(Kelly Clarkson- Stronger)
UNALMAMBAN MÁR NEM BÍRTAM MIT CSINÁLNI. Ettem a sütiből. Persze, igazán megbántam ezt a tettemet, és ott helyben tettem esküt a Sztüxre, többé nem fordul elő.
- Következő úticél?- böktem meg az előttem ülő Eleanor vállát.
- Meglátogatjuk egy régi, kedves ismerősömet.
Elhúztuk a szánkat mind. Mindent egybevéve, a csaj ügyesen tálalja, hogy valami idióta alvilági isten üzelmeibe fogunk belefolyni.
- És ki lenne ez a "régi kedves ismerős"?- kérdezte... apa. Na jó, még mindig nem álltam rá, hogy egy velem egyidős srácot apának nevezzek, így maradjon csak Apolló. Egy fokkal még mindig jobb.
- Erm... izé. Ki szereti a ködös időt?
- Ne már! Utálom Hekatét- morogta Dominic. Brooks szokás szerint nem állhatta meg, hogy rávágjon valamit. Bármit.
- Erre is csak te jöhettél rá ennyiből, Könyvkukac.
- Nos igen, de én legalább felfogom az információt, Fegyverhordó.
- Kuss- közölte egyszerűen Carlos.
- Te nekem ne...
- Kuss.
Érdekes módon, befogta. Szerintem egyiket sem állították még így le.
Közben Apolló rátaposott a gázra. Én nagyrészt immúnis voltam a dologra, de azért kicsit engem is megviselt.
Sötét, hideg helyen értünk földet. Az Alvilágban. Tökéletes.
- Miért itt álltál meg?- kérdezte Eleanor. Miért? Mi különleges van ebben a helyben?
- Nem vihetek be kocsit?- vágta rá az isten kérdőn.
Körbe tekintettem. Az egész hely olyan... sötét volt. A fekete falakat zöld fáklyák övezték.
- Nem tudom. Talán?- kérdezett vissza a lány.
- Az már majdnem de. Szóval nyomás- szólt Lily.
Bevallom. Sosem hittem volna, hogy életem első küldetésére az apámmal, és Norie anyjával fogok menni (aki mellesleg jó tizenegy évig halott volt...). Mondjuk ki számítana ilyenre? Na ugye hogy senki?
Kiszálltunk az autóból, majd kutatni kezdtünk valami után. Hogy mit kerestünk? Őszintén fogalmam sincs. Bármi lehetett csapda, amit Hekaté állított, hisz végül mégis csak a boszorkányság istennője.
Két csapatra osztódtunk. Egyikünk sem akart több ideig itt időzni, mint feltétlen szükséges lenne, és így le tudtuk rövidíteni az utazás hosszát. Én voltam az egyik csapat "fényforrása", a másiké Apolló. Velem tartott Norie, Brooks és Lily. A másik csapat volt a "kanbuli" lényegében.
Már óráknak tűnő ideje bolyongtunk a sötétben, Hekaté barlangja után kutatva. Az is lehet, hogy csak pár perce voltunk bent, de már akkor és ott megutáltam azt a helyet.
- Oké- szólalt meg Eleanor.- A barlang a Tartarosz szélén, a Phlegetón első szakaszának a partján van. Egy tipp. Ne essetek bele.
- A Phlegetón az a tüzes cucc?- tette fel a kérdést Brooklyn. Hálát adtam az isteneknek, hogy Dom nem volt velünk, így megúsztuk a kiselőadást.
- Röviden... tűzfolyó, halálos kínok... ja és NEM halsz bele. Azért van, hogy minél jobban szenvedj.
- Uh. Annyira barátságos ez a cucc. Legközelebb nem mehetnénk egy... nem tudom... kozmetikushoz? Az is van ennyire ördögi, ha kínozni akarnak minket- vetette fel az ötletet Lily. Sosem hittem, hogy ilyet fogok hallani kicsúszni egy Aphrodité gyerek száján. Csoda, hogy az istennő nem átkozta még ki.
YOU ARE READING
Hosszú még az út
FanfictionAz Egy istennel randiztam második évada Hat félisten és egy isten egy küldetésen, mely az Olimposz fennmaradásáért indult. De mit tehetnek a több ezer éves ősi erők ellen? Halál... Káosz... Szerelem. Mi történhet, ha valaki megpróbál szembe szállni...