Az istenek kegyeltje [𝒫𝑒𝓇𝒸𝓎 𝒥𝒶𝒸𝓀𝓈𝑜𝓃 𝒻𝒶𝓃𝒻𝒾𝒸𝓉𝒾𝑜𝓃]

XVIII. ÁTÍRVA

Nos, íme a következő átírt rész. Kellemes olvasást! 😊

Blake's POV 

A hideg futkározik a hátamon. Fogalmam sincs, ki a férfi, csak azt, hogy minimum három méter távolságot tartok tőle bármi áron. 

Kényelmesen beljebb jön, egy intéssel arrébb zavarja a sápadt sebhelyes arcú fiút, majd lassan leül a nagy íróasztal lapjára és elégedetten sóhajt. 

- Milyen törékeny az emberi test - elmélkedik. - Elfáradtam, Luke fiam. Ilyen is rég volt. 

- Gazdám- 

- Hol van mindenki? Ennél azért aktívabbak voltam a kölykeim - elvigyorodik. 

- Néhány kis suhanc lézeng kint, de hol van mindenki? 

- Meghaltak, vagy bezártuk őket, gazdám. 

- Vagy úgy... Értem. 

Vihar előtti csend. Próbálom megakadályozni a térdeim remegését. 

- Apollón fia? - néz rám. 

A szeme első ránézésre közönséges szem; fekete és a szemfehérje megsárgult. De ahogy bele nézek, a világ össze kínja elém tárul. A fekete felparázslik, pattog, mint a tűz. Szarkalábak helyett vékony láva csíkok úsznak a bőrén. Öntudatlanul bólintok. 

- Hm - hagyja rám. - Hm. 

- Gazdám- 

- Visszatérve: nem egészen ezt parancsoltam neked. Önfejű kis senki - szisszen fel a férfi. Köpenye néhány helyen olvadozik róla, de ahogy megrázom a  fejem, rájövök, hogy ismét csak a képzeletem játszott velem. 

Valami súlyos nehezedik a mellkasomra. Nem tudom, mi az; lenézek, de semmi sincs ott. 

- Harcosokat akarok. Nem kiéheztettet kiskutyákat! Hozd fel és engedd ki őket. Adj nekik enni. Néhány nap múlva pedig tovább lépünk. 

- De-

- Lelassítod a munkámat! Még egy hiba és téged is a ketrecbe eresztelek közéjük. Két nap múlva pedig kiválogatjuk a legjobbakat. 

- Rendben, de-

- Csend. 

Luke engedelmesen bólint. 

- Uram - zavartan keresem a megfelelő szavakat. Hogy kéne neveznem? - Ami azt illeti, nem hinnem, hogy Luke- 

Leint, én pedig ösztönösen befogom a számat. Az a súlyos valami tovább nehezedik rám. Reszelve szedem a levegőt. 

- Jó ez így. Kifelé. 

Nem tudok mit tenni, kimenekülök. Csak arra tudok gondolni, hogy újra levegőt akarok venni. A házból kiérve azonnal eltűnik a szorítás. Levegő után kapok, mintha most jönnék a víz alól. 

A következő gondolatom pedig az, hogy szólnom kell a húgomnak. 

Darcy's POV

Így telik a következő, viszonylag rövid időszak. Ugyanúgy kenyeret és gyümölcsöt kapunk enni. Sokszor hoz nekünk tiszta vizet, ami életet ment.
Szépen elkezd visszatérni mindenki színe az arcába - feltehetőleg az enyém is, mert Will már nem vizslat olyan aggódva, mint eddig, Annabeth pedig nem akarja mindenáron rámtukmálni a kenyércsücsköt.

- Többet kéne enned... - ró meg a szőke fiú. Fogalmam sincs, most milyen színű a haja. Talán már csak szürke. Ha van neki egyáltalán még.