Sikíts! [ls au]

n é g y

"Van egy ötletem" kezdi Harry. Louis-ék háza előtt állnak, a kék szemű meg éppen csak kitette a lábát a kapun, de Harry máris letámadta, hiszen már tizennyolc órája nem látta. Louis bólint, hogy figyel, és közben a zsebébe süllyeszti a kezét. "A kertünkben van egy csomó felesleges deszka, meg tégla. Még a régi házunkból maradt, amit lebontottunk, de nem magyon használjuk semmire sem." elindultak balra.

Harry-t már régóta zaklatta ez a gondolat, ez a gondolat, amit éppen el akar mondani Louisnak, de olyan, mintha csak körülírná. Fojtottan sóhajt, majd összefonja kezeit maga előtt. "Tudod mit? Inkább majd megmutatom!"

"Fura vagy." állapítja meg Louis.

"Csak aggódom."

"Mégis miért?" felvonja a szemöldökét.

"A reakciódtól. Remélem nem fogsz hülyének nézni." vonja meg a vállát.

Louis rekedten felnevet, majd a farzsebébe nyúl. "Kérsz cigit?" kérdezi a göndörtől.

"Nem cigizek, de azért köszi."

Nemsokára a tavacskához érnek, és Harry megborzong, ahogy a langyos őszi szellő megcsapja teste fedetlen részeit. Louis felé fordul, aki éppen a csikkjét tapossa el, aztán a tekintetük találkozik. A kék szemű Harryre mosolyog, és a göndör képtelen nem viszonozni azt, hiszen Louis... Louis olyan gyönyörű.

Harry elfordul, majd egy kicsivel arrébb megy. Elhagyja a stéget, ahol tegnap este is feküdtek -pont mint két nappal azelőtt- és ahol végig csak a vízről és az állatokról beszéltek, mégis izgalmas volt és megnyugtató. Aztán egy ponton, távolabb a víztől, egy fatörzstől három lépésre megáll, majd Louisra néz.

"Gyere ide!" kiált fele. Louis végig követte minden mozdulatát, és most, hogy felszólítja őt, boldogan engedelmeskedik.

"Igen?"

"Nézz körül." mutat körbe a zöld szemű izgatottan.

"Mit kéne látnom?" kérdezi Louis összezavarodva, de azért teszi amit a másik kér. És ő is látja, amit látnia kell. "Azta, ez..."

"Csodálatos, igen, már figyelem egy ideje. Tudod, egy hete, amikor először voltunk itt, még nem figyeltem fel rá, de ha itt állsz, akkor könnyen észreveheted milyen szép ez az egész." bólogat Harry, miközben magyaráz. Louis csodálattal a szemében, és kuncogva nézi ahogy a fiatalabbik beleéli magát az egészbe. "És mint már mondtam, otthon van néhány, mit néhány, rengedeg falécünk és egyéb mindenféle, dolgunk, és tudod az jutott az eszembe, hogy..." mély levegő "építhetnénk egy kis házat!" a szíve hevesen dobog a lelkesedéstől, és ezt Louis is látja.

"De ez nem veszélytelen?" kérdezi a kék szemű, mire Harry azonnal megvonja a vállát.

"Nem jár ide senki, az biztos, de ki tudja mikor omlik össze... igazából csak gondolkodtam, nem olyan fontos..."

"De, igen is az!" rivall rá Louis, majd egyik keze Harry arcára csúszik. "És tudod mit? Nekem tetszik az ötlet. Gyere, tervezzük meg!" mosolyodik el szélesen, ahogy tenyerébe fogja a zöld szemű nagy kezét, és érzi a szorítást a mellkasában. Olyan kibaszottul érzi, és nem akarja soha, soha többé elengedni őt.

Csak pár lépést tesznek meg, de azalatt is úgy érzi a göndör, hogy legszívesebben felrobbanna belúlrő. Leültek egy farönkre, és most ott ülnek, és Louis kérdezget, és Harry alig tud válaszolni, hiszen... Louis még mindig fogja a kezét.

"Van szöged?" kérdezte hirtelen Harry, és Isten bizony, hogy Louis fejében a szex közbeni védekezés jutott eszébe, erről a heves kérdésről.

"Uhm- uhm van" válaszol végül az idősebbik, mire Harry arca felderül. Louis azt képzeli, hogy -és ezt Harry szerencsére sose fogja megtudni- az óvszer hallatán csillan fel így a szeme, és ezek után be kell vallania... rohadtul be van indulva.

"Hé, figyelsz te rám?" nem, éppen rólad ábrándozom. Vágta volna rá Louis, de észbekap, és megrázza a fejét.

"Sajnálom, izé... csak azon gondolkoztam, hogy hova raktuk őket." Harry válaszképp bólint, aztán mosolyog.

"Megmutatod holnap?" kérdezi, miközben az órájára pillant.

"Persze, de mi a baj?"

"Semmi." rázza göndör fejét a magasabb -aki még ülve is magasabb volt, és ha behajlította a lábait, csak akkor volt egy hosszúságú Louis lábaival-, miközben újra az órájára pillant. "Csak haza kell érnem kilencre, mert anya munkatársa nálunk vacsorázik." néz fel szomorúan, és tekintete találkozik a kék szemekkel. "Bocsánat."

Louis megmozgatja az ujjait Harry ujjai között, majd megrázza a fejét, és egy lágy mosolyt varázsol ajkaira. "Semmi baj. Vigyázz magadra."

"Nem lakok olyan messze!" nevet Harry.

De Harry nem akar hazamenni, mert Harryvel mindig kiabálnak otthon.

~~~
finally, el sem hiszem
remélem ti is legalább annyira örültök ennek a résznek, mint én (😂), bár kicsit lapos... azt hiszem... 😓...

mindenesetre
köszönöm hogy velem vagytok, meg minden, puszi a pocitokra, d.