Sikíts! [ls au]

h é t

"Megvagy." suttogja Harry, és szorosan Louis köré fonja a karjait. Louis beleolvad az ügyetlenségéből kreált ölelésbe, és mélyen, nagyon mélyen beleszippant Harry illatába, szinte letüdőzi, mint ahogy a cigit szokta. "Bocsi, amiért duzzogtam." állítja a két lábára Louis-t.

"Semmi baj. Lehülyéztem amit mondtál, pedig nem gondolom így. Szerintem nagyon jó ötleteid vannak ha ilyeneken gondolkodsz." dicséri meg halványan mosolyogva a pillanatok alatt pipacsvörösre változó magasabbik fiút. Kicsit szemeznek, de aztán Harry visszatér a valóságba, és pislog párat.

"Uhm... álljunk neki." tesz pár lépést a cipője orrával megrajzolt vonalakhoz.  Louis mosolyogva követi, és a szíve még mindig hevesen dobog.

"Kéne padlózat is, nem?" kérdezi az idősebbik.

És így történt, hogy Harry és Louis sötétedésik ügyködtek. Mindketten annyira akarták, hogy sikerüljön, éppen ezért összekapták magukat, és néhány szelesebb, mégis hosszú lécből padlószerűséget kreáltak- még ő maguk sem tudták hogy mi lesz ebből. Harry vagy háromszor fordult meg, a házukig meg vissza újabb alapanyagért, ezalatt Louis is visszament szendvicseket csinálni, meg vizet hozni.

Estére készen lettek a talapzattal.

"Jó csapat vagyunk." vigyorog Louis.

"Köszönöm hogy segítesz, Lou." lép közelebb a félhomályban Harry. A kék szemű szíve felugrik a torkába, és táncot kezd járni. A göndör hirtelen, mégis lassan Louis köré fonja karjait és szorosan megöleli őt.

Louis belekapaszkodik Harry-be. Eddig észre sem vette, de most érzi, hogy milyen rohadtul is szüksége van rá. Nem akar megmozdulni. Nem.

"Mi lenne, ha holnap eljönnél velem meg a barátaimmal a Nando's-ba?" dobja fel hirtelen a témát Louis némi békés csönd után.

"Tényleg?" vonja fel Harry a szemöldökét, kicsit meg van lepődve.

"Aha." bólint, majd a vízre néz. Sötét van, de a hold fénye épp eléggé megvilágítja a vizet ahhoz, hogy lássanak. "Nincs kedved csobbanni egyet?"

"Úgy érted bemenni a vízbe?" nevet fel halkan a göndör. Voltak már a vízben, nem is egyszer, de sötétben még sohasem.

"Pontosan. Gyere, vetkőzz!"

Harry imádja, ha Louis parancsol neki, de nem tudja miért. És ahogy Louis kiejti azokat a szavakat a száján... vetkőzz!
Harry-nek maga a mennyország. Mindent úgy tesz, ahogy a kék szemű mondta neki; gyorsan lerángatja magáról a zokniját és a fekete skinny-jét, majd a pólójával kezd el vacakolni. Louis ezalatt régen a stégen van, és a cipőit rendezi.

Mikor végez, és felnéz, Harry-t látja meg, ahogy a fiú a fehér holdfényben sétál felé. Louis összeszorítja az ajkait, hiszen az előbb majdnem kicsúszott a száján valami, de szerencsére időben visszafogta magát. Nem eshet mégegyszer ugyanabba a hibába. A zöld szemek az ő jeges tekintetét lesik, és Louis szinte érzi, ahogy olvadozni kezd, szépen, sorban, először csak a lábai kocsonyásodnak, a térdei megremegnek... megijedhetne, de sokkal inkább valami melegség tölti el a testét, és nem fél. Most nem. A kis fakuckóra vezeti a tekintetét, amiről most még nem igazán lehet megfejteni, hogy kitalálója minek tervezte, de idővel a kinézete is biztos javulni fog. Aztán eszébe jut, Harry mit mondott neki erről: "Ez a mi kis házunk" A szíve nagyot dobban, újra és újra, aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy két szempár lesi őt, mostmár testközelből.

"Ugrunk?" kérdezi Harry, mire biccent. Nagy fröcsköléssel beugranak a vízbe, aztán nevetni kezdenek, mert valamiért olyan jó, ha közösen nevetnek.

"Nem tudom hogy jutok haza vizes ruhában." nevet a kék szemű továbbra is. Harry rá mosolyog, majd megrázza a fejét, hiszen ő is így van ezzel.

"Kérdezhetek valamit?" teszi fel a kérdést aztán, nagyon halkan Harry.

"Talán." suttogja Louis, és most jó kedve van, és nem szomorodik el.

"Volt valaha, valaki, aki... aki igazán szeretett téged, és- és megmutatta milyen szeretni?" teszi fel kérdését dadogva a fiatalabbik, nagy nehezen.

Louis meglepődik- nem, ez nem jó kifejezés arra, amit érez. Mintha egy palacsintasütővel csapták volna arcon, mert nem erre számított. Azt hitte valami számonkérő kérdést fog kapni, a múltjáról, az apjáról, vagy bármilyen ehhez hasonló kényes részletről az életében, ehelyett itt áll előtte Harry, derékig vízben, és egy ehhez hasonló dolgot mond, dadogva.

Nem akarta elhinni. Először nem akarta elhinni, de aztán halkan nevetni kezdett, és ennek hatására egyre nagyobb kő esett le Harry szívéről, mert ha nevet, az azt jelenti, hogy nem bántódott meg. Mert Harry bizonytalan volt, mindennel kapcsolatban, régen is, és tegnap is, és ma is az. És fáj neki, ha megbánt valakit, hát még ha Louis-t! Louis nem csak valaki a tömegből. Louis a legszerethetőbb személy Harry számára, és hiába érzi -hiába minden- még nem tudja, nem értheti.

"Hát, ez jó kérdés." sóhajt az alacsony fiú.

"Nem akarlak feleslegesen nyaggatni." visszakozik egyből a göndör, kezeit a vízbe vezetve, hogy aztán lelocsolhassa mellkasát.

"Nem, nem... ez a téma tetszik, vagyis... van egy viccesnek mondható sztorim, ami erről jutott eszembe."

Harry-nek felcsillant a szeme. "Mondd!" szinte parancsolta, miközben a haját és az arcát is vizezni kezdte.

"Hát... talán tizenhat lehettem, amikor az egyik csoporttársam közölte velem, hogy szerelmes belém, de így egyszerűen csak letámadott, és nem hagyta hogy válaszoljak neki. Mondta hogy szeret, és mostantól járunk, vigyem el moziba." nevetett. "Másnap reggel felkerestem, és megmondtam neki, hogy nem éri meg velem párkapcsolatban lenni, mert veszélyes vagyok, persze, nem voltam az. Mármint szerintem egész normális gimis voltam. De a csaj azt hitte, valami maffia tag vagyok, és meg is ijedt. Ezután Niall-nak, az egyik haveromnak kellett megnyugtatnia, hogy nincs semmi titkos szervezet ami meg akarja őt ölni, úgyhogy megint rám tapadt. Fel tudod ezt fogni?" Louis gyönyörű, amikor beleéli magát a mondandójába. Gondolja Harry, közelebb lépve a törékeny fiúhoz, aki ebből semmit sem vesz észre. "Végül azzal tudtam lerázni, hogy azt mondtam neki, képtelen vagyok bárkit is szeretni, és ha nagyon próbálkozik, talán megtörök. De nem nagyon próbálkozott utána." fejezi be sóhajtva Louis, de aztán újra szólásra nyitja a száját, csakhogy Harry közbevág.

"Louis... Louis, tudtad hogy két meleg ember nem lehet sokáig csak barát?" csend. Harry hangja vagy egy oktávval mélyült, és erre rátesz egy lapáttal, hogy olyan közel van Louis-hoz.

A kék szeműnek a tüdejében reked a levegője. Olyan hirtelen jött ez a megállapítás- Harry olyan hirtelen került ennyire közel hozzá, hogy vissza sem tud emlékezni mikor lépett az aurájába a göndör.

És akkor megtörtént.

i know im a lil shit

egyébként olvassa még bárki is? 😂 sírok

hosszú rész

és még nem tervezem a sztori végét

pedig 10 résznek kéne lennie mert úgy  jönne ki

de mindegy

a szabályok azért vannak hogy megszegjük  őket, úgyhogy

ne aggódjatok, 10-nél nem lesz még vége (mintha bárkinek is ez lenne a legnagyobb baja lol. Daddy (mint valami fétis) nem publikált? Eret fogok vágni)

talán 11-nél 😂

na jó hagyjatok

szar napom van

bye

lil shitty kisses, d.