karikák, néhány helyen átütnek az erek.

Szó nélkül viharzik el mellettem, válla durván meglöki az enyémet. Kitrappol a fák közül, én pedig úgy látom, mintha az árnyékok nyújtóznának a fiú után.

- Hé! - szólok utána halkan, de nem figyelve semmire megy tovább.

- Ne foglalkozz Nicóval. Kicsit fura srác, van rá oka - szólal meg mögülem Blake. Az arca már nagyjából vissza nyerte a normális színét. - Gyere, elviszlek a Nagy Házhoz! Kehirón már vár.

- Várj már! Blake! - utána ügetek. - Kérlek, mesélj! Mi ez a hely? Hova megyünk? Miért hoztál ide? Ki az a Kheirón? - kétségbeesett arcomat látva kedvesen megveregeti a vállamat.

- Igaz is... Ne haragudj! - szólal meg bocsánatkérően. - Akkor elölről!

- Az megköszönném.

- Néha az istenek szerelmesek lesznek halandó emberekbe... És kavarnak. Ha egy istent keresztezel egy emberrel, mit kapsz?

- Félistent..? - felelem bizonytalanul.

- Pontosan!- bólint Blake. - Ez a hely a félvéreknek, hősöknek, héroszoknak lett kialakítva, hogy biztonságban legyenek - nem hagyja, hogy kérdezzek. - Egy félvért tizenhárom éves kora körül kezdik megtalálni a szörnyek. A szaguk alapján. Minél erősebb az adott illető, annál töményebb a szaga, és annál több monsztörke veti rá magát. A Nagy Triász gyerekei jól megszívták.

- Szóval büdös vagyok? - vonom le a következtetést, mire a tesóm megrázza a fejét.

- Ezt csak a szörnyek érzik. Darcy, el kellett hoznom téged a halandók világából.

- Miért?

- Azért, mert bőven túl lépted a "határt" az életkorodat tekintve. Nekem az volt a dolgom, hogy vigyázzak és figyeljek rád. A táborba pedig nyaranta jöttem.

- Ó! Ide járkáltál el olyan sokat? - nézek rá meglepetten. Emlékszem, ennyit kérleltem régen Blake-et, hogy nem nyaraljon egész nyáron nélkülünk. De mindig csak egy kedves mosollyal hárított.

- Uhum. Sajnálom, hogy nem mondtam el, de a létezésünk titok. Darcy, egy vagy közülünk, te is egy isteni szülővel rendelkezel - mondja komolyan, amire meglepetten nézek fel rá... és valamiért nagyon boldoggá tesz a tény.

- Azta! Komoly? - még én is érzem, mennyire lelkes a hangom.

- Igen. Ez átok és áldás egyben. Innentől kezdve minden megváltozik! Nem lesznek többé nyugis napjaid, csak itt, a táborban. A varázsfalon kívül állandó veszélyben leszel majd.

- Mi..? - máris nem tetszik annyira a helyzet. - Ezt hogy érted?

- A szörnyek vadászni fognak rád, és meg akarnak majd ölni. De nyugi, itt - mint mondtam - kapsz fegyvert és rendes, hősöknek járó kiképzést. Ezen kívül kiderítjük, ki az isteni szülőd, és az ő bungalójában fogsz lakni.