Hosszú még az út

Ámor nyila ---- Dominic

(Genius- Written By Wolves)

NEM ÉLVEZTEM AZ ALVILÁGOT, DE AMI UTÁNA JÖTT, MÉG ANNÁL IS ROSSZABB VOLT. Legalábbis részemről mindenképp.

Ideges voltam. Tudtam, hogy az én próbám egyre közelebb van, hisz már csak hárman maradtunk. És amilyen szerencsés vagyok, simán kifogom a legrosszabbat. Vagy legalábbis számomra a legrosszabbat.

Kivételesen csöndben voltam, és akkor sem szóltam vissza Brooklynnak, ha már nagyon elegem volt belőle. Helyette csak bámultam. Ha már Brooklynnál tartunk... akkor talán néha őt is... Jaj, ne nézzetek rám így kérlek.

De ha egyszer olyan szép volt, ahogy a holdfény körbeölelte tökéletes alakját és... Te szentséges Athéné, mikor lettem én ilyen? Azt hittem, legalább egy fokkal tudod... férfiasabb vagyok ennél. Úgy tűnik, az ember mindig csalódik magában...

Megráztam a fejemet, és elfordultam. Mindegy mit gondolok. Tökéletesen mindegy, amíg ő nem tudja...

- Nem állunk meg valahol? Napok óta nem ettem főtt ételt- szólalt meg.

- Hát ha már itt tartunk, én meg eléggé fáradt vagyok- motyogta Lily, majd a nyomaték kedvéért ásított is egyet.

- Kereshetünk egy motelt, de nem garantálom, hogy biztonságosabb, mint a szabad ég alatt- szólt hátra Eleanor.

- Mikor volt nekünk a Táboron kívül bárhol is biztonságos?- tettem fel a költői kérdést.

- Van benne valami- értett velem egyet Carlos.

- Ja. Max megtámad egy-két szörny. Azok meg mikor nem támadnak?- mondta Kira.

- Akkor keressek egy motelt?- kérdezte Apolló.

Eleanor megrántotta a vállát.

- Nekem oké. Taposs a gázra Polly!

Mindannyian csak pislogtunk egy percig. Majd kirobbant belőlünk a nevetés.

- Polly? Komolyan? Polly? Az nem lánynév?- kérdezte Apolló, alias Polly mi pedig még mindig röhögtünk.

- De komolyan. Ez honnan jött?- nyögte ki a röhögőgörccsel küzdve Brooks.

- Nem tudom. De most már csakis így fogom szólítani- nevetett Eleanor, ami azért igen ritka látvány.

- De ne már. Polly? Ez nem vicces- ágált tovább az isten, de persze mind csak nevettünk rajta. Szerintem nem árt az egójának egy kis simítás.

- De. Nagyon is vicces- vigyorgott Lily, mint a tejbetök.

Az ex istenség csak a fejét rázta és az orra alatt motyogott, miközben rákanyarodott a főútra. Nem kellett sokat kocsikázni, mire elértünk... Virginiába. Ez már rosszul kezdődik. Mit keresünk Virginiában?

Aztán már csak rosszabb lett, mikor elértük a Richmond táblát. Ezek szórakoznak velem?!

- Srácok...- kezdtem.

- Hm?- kaptam egybehangzó választ.

- Azt hiszem, ismerek itt egy többé kevésbé biztonságos helyet... már ha nem féltek a kerti törpéktől. És ha valaki vállalja, hogy a kanapén, vagy a földön alszik...

- Dominic... miről beszélsz?- kérdezte Brooks.

Megrántottam a vállam, és csak azután válaszoltam.

- Itt laknak a nagyszüleim. Vezessek Polly?- villantottam győzedelmes vigyort az istenre.

- Ha meg akarsz ölni minket, akkor csak tessék. De ezt itt csak nagyon kevés halandó tudja kezelni...