A sárkány Jinchuuriki [BEFEJEZETT]

Gyászba borulva

(Obito)

Harcoltunk, mint a meszes, hisz mit tehettünk volna. Nagyon szomorú vagyok, hogy Kakashi halott, de ahogy ő mondta... Muszáj, harcolnunk, hogy az utánunk lévő generáció tudjon élni, hiszen ők még fiatalok... bár sose hittem volna, hogy Kakashi lesz az, aki legelőször meghal hármunk közül. Naruto teljesen elborult. Ezek szerint visszaemlékezett azokra az időkre, amikor Kakashi-val volt együtt és rájött, hogy milyen mély kapcsolat is volt köztük... Amint megérezte, hogy Kakashi nem lélegzik, kitört egyből belőle Kurama, a kilencfarkú rókadémon.

Fáradtak voltunk, és gyengültünk... Madara ezt látta, így már csak játékként bánt velünk, de történt valami, amire egyikünk sem számított. Egy hatalmas kard suhant el előttem, majdnem megskalpolt. Egyenesen Juubi szemébe repült és a kard célt is talált, és, amint ez megtörtént a kardot a Chidori fénye világította meg. Ez Kakashi technikája... talán él! – néztem le a barátomra, de biztos, hogy ő dobta el a kardot, hiszen a testéből a kard eltűnt, és ő is arrébb mászott pár méterrel. Kakashi a maradék erejét is arra használta, hogy megmentsen minket... Meg kell ölnünk Madara-t, bármi áron. Így, hogy a Bijuu szemének annyi, lehet is esélyünk. Előhívtam a sharingan-om, és cikáztam az óriás démon lábai között, és végül a láncaimmal, amit rákötöttem kigáncsoltam a 10 farkút. Erősen tartottam a láncot, hogy ne tudjon szabadulni.

- Rin, sensei! Egy mindent bele támadás! Most megölhetjük!

- MEGÖLLEK! – hallottam Naruto hangját és láttam, hogy egy hatalmas Bijuu bombát formál Kurama a szájával.

- Jaj, ne... - hallottam Rin hangját. – Mindent el fog pusztítani... legalábbis minket biztos. Minato sensei, Kushina-chan... használják Kurama chakra-jat és védjék meg Obito-ékat. Én és Naruto elintézzük Madara-t a Bijuu bombával! – azzal Rin felugrott az égbe és ő is készült a támadásra.

A két Jinchuuriki két hatalmas fekete gömbbel az égbe emelkedett. Sokkoló látvány volt. Hihetetlen, hogy ezek a lények ekkora hatalommal rendelkeznek...

A Bijuu bombák leesetek és robbant minden. Nagyon féltem, de nem voltam egyedül. A 2 diákom a lábamba kapaszkodott, és Kushina-chan és Minato sensei arckifejezése egy pillanatra lefagyott. A nagy fényesség után a füstöt láttam mindenhol. A Kurama chakra-s védőpajzs elhullott és a sensei-ék is normális emberként néztek szét. A füst lassan oszlott el onnan, ahol utoljára Rin-t és Naruto-t láttam. Azt már tudtam, hogy még mindig démonként vannak jelen, de a 10 farkút nem észleltem. Ahogy felszállt a füst láttam, hogy Rin éppen lefogja a még mindig idegállapotban lévő Naruto-t. Naruto jobb kezén lévő karmok Madara testében végződnek. A frissen átalakult Jinchuuriki szeméből könnyek szöktek, és ahogy kihúzta a karmait a testből egyből Rin-hez fordult és odabújt hozzá. Rin vigasztalta és láttam, hogy maga Rin is sírt. Vége van... Ránéztem a diákjaimra: Sakura sírt, Sasuke meg remeget. Utánuk Kakashi-ra néztem. Egy alakot láttam mellette. Ki lehet az? Fekete csuklyás alak, éppen árnyakat idomított a barátom mellett, és, ahogy megremegett a kezem rám nézett. Csak kettő vörös szempárt láttam meg, a csuklya olyan szinten eltakarta az arcát. Amikor már nem csak én néztem, hanem konkrátan mindenki, az alak felállt és Madara-hoz teleportálta magát. Őt az árnyaival egyből eltűntette, amit nem értettem. Hova tűntette? Ki ez a fickó? Mit akar és keres itt?

- Mit csináltál Madara-val?

- Ki vagy te? – folytatta a kérdéseket a sensei.

- És mit akarsz Kakashi-val? – fejezte be Rin sírva.

- Ezért nem szeretem, ha az emberek találkoznak velem... És én se szeretem látni a megtört arcokat... Ezért szoktam akkor lecsapni, ha az ember már öreg, vagy ha már a sírban van az illető, de ti... nélkülem nem juttok haza. – hallottuk a szokatlanul női és sátánista hangot. Ijesztő volt. A lelkem mélyén tudtam, hogy ki az előttem álló lény, de nem akartam kimondani. Helyettem Kushina-chan tette meg.