Az istenek kegyeltje [𝒫𝑒𝓇𝒸𝓎 𝒥𝒶𝒸𝓀𝓈𝑜𝓃 𝒻𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

XXI. - Darcy Hádészhoz megy

Hagyom még egy kicsit őket együtt lenni. Végül is... Ő az igazi gyermeke. Nem...? 

Percekig ácsorgok ott sután, mire Nicónak leesik, mire várok néhány méterrel arrébb. Elkerekednek a szemei, majd mond valamit az apjának, végül elindul felém. 

- Hajrá - mormog az orra alatt, ahogy elmegy mellettem. 

Hatalmasat nyelek és elindulok Hádész felé. 

Te jóságos atya ég... Mit művelek én voltaképpen...? 

Remegő térdekkel indulok el az isten felé. Hahó! Lélegezz! Ki-be. Ki-be. Na, ugye, hogy megy ez?Ki! Ki ki ki, fújd ki! Szent ég... 

Felszusszanok, amikor úgy érek elé, hogy nem esek el. 

- Öhm... Heló... - motyogok halkan. Hádész sötét szemei szinte érdeklődve néznek végig rajtam. A tekintete hasonlít a fiáéra, de nem olyan távolságtartó. 

- Darcy Shelter. Miért jöttél ide? - szólal meg végül. Először képelen vagyok mit mondani, de aztán eszembe jut, mi volna, ha ugyanúgy kezelném őt is, mint újdonsült testvéremet? 

- Én csak... Szóval... Szerettem volna megköszönni - motyogom. 

- Micsodát? 

- Hogy elismert...

- Áh. 

- És szerettem volna megkérdezni, miért tette - összeszedem a bátorságomat. - Igen, voltaképpen én ezért jöttem ide... 

- Azért, mert a saját gyerekemnek tartalak. 

- Akkor miért kérdezte, hogy minek jöttem ide? 

- Mert nem az a fontos, hogy én mit gondolok. Hanem, hogy te hogyan érzed. Ha azt érzed, hogy hozzám tartozol, jó helyen jársz. Ha nem, akkor homályos válaszokon kívül nem tudok mással szolgálni. 

- Én itt senkihez sem tartozom... 

- Megint ugyanaz a kérdés. Így érzed? Ahogy körbe nézek, tudnék néhány emberről, akik erről más véleménnyel vannak. 

- De hát... - elharapom a mondatot. Mit "de hát"? 

- Szerintem nem i akarod tudni, ki az apád. Igaz? 

Nem válaszolok. Fogalmam sincs, hogy akarom e tudni, de úgy tűnik, Hádész jobban belém lát, mint én magamba. Talán a legjobb döntés lenne őt kérdezni  továbbiakban is. 

- Miért nem akarom tudni? 

- Mert akkor az egyiküktől elszakadsz.

Ha tudtam volna, hogy ez egy ilyen bölcs csóka, már előbb konzultálok vele... 

- El...? 

Bólint. 

- Én a magaménak tartalak. Apollón a magáénak. Te minek tartod magad? 

Nem tudok felelni. Nem akarok felelni. 

Én Darcy Shelter vagyok. És Melody az anyukám. Blake és Nico a testvéreim. Ennél többet valóban akarok tudni...? 

- Ne rágódj, mert nem segít. Ha tudni akarod a választ, kérdezd meg nyíltan. Vagy figyelj a jelekre és derítsd ki. De kislány, szerintem jobb, ha nem tudod - halványan mosolyog. 

- Legyen kétely az egész életem? 

- A testvéreid szeretete biztos. Az otthonod biztos, ahogy láttam. Van neved és biztonságos családod. Ez máris több, mint amennyit az ittlévők túlnyomó része elmondhat. Ne akarj mindent. 

- De én nem mindent akarok... 

- Akkor semmit se akarj, amíg nem tudod, mi a valódi vágyad. 

Képtelen vagyok válaszolni. 

- Menj, mert van még, aki beszélne veled - int. - Vagy már beszéltetek? 

 Ha nem beszéltek még, kérlek, választ a Darcy Apollónhoz megy című fejezetet! 

Ha ott már voltál, ugorj a  Darcy egyedül marad című fejezetre!