A sárkány Jinchuuriki [BEFEJEZETT]

8 évvel később

(Obito)

Miután Kakashi kijött a kórházból, rá 3 napra Rin és én összeházasodtunk. Sosem hittem volna, hogy eljön ez a nap, amikor már véglegesen is az enyém lesz. A tanúm, Kakashi volt és ő adta oda a gyűrűt nekem. Annyira boldog vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű ninja a barátom és, hogy itt van ő is velünk. Az esti bálon egy fergeteges bulit csaptunk és jól éreztük magunkat. Sosem fogom azt a napot elfelejteni.

Azóta 8 év telt el. A Hokage jobb keze lettem az évek során, s közben Rin és én boldogan éltünk a falu központjában egy viszonylag elszigetelt kis részen. Boldog voltam, hiszen közel lakott hozzám a sensei és Naruto is, így legalább a fiamat volt ki lekösse, amikor Minato sensei-jel fontos dolgokat beszéltünk. Időközben, Rin-nek és nekem lett egy fiúnk, akit Uchiha Raito-nak neveztünk el. Nagyon hasonlít rám. Kakashi szerint, amikor bemutattuk nekik Raito-t, nagyon hasonlít rám. Egyedül a szeme, az, ami Rin-é. Igen... az a gyönyörű érzéki gesztenyebarna szem... Raito szerencsére örökölte a Sharingan-t, így Fugaku bácsi is megnyugodhat... A félszemű Uchiha, egy igazi Uchiha-t nemzett. Raito, szerény, és nyugodt fiú. Tehetséges Sharingan használó... egy igen erős ninja lesz belőle, ha megnő.

Ha már megnövésről van szó... A csapatom kész ninja csapat lett. Nélkülem mennek már bevetésre és teljesen a Hokage irányítása alatt dolgoznak. Büszke vagyok rájuk... Talán egy nap közülük lesz valaki a Hokage. Büszke vagyok rájuk.

(Naruto)

A 8 év, úgy szállt el, mint a húzat! Konoha fiatal 7-s csapata lett a legerősebb a környéken és lassan már az A szintű küldetések is pitékké válnak. Csapatkapitány lettem és Sasuke és Sakura is támogatnak, bár Sasuke igen, csak hajt a szóló küldetések fele... talán később ő is ANBU lesz, de Sakura nagyon hűséges a csapathoz. Rengeteget erősödött, amióta Kakashi és Ayame összeköltöztek és összejöttek. Tudom, hogy titokban edzenek, de Sakura tagadja, Kakashi meg engem nem akar edzetni. Ennek általában két oka van: 1, vagy rohan az ANBU-ba; 2, vagy csak szimplán szopat. Mind ezek ellenére, örülök, hogy itt van köztünk, és nem a más világon. A történelemben az ő és Madara csatáját semmi sem tudja túlszárnyalni, és lehet, hogy azért mondom ezt, mert gyerekként azt a harcot megélni, egy kínszenvedés volt, de így idősebb fejjel rájöttem, hogy jó, hogy ott voltam. Láttam mire képes a Tűz Akarata, láttam mire voltképes a Kami-Akuma és láttam, hogy ebben a ninja-ban mekkora becsület és bátorság van. Büszke vagyok a falunk első számú ANBU ninja-jara, Hatake Kakashi-ra!

(Kakashi)

Amikor összeköltöztem Ayame-vel, nem csak szeretetet és boldogságot kaptam, hanem családot is. Ő és Sakura jelentette számomra a reményt és az okot arra, hogy tovább harcoljak. Az ANBU-ban dolgozok, de most már úgy, mint vezető. Danzou-t Sharingan lopás és halott személyek megsértése miatt, a Katonai Rendőrség, Fugaku letartoztatta és a munkaszékét megüresítette. Boldog voltam, hisz Obito mellett én lettem Minato Hokage másik jobb keze. Sok a papír munka, de nem kockáztatom annyira az életemet és itt vagyok a faluban, és vigyázok a rendre és a békére.

Az a 8 év, ami nem rég telt el, nagyon gyorsan elrepült. Sakura kész nő lett és örülök, hogy ennek a szépségnek az „apja" lehetek. Tehetséges, értelmes, és tisztaszívű. Büszke vagyok rá és örülök, hogy hűséges a csapatához. Ayame az apjával együtt szintén vezetik a vendéglőt és akárcsak régen, most is szívvel-lélekkel végzi a dolgát. Igaz, nem mindig felhőtlen a kapcsolatunk, és általában azon veszünk össze, hogy: „Miért nem tudok magamra vigyázni?!" Tudom, hogy félt, és aggódik értem, amióta egyszer „meghaltam", de megértem és dühös is vagyok miatta, de az nyugattat, hogy most itt vagyok, és leélhetem boldogan az életemet, hála anyámnak és egy bizonyos szinten Salvator-nak.

Salvator Jinchuuriki-ként sokkal antiszociálisabb, hiszen nem mozoghat szabadon a testembe, de, az megnyugtat, hogy nincsenek olyan szándékai, mint a legtöbb Bijuu-nak. Örülök, hogy itt van bennem, hiszen közös múltunk van, és nélküle nem lennék olyan erős, amilyen most vagyok.

Az életem elindult jó irányba, igaz még néha előfordul, hogy ölnünk kell, de most már békeidő van, így sok időt tölthetek a szeretteimmel, akik mindennél fontosabbak nekem, hiszen nekik köszönhetem, hogy itt vagyok.

(Noncsy16)

Elérkeztünk az első komolyabb alkotásomnak a végére.^^ Nagyon köszönöm, hogy megnéztétek és remélem tetszett nektek ez a történet. Hamarosan érkeznek újabb alkotások is, de a suli miatt igen kevés időm lesz az írásra.  Addig is jó olvasást nektek és még egyszer köszönöm, hogy nyomon követtétek a Kami-Akuma történetét! ;)

Sziasztok! <3