Az istenek kegyeltje [𝒫𝑒𝓇𝒸𝓎 𝒥𝒶𝒸𝓀𝓈𝑜𝓃 𝒻𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

XIV. (+Díj "Tag")

Köszönöm szépen a díjat, Leo_Valdez375 és  oroszlan-reka13! 😊

1-2-3-4✔️

5) Tíz tény rólam
I. Tizenhat éves vagyok
II. Szeretem az őszt! 😍
III. És a szivárványt 🌈 ( Minda_Chan😇❤️)
IV. Minda_Chan-t is szeretem 😇
V. Nyűgös vagyok
VI. Mert sokat kell tanulnom
VII. És nem akarok.
VIII. De fogok.
IX. De előtte  még reggelizek🤔
X. Dr. Bones😍

6) Egy (szar) vicc
Janikának nincs karja.
- Kopp-koop!
- Ki az?
- Hát nem Janika.

Jó, ez tényleg nagyon gyenge, mondok másikat.

- Hogy hívják az erdő királyát?
- ??
- FaKing.

7) Spoiler az egyik könyvemből? 🤔 Hát igazából ezen kívül az összes könyvem ugye be van fejezve😂 Úgyhogy, ebből fogok.
A Spoiler pedig: *dobpergés* egyszer ennek is vége lesz!😶😱

8) 28 ember? Nem ismerek én annyit😂 nade, néhányat megjelölök, hogy ennyire bénának mégse tűnjek😂
Minda_Chan
Leonetti686
just_svg
Leo_Valdez375
203phoenix
JAS-002

Egy kis matek, hogy, kihúzzon a csávából.
Ez itt hat darab ember. Namost: 6x4+4=24+4=28 ✔️

***

Nos.
Ama nagyszabású terv, hogy átültessük Thália fáját, abban a pillanatban kudarcot vallott, ahogy Lou, az egyik Démétér fiú egy ásóval közelített a fa felé, amire valami csoda folytán az egyik ág úgy fenéken billentette, hogy előre esett, beverte a fejét, és utána olyan bőszen kínálgatott mindenkit kávéval, hogy inkább elvitték a gyengélkedőre.

A tanács második terve, miszerint génmutáljuk a fát, szintén megbukott, az én kontómra. Mindenféle varázsfőzetet próbáltam a fába oltani (nem én főztem őket, jó?! Én csak az áldozati bárány voltam, mert nem akartam azon a héten takarítani...), őfenyősége viszont egy hatalmas robbanással válaszolt, aminek következtében: egy; a robbanás akkora volt, hogy az edzőtéren lévő mászófal megremegett, és az egyik táboros (az a "valami Leo") leesett róla, és bekerült a gyengélkedőre. Kettő; megégett a hajam, így sokat kellett belőle vágni, és felnyírni a tarkómnál, mintha ez valami divat volna.

A gyógyfőzetet az iménti eset miatt nem mertük megpróbálni - én meg végképp elleneztem, mert éreztem, hogy megint én lennék a szerencsés, függetlenül a takarítástól.

Nektárral locsoltuk a fát, reggel, délben és este, kicsit több, mint egy hónapon keresztül. Ez kezdetben megoldásnak látszott, aztán a fa újra zsugorodni kezdett.

A fenyő névadója, Thália maga visszalátogatott a táborba fájcskája betegeskedését hallva, de ez sem hozott változást, a lány legnagyobb sajnálatára.
Végső próbálkozásként a tulajdon vérével locsolta meg a növényt, és ez jelentős javulást mutatott, sőt.
De ez mindössze néhány napig tartott, amint Thalia elhagyta a tábort, a vére - ami egészen távozásáig a fa tövében bugyborékolt - úgy száradt fel, mintha ott sem lett volna.
A fenyő ismét zsugorodásnak indult, gyorsabban, mint valaha.

A Héphaisztosz gyerekek javában dolgoznak azon a bizonyos pajzson, ami erősíti a fát, de egyedül is képes megvédi a tábort.
Elmodásuk szerint ez hosszú időbe telik, akár egy, vagy másfél év is.
Az enyhe agyrázkódása miatt még hülyébbé vált Leo Valdez szokatlanul komoran vázolta fel, hogy mire lehet számítani az új pajzs elkészülését illetően.

És itt ki is fogytunk az ötletekből.

- Vér kell! - csak az asztalra Clarisse La'Rue, az Árész ház vezetője. - Az segített, mint láttuk!

- Nem áldozhatunk fel egy ártatlan táborlakót, főleg, hogy nincs garantálva a siker - vet ellent higgadtan Annabeth.

Jelenleg a bungaló vezetők tanácskozásán vagyunk, ahol nem csak a vezetők, de a Másodosak, és néhány Harmados is tiszteletét teszi.
Hát... Én kifejezetten egyik sem vagyok, de Blake határozott kérésére engem is elhoztak, azzal védve be magukat (AKA engem), hogy kekeckedés esetén azt mondják, a Hádész ház Másodosaként vagyok jelen.

- De egy próbát megér! - vicsorog a harcos lány.

- Ha te volnál a tesztalany, akkor is ilyen lelkes volnál? - kérdezi Nico halkan.

- Te maradj csendben, Hádész korcsa. Mindenki tudja, hogy csak azért vagy itt, nehogy kinyírd a tábort.

- Kezdhetné mondjuk veled, Clarisse - mosolyog rá Will.
Clarisse morog valamit, de úgy tűnik, mintha tartana Willtől.
Felvonom a szemöldököm, elhatározom, hogy ennek később utána járok.

- Találjunk ki valamit - szólal meg Annabeth hosszú csend után.

- Ja, mondjuk, hogy miképpen mentsük meg a tábort, na? Jó ötlet? - Leo kényszeredett vigyorral néz körbe, amiből sugárzik, hogy ezt kivételesen gúnyolódásból mondta.

- Nyugodjatok meg - sóhajt Roy csitítóan. - Van valami ötle-

- Nincs! Ezért vagyunk itt - tárja szét a kezeit Percy.

Will a szemeit forgatja.

Aztán hosszú... nagggyon hosszú csend.

Ouch.

- Talán ha... - folytatni akarom, de mindenki rám bámult, és teljesen zavarba jövök. - Semmi, bocsnánat...

- Mondd, nyugodtan - int Annabeth. - Itt nincs rossz válasz, mert elég nagy kalamajkában vagyunk.

- Én csak arra gondoltam, hogy ideiglenesen talán minden táborlakó kicsit adhatna a véréből, hátha az segít. A legtöbbjük amúgy is a táborban marad.

- Hát ez igazán remek! Ennek jobb ötlet nincs, he? Te amúgy minek vagy itt? Semmi rangod nincsen a bungalódban - szúr oda Clarisse.

- Clarisse... - kezdi lassan Nico. - Te eddig egyetlen jó válasszal sem tudtál szolgálni. Szóval jobb volna, ha inká-

- Ha inkább nyugalom volna és normálisan tudnánk ezt megbeszélni! - vág közbe kétségbeesetten Annabeth, nehogy szabaduljanak el a kedélyek.

Clarisse dühösen fújtat és leül.

- De ez nem hülyeség! - néz Roy Willre és Blake-re. - A vér talán segíthet.

- A vér? Hogyan? - Will a testvérére néz.
Mindenki Royra néz.
Kivéve Nicót, aki Willre néz.
Micsodaaaaa?!
Hmmm, mit nem tudok még?

- Szeretnék négyszemközt beszélni Annabeth-szel.

- Roy? - Kheirón kérdőn pillanat a fiúra.

- Személyes ügy.

- Akkor talán máskor.

- De ez segíthet!

Annabeth, mint aki megérti, Roy mit akar, elkomorodik, aztán bólint.

- Igen, szerintem is beszélnünk kell.