A sárkány Jinchuuriki [BEFEJEZETT]

A Pusztító Sharingan Duo lecsap

(Kakashi)

Amikor beléptem a házunkba, meglepő módon... még mindig rend van. Fura, azt hittem, hogy a falusiak lerombolják az egészet a picskuba, de ezek szerint nem. Fura lesz újra látni azokat a félelemtől és gyűlölettől teli szemeket, de basszus... mit csináljak. Ahogy beléptem az ajtón, a folyosó végén egyből a nappaliba kerültem. Sok jó emlék jutott eszembe és valamilyen szinten meg is nyugodtam. Elhaladtam apám Do-Jo-ja mellett... na, ehhez jó emlékek nem kötnek. Itt lett öngyilkos és itt találtam meg. Rémes volt és sokszor eszembe jut és felidézem a látványt, hogy ott fekszik, mozdulatlanul, meghalva, Konoha egyik legjobb ninja-ja. Hát igen... Mi Hatake-k nem vagyunk szerencsések, igaz apa?

Így a Do-Jo-t hagytam és a nappaliba pakoltam le az irataimat. Rádöbbentem, hogy nincs semmi itthon, és egy kicsit éhes vagyok. Nos... melyik az a bolt Konoha-ban, ahol elviselik a képem... Ö... Egyik sem. Ez kicsit gáz. Nos, nem baj! Akkor eszek ramen-t, Ichiraku-nál. Ők sosem bántak velem rosszul, mindig számíthattam rájuk. Ezzel a pozitív, hangsúlyozom, pozitív gondolattal elindultam a falu felé, Ichiraku-ékhoz.

Nyugodtan sétáltam az ismerős utcákon. Addigra már nem az ANBU ruha volt rajtam, hanem a Konohai. Talán így kevésbé ismernek fel az emberek. És igazam volt. Rám se néztek. Ahogy sétáltam egy csomó emlék támadott meg, mint jó, mint rossz. Elsétáltam egy dango vendéglő mellett. Hát, gondoltam a régi idők kedvéért bekukantok ide is. Emlékszem, régen itt bandázott Asuma, Kurenai, Gai és Anko. Jó kis hely meg minden, de... nekem magával a dango-val van bajom. Nekem túl édes. Akárcsak évekkel ezelőtt... Ugyanitt volt mindenki, Gai-t leszámítva... Ő hol lehet? Asuma hogy meg változott, bár a cigi még mindig lóg a szájában, ez nem újdonság. Kurenai gyönyörű és pajkos, akárcsak régen. Ő nem változott semmit sem, és Anko sem. Sosem tudtam megérteni. Zabálja a dango-t és egy dekát sem hízik. Kiérti ezt? Asuma és az én szemem találkozott. Ledöbbent, én csak álltam és vártam. A döbbent arc után a mosoly egyből előjött.

- Szevasz, Kakashi! - erre a két lány is hátra fordult. Ők is megdöbbentek. Kurenai köszönt rám utána elöszőr.

- Szervusz, Kakashi! Hogy vagy? - kérdezte egyből.

- Csak nem kiraktak az ANBU-ból? - cukkolt Anko egy kicsit, miközben egy adag dango lecsúszott a torkán. Tőle már megszoktam a cukkolást, de ő ilyen.

- Jól vagyok, köszi! - válaszoltam Kurenai-nak. - És nem... nem rúgtak ki az ANBU-ból, csak a Hokage kiirt minket, hogy pihenjünk egy kicsit. 3 hónapig harcoltunk a határnál a Sziklarejtekkel. - hazudtam, bár igaz, hogy az ANBU visszatartja a betolakodó Sziklarejtekiekket.

- Mi? De hisz velük békeszerződésünk van, nem? - döbbent meg Asuma.

- Igen, de... nagyon úgy tűnik, hogy megszegték. - mondtam egyhangúan.

- Akkor megint háború lesz? - kérdezte enyhén félve Kurenai.

- Ha lesz is... Titeket nem érint. Az ANBU elintézi.

- Nagyon nagy kutyák ezek az ANBU-k. - szólalt meg Anko. - Ilyen sokan vagytok, hogy egy háborút lazán levertek?

- Hé, Anko! Emlékeztetlek, hogy Kakashi egyedül leverte a 3. Shinobi Háborút, szóval... - kezdte Kurenai.

- Ja, de, hogyan? - vágott közbe Anko.

- Anko, kérlek... - szólalt meg Asuma. Én megemeltem a kezem és ennyit mondtam.

- Semmi baj. Tisztába vagyok azzal, amit tettem, és azóta egyszer sem használtam, és remélem, nem kerül rá sor. Viszont... Gai hol van? Mindig itt szokott lenni.