Sikíts! [ls au]

ö t

"Nem, ez nem jó." rázza a fejét Harry. Kicsit fájnak a szemei, de msot nem érdekli őt semmi; szombat reggel van, és az egész napot Louissal töltheti.

"Hát akkor? Honnan tudod, hogy nem jó?" fújtat Louis, majd felegyenesedik. Egy apró nyögés hagyja el ajkait, mivel másfél órája most először nyújthatja ki elgémberedett tagjait.

"Mert nagyobb, nem érted? Ezt nem tudjuk beleszögelni!" emelte fel a hangját a zöld szemű. Louis felvonta a szemöldökét,  és a szemei sértetten csillognak.

"Te velem ne kiabálj!" mutat rá Harryre fenyegetően.

"Te se velem!" folytatja Harry, közelebb lépve a kék szeműhöz.

"Mondd el nekem, mégis miért ne?!" tárta szét karjait.

"Mert... mert te kezdted!"

"Ez elég gyenge!"

"Akkor azért, mert szeretsz!" Harry nem akarja, de a szavak csak úgy kicsúsznak a száján. Louis-ban megreked a levegő, és a mozdulataiban is megáll.

"Nem igaz, nem szeretlek!" vágja rá aztán. Harry nem akarja bevallani, de rohadtul fáj, ha ezt hallja... főleg Louis szájából.

"Tudom, nem szeretsz, persze. Már megjegyezhettem volna." sóhajt fel végül egy keserű mosoly kíséretében. Louis elfordul, és a dobozoknak szenteli a figyelmét. 

"Igazából már azért szerencsés vagy, hogy találkozok veled." teszi hozzá az idősebbik, arrébb tolva egy dobozkát. És hiába van hideg a pincéjükben, és hiába van minden, ha egyszer elönti arcát a forróság. "És nem azért mert olyan rohadt különleges lennék." suttogja maga elé, és Harry ezt már nem is hallja. A göndör azon gondolkozik, hogy mit válaszoljon Louis kisebb beszólására.

"Egy köcsög vagy." vágja aztán hozzá Louishoz, de mosolyog.

"Azt hiszem igen." nevet fel kedvesen Louis, majd egy másik csomag szöget nyom a másik kezébe. "És ez?"

Harry gondolkodik, majd bólint. Megfogja a zacskot, és a lépcső felé indulnak. Louis megy végül előre, és bezárja maguk után a pince ajtaját. Bemennek a teraszajtón, és ahogy Harry áthalad a konyhán, akaratlanul is eszébe jutnak a nem is olyan régi emlékek, amikor itt bohóckodtak Louis-sal. A kék szeműnek tiszta majonéz lett a homloka, és Harry kinevette, ezért Louis bosszúból "szakállat" csinált Harry-nek kechupból. Alig tudták abbahagyni a nevetést, és most, hogy eszébe jutott mindez, képtelen volt nem mosolyogni.

"Louis?"

"Igen?" fordul hátra az idősebb. Kilépnek a bejárait ajtón, és Harry leugrál a lépcsőn, miközben Louis az ajtót zárja.

"Hol vannak a szüleid?" helytelen, helytelen. Azt mondta ne kérdezzek, nem? De ezt már úgyis annyiszor megszegtem...

Louis kikerekedett szemekkel fordul Harry felé, olyan gyorsan, hogy a göndör megijed, nehogy elveszítse az egyensúlyát, ezért odalépett Louis mellé hogy elkaphassa.

"Harry!" rivall aztán rá, amikor megérzi a kezét a derekán.

"Megijedtem!" mentegetőzik.

Louis sóhajt és bólint. "Nincs kérdés, nem így volt?"

"De honnan fogom tudni hogy mit kérdezhetek, és mit nem?"

"Nem fogod." von vállat. Harry legszívesebben leszúrná magát ettől a választól, és Louis képébe vágná, hogy olyan rohadtul idegesítő, viszont, be kell vallania, hogy tetszik neki a helyzet.

Tetszik neki, hogy Louis titkozatos, és meg kell fejtenie.

~~~
here i am

btw tudom, hogy idegesítő, hogy ide írok, de jól esik.

kisses, d.