Lótusz hadművelet

12. fejezet

/Clara/

Miután sikerült megszabadulnunk a fiúktól, akik visszavonulót fújtak a nappaliba, hogy videojátékozzanak, mi elvonultunk Chloe szobájába.

Hiába ellenkeztem, hogy ideje tanulni már, érdeklődés hiányában a délutáni tanulás elmaradt, és a lányok áttolták az egészet vasárnapra.

Lehasaltunk Chloe hatalmas ágyára, hogy kifesthessük egymást körmeit. Közben pletykáltunk.

Éppen elmerültem a gondoltaimban, miközben Chloe körmeit pingáltam türkiz színűre, mikor Emily felém fordítva fejét megszólalt, ezzel megriasztva engem.

– Észrevetted, hogy Sebastian ma furcsán kedves volt veled?

Meglepődtem ezen az egyenes kérdésen, és beugrott a Sebastiannal töltött péntek estém, amitől fülig vörösödtem, de nem akartam feltűnést kelteni, ezért csak ártatlan képet vágtam, és a kérdésre kérdéssel válaszoltam:

– Mire gondolsz?

– Amikor odaadta a köntösödet a medencénél.

– Ez bonyolult.

Próbáltam volna terelni a témát, ezért felhoztam Chloe-t és Danielt.

– Ha már szóba került a szerelmi életünk, mi van közted és Dan között? – pillantottam barátnőmre, aki csak tovább szárítgatta körmeit, fel sem figyelve a szavaimra. A nagy csendben körbenézett, majd észrevette, hogy indokolatlanul sok tekintet szegeződött rá, és egy kissé zavarba jött.

– Semmi. Mi lenne? – morogta kelletlenül. Neki sem sínylett a foga a magyarázkodáshoz, ahogyan nekem sem.

– Pedig amikor ajtót nyitottál neki, nagyon úgy tűnt – erősködtem.

– Igen-igen! – szólt közbe Emily, majd hozzátette – Meg amikor mentem le inni, láttalak Sebbel és Dannel, Daniel pedig egészen féltékenynek látszott.

– Erre inkább nem is mondok semmit, túl sok könyvet olvastok – legyintett.

– Ugyan, Chloe, kit akarsz átverni?

– Ha te elmondod az igazságot Sebastianról, akkor majd én is nyilatkozom.

Pár percig mérlegeltem a lehetőségeimet a vörös kijelentése után, aztán úgy voltam vele, a péntekről tudhatnak, abban úgy sem volt semmi.

– Emlékeztek, hogy egy héttel ezelőtt átmentem Candy-hez?

– Igen – húzta el a szót Chloe.

– Rémlik valami.

– Nos, túl későn indultam haza, és út közben egy részeg disznó követni kezdett, és majdnem elütöttek.

Chloe szkeptikusan bámult rám, mintha csak hazudni mertem volna nekik, Emily pedig kétségbeesetten mustrált végig.

– Ez a részeg disznó Sebastiant takarja? – érdeklődött Chloe.

– Nem, egy vadidegen férfi volt, és ahogy futottam előle, kiléptem az úttestre, majd Sebastian fekete Lexsusa majdnem elgázolt.

– Most ugye, komolyan beszélsz?

Chloe arcán továbbra is zavarodottság ült, nem tudta eldönteni, hogy igazat mondtam-e vagy sem.

– Szoktam én Sebastiannal viccelődni?

Erre mindketten elhallgattak.

– Annyira megrémültem, hogy összeestem az autó előtt, utána Sebastiannak volt annyi lélekjelenléte, hogy velem töltse az estét – magyaráztam a végkifejletet.

– Mi? Lefeküdtetek, miután majdnem elütött?!

– Nem, nem történt semmi, csak nálunk aludt a kanapén – nyögtem fel szenvedések között, de valójában Chloe-tól nem is várhattam volna mást.

Mindig hülyeségeken jár a feje.

– Ennyi?

– Igen, azóta Sebastian még jobban kitüntet figyelmével.

– Akkor, Chloe, te jössz – buzdította barátnőnket Emliy.

– Nincs miről beszélnem – jelentette ki egyszerűen, mire csúnyán néztünk rá. Nem hittünk neki. – Oké, oké – tört meg az ellenkezése – valójában együtt vagyunk, úgy körülbelül...

Számolni kezdett hosszú, zongorista ujjain. Már épp csodálkoztunk, amikor kijött neki a végeredmény, melyet drámai arccal közölt.

– ... három órája.

Ez majdnem egy percig percig tartott... kellett volna az a matek gyakorlás... ennyit a jó dogáról.

– Ez aztán mennyiség – nevetett fel lelkesen Emily, és vállon veregette Chloe-t.

– Hogy tudott lenni a lábadról a Playboy? – kérdeztük szinkronban Emily-vel.

– Kést szorított a torkomhoz – viccelődött a vörös, bár nem voltam benne teljesen biztos. Valamit elhallgatott, akárcsak én.

– Ennyi lenne? – kérdeztem.

Éppen tovább faggattuk volna Chloe-t, hogy kiderüljön az igazság – meg addig sem én voltam a téma –, amikor bekopogott Sebastian.

Már dugta is be a fejét az ajtórésen, amikor feltűnt, hogy két barátnőm vigyorogva nézett rám... úgy éreztem, elsüllyedek.

– Lenne kedvetek megnézni az új horror filmet, amit nem régiben játszottak a moziban? – tette fel a kérdést, mintha csak megnyerhettük volna ezzel az ajánlattal az ötöslottót.

– Lenne – mondta vigyorogva Chloe.

– Lányok, én nem szeretem a horror filmeket... – kezdtem, hogy kimenthessem magamat ebből a kínos helyzetből, meg amúgy is, ez volt az igazság. Nem igazán bírtam őket.

– Ne aggódj, Nyuszikám, ülhetsz az ölembe, ha megijedsz – kacsintott rám Seb, majd volt képe még fokozni a kedélyeket – Megvédelek a csúnya, gonosz mumusoktól.

Mielőtt visszautasíthattam volna kedves és hátsó szándékok nélküli ajánlatát, eltűnt, becsukva maga után az ajtót.

A két csajszi felpattant mellőlem, és kimentek a szobából, egyenesen a fiúk uralta nappaliba, választást sem hagyva nekem. Kénytelen voltam követni őket, ha nem akartam egyedül maradni.

A folyosón azonban Seb várt...