A sárkány Jinchuuriki [BEFEJEZETT]

Minden összedől

(Kakashi)

Pár nappal később a hajnali utcákon sétáltam. Az előző nap csak esett és esett, úgyhogy ma sár van, így nagyon kevés ember van kint. Végre csendesen ellehetek a gondolataimban. Most leginkább az Akatsuki-n járt az eszem. Mindig előttünk vannak és... annak az esélye, hogy legyőzzük őket 20%, és annak az esélye, hogy túl éljünk egy Akatsuki támadást, 30-40% körül mozog. Emellett még Sakura és Ayame járt a fejemben. A kislány tehetséges és kitartó, már most tovább írja az edzéseket, mint ezek előtt. Nagyon ügyes és, hogy is mondjam... a szívemhez nőtt. Ayame nevétől már lassan én is zavarba jövők. Szeretem meg minden, de akkor is... Hanare emlékeit ilyen hamar eldobni... ez még nekem sok... nem értem, hogy hogyan történhetett ez velem. Szedd össze magad Kakashi! – ütöttem fejbe magam. – Háború előtt vagyunk, a szerelmedet és a magán életedet tedd félre. Ekkor csak kopogásokat hallottam magam mögött. Hátranéztem és Obito-t láttam felém rohanni. Megállt és kifújta a levegőt. Jó sokat futhatott, igen elfáradt. Felnézett rám és igen keserű képet vágott. Baj van.

- Kakashi, azonnal gyere! A 3. ... haldoklik!

- Mi? De, hogyan? – döbbentem le.

- Leáldoztak neki... - lihegte Obito. – Akar veled még beszélni, mielőtt...

- Mennyi ideje van még? – kérdeztem megemelt hangon.

- Percek, órák kérdése... - mondta Obito bánatosan.

- Menjünk! – azzal futásnak eredtünk.

Nem voltam dühös, csak féltem, ezért emeltem meg a hangom. A 3.-nak sokat köszönhetek. Ő segített át az ANBU-s pályafutásom kezdetén, a sötét utamon, ő tartotta bennem a lelket, hogy, majd minden rendben lesz. Féltem és nem csak magam miatt, Iruka-nak egyetlen családtagja a 3. Ha ő meghal, egyedül marad és Iruka nagyon érzékeny, tuti bedepizik és ki tudja mire lesz majd képes.

Elértük a Sarutobi házat, és ahogy vártam nem voltunk egyedül. Ott volt Tsunade-sama, Jiraiya-san, a sensei, Kushina-chan, Asuma, Iruka és Rin is. Obito-val bementünk és már sokszor láttam halottat, de Hanare után, Sarutobi Hiruzen Hokage haldokló teste volt az, ami remegésre késztette a kezem. Harcoltam magam ellen, hogy ne essek szét... Ugyan már Kakashi! Legyél férfi, szedd össze magad! Ránk nézett a gyászos tömeg. Iruka-ra rossz volt ránézni, még Asuma is megtört volt. (Jó, mondjuk, az apja éppen haldoklik, szóval ez normális.) Kushina-chan és Minato sensei a tiszteletét rója, Jiraiya Tsunade-t vigasztalta, Rin pedig, egy-egy könnycseppet elejtett. Nagyot nyeltem. Mit akarhat tőlem a 3. a halálos ágyán? Szemkontaktot teremtett velem, és mosolygót. Halkan és erőtlenül szólt hozzám:

- Kakashi... Gyere, közelebb! – engedelmeskedtem. Leguggoltam a 3.-hoz. Bátorkodtam szólni.

- Mit szeretne tőlem, 3. Hokage?

- Első körben megköszöni neked is, hogy megmentettétek az életemet, Orochimaru-val szemben. Haha... - nevetett erőtlenül.

- Igazán nincs, mit, de mi olyan vicces? – kérdeztem meglepődve.

- Olyan vagy, mint az apád... ő is mindig ezzel kezdte, amikor hívattam. – nem igazán értem, hogy ez miért kapcsolódik ide, de oké... - Fiam... van, amit nem mondtam el neked teljesen, amikor apád iratai között találtam.

- De ez... most miért fontos? – kérdeztem vissza halkan. – A halálos ágyán van... nem az én életemmel kéne foglalkoznia, hanem a családjáéval, Asuma-val és Iruka-val... - éreztem, hogy a két barátom tekintete rám telepszik. – Én nem számítok...