Sikíts! [ls au]

t i z e n n y o l c

Louis: gyere a kis házikónkoz, kérlek.

És Harry, mintha madzagon húznák, megteszi.

Talán húsz perc telik el, mire meglátja Louis ismerős, pici alakját.

"Szia." köszön neki szomorúan.

Louis felé fordul, és bűnbánóan néz a szemeibe. "Harry..."

"Igaz?" kérezi a göndör suttogva.

"Mi?"

"Hogy nem szeretsz. Mert... mert..." kétségbeesetten guggol le, és arcát a kezeibe temeti.

"Halgass végig." lép Harry elé, majd a hajába mélyeszti az ujjait. Végül leül mellé, és szorosan megöleli. "Mondanom kell valamit."

"Elmész?" kapja fel a fejét a göndör, rossz érzése van. Louis csak megrázza a fejét, és még szorosabban tartja őt.

"Jó hírem van. Az elmúlt pár hétben nulla-huszonnégyben dolgoztam a suli mellett, egy bárban. Sajnálom amiért nem tudtál elérni." sóhajt szomorúan, de aztán elmosolyodik. És akkor veszi csak észre Harry, hogy sötét karikák vannak a szemei alatt.

"Baj van? Jól vagy? Nem értelek."

"Harry, rengeteg pénzt kerestem."

"Pénzt...?" néz mélyen a szemébe, ami tele van könnyekkel. Boldog könnyekkel.

"A nagybátyám eladja nekem a belvárosi házát, amit már régóta nem használnak a keresetem kétharmadáért."

A zöld szemű lefagy.

"Ház...?"

"Hazz, elköltözök! És azt akarom, hogy te is költözz velem!"

Harry lepetten néz rá, aztán elvigyorodik.

"Veled mehetnék?"

"Persze, és reggelente együtt buszoznánk suliba, aztán elmennénk vásárolni-"

"Imádok vásárolni!" csillannak meg a szemei.

"És mehetnénk moziba is, meg sütizni, és..."

"De... hogy lesz elég pénzünk... megélni?" ijed meg a fiatalabbik.

"Ha tudnál szerezni te is egy munkát, akkor tökéletesen kijönnénk." mosolyodik el Louis aztán homlokát a másikénak döntve hozzáteszi. "Csak legyünk együtt, és akkor minden rendben lesz."

Harry nem mond semmit, csak szerelmesen csókolja Louis vékony ajkait, képtelen leállni a vigyorgással.

"Egy hét múlva költözhetünk." sóhajt Harry szájába a karamella hajú, mire a másik bólogatni kezd.

"Beadagolom a szülőknek." motyogja, de igazából nem érdekli mit fog csinálni ha hazaér. Csak az érdekli, hogy ki az, akit ilyen hevesen csókol, csak Louis forró bőre érdekli, ahogy az alacsonyabbik a nyaka köré tekeri a kezeit és hátradől a füvön.

"Hiányozni fog ez a hely." sóhajtja Louis az égre nézve, miközben Harry puszikat hagy a nyakán.

"Szerintem sokszor fogunk idejönni." vigasztalja. Aztán Louis felkuncog, mert Harry a pocakjába prüszkölt.

"Hé, ez csikis." mondja, de a göndör nem hagyja abba, vigyorogva fúrja a fejét a hasába. "Harry!" szól rá a fiú újra, mire a zöld szemek találkoznak az ő kékjeivel. Louis ajkai elnyílnak, és nem csak Harry szépsége miatt, hanem mert...

...mert tudja, hogy ez végleges.

"Szeretlek." suttogja végül, mire Harry elmosolyodik és fölé hajol.

"Mintha nem tudnám."

Louis nevet, és olyan csodálatos ez a pillanat, mert felhőtlenül boldog, és Harry simogatásait érzi, és Harry is olyan boldog, és tudják, hogy semmi sem tud közéjük állni.

Mert szeretik egymást.

uhm hát-

nem akarom, de

jön az epilógus

azt hiszem mindjárt sírok.

harmadik évad?

haha nem kell ebből három 😂😂

csan annyit akarok mondani, hogy

bármennyire fáj valaminek a vége

mindig jön valami új

még akkor is ha senki sem kéri 😂

és azt akarom mondani, hogy

minden, ami megsért téged, egyszer elillan, de te ott fogsz állni, beforrt sebbekkel, felkészülve a következőre, viszont sokkal erősebben.

vagyis csak annyit akarok mondani, hogy a szerelem csodálatos, legyen bármilyen, és szerencsések azok, akikkel megtörténhet.

ha érted, hogy értem, akkor küldök neked egy smileyt-> :)