Holdfény (befejezett)

Május 27., csütörtök - I.

Andrea a konyhában ült egy széken és a kezében tartott hengeres tárgyat nézegette. Kettőt is talált belőle a hátizsákban és nem tudott mit kezdeni velük. Az egyik kopottabb volt, mintha már régóta használták volna, a másik teljesen új. Annak idején mintha Gergő azt mondta volna, hogy ezek fegyverek, de hiába forgatta, nem tudta volna megmondani, hogyan használhatók. Csak úgy kíváncsiságból belekotort a zsákba, hátha talál valamit, aminek hasznát veszi vagy ami ötletet adhat neki ahhoz, merre tovább. Néhány ruhadarabot talált, egy rugós kést, két kis tégelyt, az egyikben valami finom port, a másikban szürkés színű krémet, amihez nem mert hozzányúlni, csak megszagolta és félredobta.

Talált még néhány papírdarabot, amelyekre ismeretlen nyelvű szövegek voltak írva, egy kvarcjátékot, egy mobiltelefonnak látszó játékot és ezt a két hengeres valamit. A legjobban az lepte meg, hogy a hátizsák mélyéről előkerült egy köteg pénz. Először azt hitte, az is csak játék, mint a telefon, de amennyire meg tudta állapítani, a bankjegyek eredetiek voltak. Mindenféle pénzt talált, dollárt, eurót, fontot meg még néhány olyat is, amelyet nem tudott beazonosítani. Semmi nem utalt arra, hogy a fiú valóban valami idegen lény lenne, nincs itt semmi természetfeletti, csak ez a két izé az asztalon, de az is lehet, hogy ezeket egyszerűen elemelte valahonnan. Talán egy gép alkatrészei voltak, talán valami múzeumból valók és csak arra használja, hogy megvédje magát, elég nehezek ahhoz, hogy ha valakit fejbe csapnak vele, ottmaradjon.

Hirtelen ötlet volt, nem tervezte el előre. Amikor már nem bírta tovább és visszament a pincébe, hogy megnézze, mi történik Dáviddal, meglátta, hogy Kavics ott fekszik mozdulatlanul. Aztán meglátta Dávidot is, ahogy ott feküdt meztelenül, az oldalán sebekkel, amelyekből sötét vér szivárgott. A döbbenet pillanatai után döntötte el, hogy itt és most véget vet ennek. Dávidot kivitte a kocsihoz, aztán visszatért, felrángatta a fekete fiú mozdulatlan testét az ágyra és megkötözte, olyan csomókkal, amelyeket még gyerekkorában tanult az apjától. Aztán összeszedett mindent és bedobta a kocsiba, felöltöztette Dávidot és hazahozta.

Hazafelé azon gondolkodott, talán még ez sem elég, el kellene bújniuk valahová. Aztán amikor hazaértek, rájött, hogy sehová nem jutott. Dávid ugyanúgy mozdulatlan, mint ott az ágyon volt, de mintha valamivel jobb színe lenne, viszont ugyanúgy nem tudja, mi lesz vele. A kórházba nem viheti vissza, mert abból óriási botrány lenne, biztosan értesítenék a gyámhatóságot, ha ugyan már nem tették meg, egy egyszerű körzeti orvost pedig hiába hívna. Nem tehet mást, vár és reménykedik. Ha a vámpírkölyök nem hazudott, Dávid már túl van a veszélyen és meggyógyul. Nélküle is.

Az órájára nézett. Nemsokára hajnalodik és ő még nem aludt egy percet sem. Talán reggel, vagy amikor képes lesz kimászni az ágyból, már lesznek elképzelései, hogyan tovább. A filmekben ilyenkor az anya felhívja a híres professzort, aki iskolatársa volt a gimnáziumban, de ez nem film. Sajnos.

Bement a nappaliba és ledőlt a rekamiéra. Eszébe villant, hogy meg kellene fürdenie, de ahhoz is fáradt volt. Csak egy kis alvásra van szüksége, hogy összerakja az elmúlt napok történéseit és biztosan rá fog jönni a megoldásra, ha van egyáltalán. A fontos, hogy megszabadult attól a kölyöktől és talán örökre... ha mégsem, akkor sincs minden veszve.

A csengő hangjára ébredt. Egy pár pillanatig csak feküdt a heverőn, majd rászánta magát, hogy kinyissa az ajtót. Nagyon remélte, hogy nem valami térítő jött vagy adománygyűjtő, mert akkor most nagyon rosszul jár, nincs abban a hangulatban, hogy leálljon beszélgetni vele. Az ajtó felé menet megnézte magát a tükörben és megigazította a frizuráját, egy pillanatra meg is állt, mert eszébe jutott, hogy amikor utoljára így tett, ki állt az ajtóban. Kinézett a kémlelőnyíláson és hirtelen a maradék ereje is elhagyta. Az ajtó előtt egy hosszú fekete hajú fiú állt. Andrea elfojtott egy káromkodást és arra gondolt, ez egész egyszerűen hihetetlen. Mit kellett volna csinálnia vele ahhoz, hogy végképp megszabaduljon tőle?