A sárkány Jinchuuriki [BEFEJEZETT]

Mindennapok

(Kakashi)

Csendes volt most az Uchiha falu, nem csoda, hisz délet ütött az óra, és általában a normális emberek ilyenkor ebédelnek. Lényem egy része megnyugodott, hisz itt is megszoktak bámulni, de legalább nem Salvator miatt. A Sharingan-om nem tetszik nekik. Mondjuk jogos is, de itt is megfigyelhető az, ami a faluban... vannak, akik ellenem vannak, és vannak, akik elfogadnak és segítenek, igaz itt az Uchiha negyedben kb. 5 ninja az, aki tisztel, a többi utál. De ezt meg tudom érteni. Itachi-éknál találkoztunk... Nem nagyon örültem neki, hisz az ő apja Uchiha Fugaku, aki a klán és a rendőrség feje, másrészt ki nem álhat, mivel Sharingan-nal rendelkezem, ami a klánjáé és senki másé. Kicsit vicces, nevettem magamban, hiszen Danzou Sharingan-okat lop a halott Uchiha-któl és még én vagyok a rossz, emberek please... Na, mindegy, a lényeg az, hogy nem én vagyok az egyetlen ember, akit utálni kéne. Elérkeztem Itachi-ék házához, ahova félve kopogtam be. Ahogy elkezdett mozdulni a kilincs, lelkileg felkészültem, hogy egy szigorú tekintettel fogok találkozni, de szerencsére nem ez történt. Itachi nyitott ajtót és mosolyogva így szólt hozzám:

- Örülök, hogy itt van senpai!

- A szüleid hol vannak és Sasuke? – léptem be a rendesen takarított, szép, kis lakásba.

- Apa a rendőrségen tart eligazító gyűlést, Sasuke Obito-nál van és edzenek, anyát meg megkértem, hogy legyen szíves egy órára elmenni, amíg megbeszéljük az ANBU ügyeket. – mentünk az asztal fele, ahol Tenzou már ült. – Van egy óránk ötletelni, bár anya sosem add ki semmilyen titkot sem. – ültünk le a körasztalhoz.

- Tudom, de jobb, ha a szabályoknak megfelelünk. – mondtam, miközben az irataimat az asztalra raktam. – Szeva, Tenzou!

- Jó napot, Kakashi-senpai! – köszönt illedelmesen.

- Srácok, maradjunk a Kakashi-nál... Már a csapatom tagjai vagytok... jó sok éve, itt az idő, hogy abba hagyjuk a magázást, ok? – néztem rájuk vidáman.

- Rendben, Kakashi! – mondták egyszerre.

- Na, - vettem komolyabbra a témát, - Orochimaru-t, Jugo-t, Nagato-t és Sasori-t kihúzhatjuk, hisz őket megöltük Obito-val. Maradtak kilencen.

- Szerintem vegyük át a harcosok erényeit és hátrányaikat... - javasolta Tenzou. – Kezdjük Konan-nal...

- Hm... erős Genjutsu-i vannak, másrészt a papír technikái sem rosszak. – gondolkodott Itachi.

- Viszont inkább látványra erős, valójában gyenge képesség, de sok chakra-ja van. – szólaltam meg én is. – Viszont vele vigyáznunk kell, hiszen a Hokage csapattársa volt és Minato nem igazán akarja megölni, pláne, hogy már Nagato halott.

- Akkor jó kéme lehet az Akatsuki-nak, biztos vagyok benne, hogy Madara őt használja, mert tudja, hogy Minato jó szívű és nem ölné meg a csapattársát. – ekkor átfutott minden az agyamon. Az asztalra csaptam.

- Az Akatsuki megint ellőttünk jár!

- Mi, de hogyan? – értetlenkedett Tenzou.

- Gondolkodj! – néztem rájuk határozottan. – Miért jönne ide Orochimaru azon kívül, hogy ki akarja nyírni a 3.-at, plusz 3 Akatsuki taggal? – látta, hogy törik a fejüket.

- Biztosra akartak menni... - szólalt meg halkan Tenzou.

- Nem. Azt akarták látni, hogy hogyan harcolunk itt a faluban. Orochimaru egy Genjutsu alá helyezette a falut, hogy csak Obito és én érezzük a chakra-jukat, mert kíváncsi volt a Pusztító Sharingan Duo harci technikájára, hiszen ez Konoha egyik legerősebb fegyvere.