Sikíts! [ls au]

t í z

Igazság szerint annyira belefeledkeztek a beszélgetésbe, hogy már sötét az ég, mikor kilépnek a Nando's ajtaján.

Harry fogai összekoccannak; vagy tíz fokkal biztos hidegebb lett.

Amikor szinte délelőtt elindult, nem gondolta volna hogy ilyen jól fogja érezni magát. A kaja jó volt, de nem is ezen ámult el. Louis barátai olyan közvetlenek voltak vele, ráadásul Liam-et ismerte is.

Zayn megáll egy fekete autó előtt, majd Louis felé fordul. "Eldobjalak titeket?"

"Harry?" a nagy kék szemek a magas fiú vonásaira siklanak.

"Uh, nem, nem lakok messze." rázza a fejét.

"Én sem. Gyalogolunk." dönti el Louis. Zayn elmosolyodik, és Liam vállára nehezedve bal karjával, végigméri a két fiút.

Éppen jókor; Harry és Louis eddig is szorosan egymás mellett álltak, de pont ezt a pillanatot választotta Louis, hogy jobb kezét belecsúsztassa a göndör egyik farzsebébe.

Harry szemöldöke megemelkedik, és így néz le a pici fiúra, aki csam beharapott ajkakkal rázza a fejét.

"Ti ketten." szól rájuk Liam, megelégelve hogy Zayn csak nézi az egészet. Elválik a fekete hajútól, -aki szinte azonnal átöleli a vacogó Niallt- és közéjük lép. "Vigyázzatok magatokra." enyhül meg a hangja.

Tuti tud valamit. Szólal meg a göndör fejében a vészcsengő. De mit is? Hiszen még Harry maga sem tudja, mit kéne tudnia Liamnek.

Louis keze kissé megrándul Harry farzsebében, amitől magasabbik arca felvesz egy mélyvörös árnyalatot. Majdnem kicsúszik valami a száján, de még idejében lenyeli.

"Oké. Ti is, srácok." zárja le a beszélgetést Louis, kék szemei pedig a fekete járművön cikáznak. Liam érti a célzást, és int a többieknek, hogy szálljanak be.

Zayn szorosan tartva Niall-t ül be a hátsó ülésre. Liam csak mosolyogva nézi végig, a fejét ingatva, aztán ő is beszáll, majd beindítva a motort, biccent egyet, és elhajt.

"Miért fogdosod a seggem?" szakad ki Harryből, amit eddig bent tartott.

"Én?" játsza el a meglepődöttet Louis, majd vigyorogva megmozgatja a kezét. Harry ijedten kapja el a szemeit róla, és érzi, ez így magyon nem jó. "Csak melegítem a kezem."

"Légyszi, ne." suttogja lehajtott fejjel. Olyan zavarban van, hogy még a lábujjai is kimelegedtek.

"Bocsi." kuncog a kék szemű, aztán megáll az út közepén. Harry elé lép, majd lassan, és gyengéden arrébblöki a szemébe hulló tincseit. "Köszönöm a mai napot." mosolyog rá hálásan.

A zöld szemek a kékekbe fúródnak, de nyomasztó Harry számára, hogy alig bírja tartani a szemkontaktust, ezért elfordítja a fejét. "Nagyon jó volt." köszörüli meg a torkát.

Ma Louis nagyon fura volt; először is, egész idő alatt összedörzsölődtek a combjaik, pedig Louis mellett volt még hely. Másodszor, folyton Harryre mosolygott, és egyszer egy göndör fürtöt is a zöldszemű  füle mögé tűrt. Harmadszor pedig, folyton lopott a kajájából, vagy éppen kicserélt egy-egy darabot kettejük között. És ezek után még le is tapizta, most meg itt áll vele szembe, és csillogó szemekkel mosolyog rá.

"Mi a baj?" kérdezi Louis

"Megijesztesz." érkezik rá szinte azonnal a válasz. Louis keze Harry hajáról az arcára siklik, és ott cirógatja a puha bőrt.

"Miért?" lép közelebb hozzá.

"Valahogy, ma olyan... boldognak tűnsz. Igazán boldognak." fejti ki a gondolatait.

"És ez baj?" kuncog fel, arcával Harry nyakába temetkezve.

A borzongás, ami Harry testét járta át, volt olyan félelmetes, mint Louis viselkedése. Felhevítette a bőrét, és egy pillanat alatt melege lett, mégis, valamilyen fura ösztön miatt átkarolta Louist. "Nem, nem, mármint... igazából csak tudni akarom, miért." Lehajtja a fejét, és beleszippant Louis hajának illatába.

Louis felnéz, és Harry fürtjei közé túrja az ujjaid. "Imádom a hajad. Már ez felvidít, de ha őszinte akarok lenni, csak akkor vagyok igazán boldog, ha az egész lényed mellettem van." Csókolj meg, könyörgöm.

De nem vár a kérésre, Louis ajkaira hajol és amilyen gyengéden csak tudja, becézgetni kezdi őket.