Hosszú még az út

IN Halál

(FOB- Death Valley)

ELEANOR MÉG SZINTE FEL SEM FOGTA, HOGY MI TÖRTÉNT, csak mikor az égető lávafolyam a bőréhez ért, elviselhetetlen fájdalmat okozva ezzel a lánynak. 

Mi is lehetne rosszabb a halálnál? Ja, igen, megvan. Ez- gondolta idegesen, miközben elmerült a folyékony tűzben.

Várta a megváltó halált, akkor is, ha tudta, a folyó nem öli meg. De megfulladhat ebben vajon? Hátha. Akkor csak maximum pár perc, és vége ennek. 

Miközben a lány a tűzzel vívott harcot, barátai a partra siettek. Kira, aki végignézte az egész jelenetet, ahogy legjobb barátnője a folyóba zuhan, élesen sikított, ezzel magára vonva az egész rohadt Tartarosz figyelmét. 

A fiúk is arrafelé tartottak, mikor meghallották a szőke lány sikolyát, a másik két lány pedig látott is valamit a jelenetből, bár még nem igazán fogták fel az eléjük táruló látványt. 

Mind odasiettek, ahol Apolló lánya beszámolt mindenről. Hangja elcsuklott, félő volt, hogy sírni kezd. 

- De hát... még van esély. Hisz nem úgy volt, hogy nem halhat meg ott?- kérdezte Brooklyn.

- Jó, tegyük fel, hogy nem halt meg. Akkor is mérhetetlen kínokat él át, ki tudja, mit tesz a folyó a testével, és kétlem, hogy képes lenne kiúszni. Másrészről viszont, hogy akarod kiszedni onnan anélkül, hogy más is beleessen?- mondta egy szuszra az Athéné kölyök.

Ők ketten tudtak csak tisztán gondolkodni. Kira még mindig sokkos állapotban bámult maga elé, Carlos összeomlott. Lily tudta, hogy ezt nem fogják tudni megoldani, de persze úgysem szólalt meg. Ki figyelne itt egy ostoba Aphrodités ötévesre, mikor annyi remek elme van ebben a csapatban? Apolló? Ő fel sem fogta, hogy a lány meghalhat. Sosem gondolta... hisz mindenkinél erősebb, akivel eddig találkozott. Rengeteg szart elviselt már, erre... nem, még gondolni sem tudott rá, hogy Eleanornak egyáltalán baja eshetett. Nem tudná feldolgozni. Valahogy megoldják. Biztos volt benne. Máshogy nem is lehetett. Egyszerűen nem. 

A folyó tüze perzselte a bőrét, ám ahogy egyre több érte a lávából, mintha egy kicsivel elviselhetőbb lett a fájdalom. Mindezt azért, hogy azután az előbbinél kétszer erősebben jöjjön a fájdalom forrása. 

-Thanatosz, utállak, tudod jól. Te is utálsz engem. Gyere ide, és nyírj ki! Tudom, hogy élveznéd elvenni az életemet, hát gyere és csináld!- fohászkodott sajátosan.

-Sohasem imádkoztak hozzám még ennél szebben- hallotta meg a szemtelen, ércelődő hangot, amit oly jól ismert, ám ugyanannyira utált is.A lány meg sem lepődött azon, hogy az isten telepatikusan szólt hozzá. Ez is csak biztosabbá tette abban, hogy haldoklik. Ezek a csodás kilátások. 

-Á szuper, most tényleg itt vagy- nyögte kényszeredetten.- Jobb nem is lehetne.

-Figyelj, ez úgy megy, hogy te hívsz, én jövök. Nem sok halandó imádkozik hozzám, így könnyen észreveszem, ha mégis.

-Nem is értem, hogy mi lehet az oka, hogy nem szólítanak napi rendszerességgel. Pedig nem is létezik nálad jobb társaság. Ha rajtam múlna, minden nap meghívnálak, egy kártyapartira. Hisz ki ne játszana szívesen a Halállal? Ú és tudod, ha már nincs zsetonja az ellenfelednek, akkor felteheti tétnek az életét! Milyen rohadt király lenne már?!- gúnyolódott kedvenc ellenségével. Hisz ki ne akarna elviccelődni annak a csapatnak az egyik fejesével, aki a fejébe vette, hogy megöli őket? Kihagyhatatlan ajánlatunkért hívja a 333-666-os melléket és most ingyen házhoz is szállítjuk kívánt ellenségét!

-Befejezted végre? Sietnék. Rajtad kívül vannak még vagy harmincan.. nem bocsi, ötvenen a listámon.

-Ja, jó, akkor gyorsan. Nekem csak jobb lesz. Nyírj ki, és már mehetsz is.

-Á, az a gond, hogy ez így nem jó...-vizsgálta iPadjét az isten.- Ide az van írva, hogy... Ó a....- vetette be legszebb görög káromkodásait. 

-Na, mi van?

-Nos, sajnálatos módon az áll itt, hogy nem ölhetlek meg. Bocsi, kötve a kezem. De ha ez megnyugtat, rosszabb is vár rád, mint a halál, ha folytatod ezt az utat. Napirendi pont szerint most jön az a rész, mikor felajánlom neked, hogy te és a kis csapatod térjetek vissza a táborba és békésen élhettek tovább, mi meg elfoglaljuk az Olimposzt és fogságba taszítjuk a szüleiteket. De, ha Apolló jó fiú és halandó marad, akkor azt hiszem, ő megúszhatja. Vagy nem- hadarta az isten, mire Eleanor szemei kikerekedtek. Hah szép beszéd. Ki ne gondolná meg, hogy egy ilyen pszichopata kezébe adja a világ sorsát?

-Ó, hadd gondolkozzam... nem. Viszont ha már ajánlatoknál tartunk... Miért nem vonultok vissza a nyomi, tizenegy fős hadseregetekkel, és elégszetek meg azzal, amit dobott a gép? Te továbbjátszhatnád a Kaszást, Erisz meg a Psycho-t és mindenki nagyon boldog lenne- mondta vigyorogva, mintha Thanatosz életének visszautasíthatatlan ajánlatát közölte volna.

-Nekem így is jó, Eleanor Carter. Így, vagy úgy, de mindig a Halál maradok. És ne hidd, hogy a te kis csapatod védve van tőle. Egyikőtök sem halhatatlan. És ne hidd, hogy én nem veszem ki a részemet ebből. Most írtál alá nem is egy, de két barátod halálos ítéletét, akiket megmenthettél volna. De ne feledd majd, hogy TE voltál az, aki miatt meg kellett halniuk. Hamarosan találkozunk még- intett az isten, indulásra készen. 

A lány meg sem tudott szólalni. Csak blöfföl. Biztosan csak blöfföl, hogy megijedjek. De nem ilyen fából faragták őt! Nem tud felmutatni semmit, ami őt igazolná. 

-Ó és segítene kénem, hogy ezt mind véghez is vihesd- nézett még vissza, fekete szárnyai fölött.- Szóval emlékezz arra, hogy Héphaisztosz áldását hordozod.

-Honnan tudsz te erről?!

-Vannak forrásaim. Ég veled Eleanor Carter. Hamarosan találkozunk.

Ezzel Thanatosz eltűnt. Vicces is lehetne a szitu, amikor az ember már a halálnak sem kell, de ez nem az a helyzet volt. És mi van Héphaisztosszal?   

A parton még mindig a kaotikus helyzet ment, Dominic és Brooklyn még mindig a lány kihúzásáról veszekedtek, a többiek pedig magukba roskadva bámulták a láva felszínét, ahol nem láttak semmit és senkit. 

Akkor hallgattak csak el, mikor egyszer csak megremegett a láva felszíne. Mind odakapták a fejüket. Ha még egy ijesztő tűzfolyó-szörnyet is kapnak a nyakukba, akkor az már tényleg az utolsó csepp lesz a pohárban!

-Ez rohadt jó!- hallották a távolabbi kiáltást.

-Ennyi. Ha mindez nem lenne elég, már annyira hiányzik a húgom, hogy behallucinálnom a hangját- suttogta elkeseredetten Carlos.

Kivételes alkalmak egyikeként most Apolló vágta fejbe őt a hülyeségéért és nem fordítva.

-Te hülye! Azért, mert ez tényleg a húgod volt!- hangjából érződött a megkönnyebbülés, szinte nevetett. 

Hamarosan meglátták a hang tulajdonosát is... amint eddig ismeretlen módon egy lávahullám tetején szörfözött!

-Mi a...?!- akadt el a többség szava.

-Mióta tudsz te szörfözni?!- kiáltotta egyszerre Kira és Carlos.

-Passz! De ez tényleg jó! Imádlak Héphaisztosz, köszi!!- kiáltotta a lány boldogan. Egyelőre nem volt hajlandó elhinni, amit Thanatosz mondott. 

Apolló nem tudta elhinni, amit látott. De rettenetesen örült neki. Tudta, hogy a lánynak nem eshetett baja. Érezte. Ezután felgyorsultak számára az események. A lány kilépett a partra, ahol mindenki önkívületi állapotban volt és tudni akarták mi történt, am amaz csak annyit mondott, még nem biztos benne, hogy csinálta. 

-Na jó, nekem elég volt ebből a helyből egy időre. Menjünk innen- mondta Lily, melyre mind helyeslően bólogattak. Beszálltak a kocsiba, és már ott sem voltak. Maguk mögött hagyták az Alvilág kapuit és kihajtottak a biztonságot jelentő napfényre. Aha, jó vicc.