A sárkány Jinchuuriki [BEFEJEZETT]

Egy túlterhelt Shinobi

(Obito)

Ahogy tudtam úgy rohantam a Hokage irodáig. Tudom, hogy nincs baj, de sosem láttam még Kakashi-t ennyire lesérültnek és kimerültnek. Igazság szerint, hiába vagyok 21 éves, még sokszor gyerekként viselkedek. Ezt az osztálytársaimtól is szoktam hallani, de hát bakter ilyen vagyok. Megpillantottam a vörös épületet és meg sem álltam a legfelső emeletig. Amikor bementem a tágas szobába, Minato sensei-t pillantottam meg. Éppen papír munkákat végzett, és amikor becsuktam az ajtót, mosolyogva rám nézet. Én addigra már erőteljesen fújtattam. Minato sensei felállt és elhagyta a Hokage széket, hogy közelebb kerüljön hozzám. Az asztal előtt volt és összevont karokkal, na meg persze enyhén mosolyogva, szólított meg:

              - Üdv, Obito! Mi szél hozott erre?

- Sensei, Kakashi... - ekkor észrevettem a sensei-jen, hogy enyhén meghökkent, amikor kimondtam Kakashi nevét. – Orochimaru elfogta Kakashi-t és idehozta, hogy Kakashi-t Rin-ért cserébe elengedi. Harcoltunk Orochimaru ellen, de Kakashi... addigra teljesen kimerült és elájult.

- Orochimaru a faluban van? – kérdezte komolyabban a sensei.

- Nem, nincs... De jobb, ha résen vagyunk. – válaszoltam egyhangúan.

- És most Kakashi hol van?

- Rin is ott volt, amikor ez történt. Elvitettem Kakashi-t Kushina-chan-hoz, hogy, amíg értesítem magát, addig kezdjék el gyógyítani.

- Jól tetted! – simogatta meg Minato sensei a fejem. – Menjünk mi is! Remélem, csak annyi baj van, amit te mondtál.

- Igen! – bólintottam és a sensei után elhagytam én is az irodát.

Együtt sétálgattunk Konoha forgalmas utcáin, egyenesen Minato-ék háza felé. Minato sensei és Kushina-chan a központban laktak egy kevésbé forgalmas utcában. A környéken mindenki szerette és tisztelte Minato-ékat, bár nem csodálom. Minato és Kushina tökéletes példa az igaz szerelemnek; jóban-rosszban együtt. Amikor csak Kakashi és a sensei harcolt a csatamezőn, Kushina-chan sem volt rest. Rin-nel együtt ment segíteni a fiúknak, bár Minato nem türte sokáig, hogy Kushina is a harcmezőn legyen, így hamar visszatelepedett Konoha-ba. És ezt onnan tudom, hogy Rin elmesélte. Lassan elértünk egy kereszteződéshez, ahol az út ketté vált. Az egyik jobbra, a másik ballra vezetett. A velünk szembe lévő kör alapú ház volt az Uzumaki ház, ahol gyerekként nagyon sok időt eltöltöttünk Rin-nel és Kakashi-val. Minato sensei ajtót nyitott és előre engedett. Beléptem és a kis folyosót elhagyva beértem a nappaliba, ahol Kushina-chan, Rin és a diákjaim egy kupacban voltam és a kanapét nézték. Nagy valószínűséggel odatették Kakashi-t. Rin-en láttam, hogy a könnyeivel küzd. Sosem láttam még így kiborulva... Mi van? Baj lenne?

Leblokkoltam. Most menjek, vagy ne menjek? Mi van velem? Miért nem merek megmozdulni? Szedd magad össze Obito! Kakashi csak elájult semmi baj nincs vele! Mozdulj már meg baszki! Elvesztem a gondolataimba, és egy női hang hozott vissza a valóságba.

- Nincs semmi baja Obito, csak elájult és kimerült... bár a sérülései súlyosak, de megmarad. – ez Kushina-chan hangja volt. Ránéztem a vörös, hosszú hajú nőre, aki kék szemeivel, mosolyogva nézet rám. Megnyugtatott. Szeretem Kushina-chan-t, bár gyerekként nagyon utáltuk egymást... Nem tudom miért.

Ekkor éreztem, hogy egy kéz megfogja a vállam. Minato sensei volt az. Mellém állt, majd finoman elkezdett előre tolni, hogy menjünk közelebb a kanapéhoz. Én egyből Rin-hez mentem és megfogtam a vállát, éreztem, hogy megkönnyebbülten lélegzik fel. Minato sensei a kanapénál maradt és ránézett Kakashi-ra. Én is ezt tettem, amikor Rin-hez értem. Aludt. Egy takaró volt rajta, így nem láttam azokat a részeket, amiket bekötöttek neki. Minato sensei Kakashi fejéhez kezdett nyúlni. Először a hajához ért a keze, majd miközben hajtincseket fogott össze, és ennyit mondott:

- Az utóbbi időben sokat kértem tőle... - és elkezdett a Sharingan szeméhez nyúlni.

- Minato azt ne... - kezdte Kushina-chan, de már késő volt. Minato sensei hozzáért Kakashi szeméhez, amitől Kakashi nagyot szisszent. Minato elemelte onnan a kezét és ránézet Kushina-ra, aki csak ennyit mondott. – Mondani akartam, hogy mivel a Sharingan-ja bevérzett, most az a szeme jóval érzékenyebb. – ekkor Kakashi szeme kipattant és villám gyorsan felült és a kezében egy kés volt. Még én se vettem észre, hogy elővette. Tényleg nagyon gyors. Amikor felült elkiáltotta magát.

- OROCHIMARU!- és a kést előre szegezte. Erőteljesen fújtatott. Szemében gyűlöletet láttam, ami a szokásosnál jóval ijesztőbb volt. A kés egyenesen a kölykeim fele mutatott és észrevettem, hogy megszeppentek. Hamar Rin mögé gyűltek. Ekkor Kushina-chan megfogta Kakashi vállát és ennyit mondott:

- Nyugalom, Kakashi! Itthon vagy már, biztonságban... - mosolygót a vörös hajú nő.

- Kushina-chan? – nézett Kushina-ra Kakashi. Aztán körbe nézett. Mindenkire rápillantott. – Sensei... Obito és Rin is... Hogy kerültem ide?

- Amikor Orochimaru elénk hozott már nagyon gyenge voltál. Idők kérdése volt, hogy mikor ájulsz el, de hál Isten csak azután estél össze, miután Orochimaru elment. Onnan már Rin hozott el ide. Én a sensei-jért mentem el. – vázoltam fel Kakashi-nak az esetett. De ő dühösen nézet rám, egy pillanatra megijedtem. Hangosan, szinte kiabált velem.

- Miért nem hagytál meghalni?

- Tessék? – értetlenkedtem.

- Saját hibámból kerültem csapdába, és, aki hibázik, az bűnhődjön is!

- Nem értem, a hirtelen haragodat! – álltam fel. – Inkább örülhettél, hogy élsz!

- Én lehet, hogy élek, de mi van Tenzou-val és Itachi-val? – hallottam Kakashi hangján, hogy megremeg, de közben a harag csak nő benne. –Én miért vagyok itt? Ők miért nincsenek velem?

- Nyugodj meg Kakashi!- szólalt meg Minato sensei nyugodtan. – Már küldtem értük kereső csapatokat.

- Nem érnek oda időben! – és ekkor Kakashi próbált felállni, de nem tudott. Rin le akarta fogni, de Kakashi elütötte onnan a kezét. Megdöbbentem. Rin-t sosem bántotta. – Hadd menjek! – kiáltotta Kakashi.

- Kakashi, még gyenge vagy. Kérlek... maradj nyugton! – könyörgött Rin.

- Nem, segítenem kell nekik! El az utamból Rin! – és most Kakashi ellökte onnan Rin-t. Nálam most telt be a pohár. Odaálltam Kakashi elé és visszalöktem. Meglepődött, de ugyanúgy harag volt a szemében.

- Ezt fejezd be, de most rögtön! – ordítottam rá.

- Ki vagy te, hogy parancsolgass! Te csak egy selejt vagy, egy gyáva pöcs! – már kezdtem volna ütni, de Rin közénk állt.

- Elég volt! – láttam Rin-en, hogy küszköd. Abba hagytam, az ő kedvéért.

- Sejtettem, hogy ez lesz! Mindig csak a szád volt nagy, de sosem tettél semmit! – a szavai fájtak, de nyugodt maradtam.

- Hozom a nyugtatóit. – állt fel Kushina-chan. Milyen nyugtatóit? Gyógyszerezik?

- Kakashi, mi a baj? – állt vele szembe Minato sensei.

- Megmondom én mi a baj... - ült fel Kakashi és a kezén fekete csíkok jelentek meg. Még sosem láttam ilyet. – Az, hogy ahelyett, hogy a négy fal között ül, igazán segíthetne, főleg most, hogy szar a helyzet! – Minato sensei csendbe maradt. Ezek szerint van valami, amiről mi, sensei-jek és Jonin-ok nem tudunk, de mi az? – De nem számít? Nekünk, gyilkosoknak, csak a halál jár és semmi más! És még... - ekkor elhallgatott. Hirtelen Kakashi hátraesett és elájult. Elnéztünk a kanapé végére, ahol Kushina-chan egy tűt húz ki éppen Kakashi-ból. Az üres fecskendőt letette az asztalra és mellénk jött.

Nekem itt valami bűzlik... Kakashi meg akar halni, teljesen idegbeteg, nyugtatózzák... A sensei tűri a sértő szavakat, de miért? És miért döbbent le annyira, amikor Ororchimaru nevét mondtam? Mibe nem avatnak bele? Egy újabb háború van készenlétben?
A konyhába mentünk... Rin, a sensei, Kushina-chan és Naruto is jött. Minato sensei a hűtőnek támaszkodott, Rin és Kushina-chan velem együtt a kis körasztalnál ült, míg Naruto az apjával szemben állt és nem értette, hogy ki ez az alak, aki itt balhézik. Remélem a sensei minket is beavat. Kezdem unni, hogy mindent eltitkolnak előlem.