Lótusz hadművelet

13. fejezet

  /Emily/

Clhoe-val rohamléptékben vágtáztunk le az emeltről és meg sem álltunk a nappaliig. Ren és Dan már ott ültek a kanapén, akár a dróton a verebek, amíg Roy a film elindításával szenvedett. Gyorsan el is akartuk foglalni helyeinket, mikor azonban megláttuk, hogy az egész mozizós hangulatnak oda popcorn nélkül.

– Srácok, nem csináltatok pattogatott kukoricát?

Chloe kivette a számból a mondatot, miközben vádló szemeit végigjártatta a fiúkon.

– Féltünk, hogy odaégetnénk – védekezett Dan, a konyhatündérek szemefénye.

– Mit lehet odaégetni egy doboz kukoricán? - kérdeztem a fejemet fogva, közben Chloe már el is tűnt a konyha irányába. Miután senkitől sem kaptam választ, csak értetlen tekinteteket, sóhajtva követtem barátnőmet.

– Chloe – szólítottam meg, miközben épp kinyitott egy csomag hizlaló pattogatni valót. – Most ugye, Clara nem haragszik ránk? 

Erre Chloe csak vállat vont.

– Valamit nem mond el és amúgy sem. Seb biztosan lehozza majd az emeletről.

Erre csak elmosolyodni tudtam, mikor ismét belegondoltam barátnőm előbb hallott történetébe, miszerint Seb náluk aludt.

Örülök, hogy kettejük között alakulgat valami, akárcsak Chloe és Dan között. Kész dráma ez a középiskola, mintha kezdettől fogva ide járnék.

Amint elkészültünk a kukoricával, visszatértünk a nappaliba, ahol immáron Clara is távolról figyelte, hogyan szenvedett Roy a házimozi rendszerrel.

Chloe szemet forgatva ült le a kanapé közepére Dan mellé – kezében a tál popcornnal –, mikor Daniel ilyen "gyere ide" mozdulattal magához hívta.

– A nyakamba ugorhatsz, ha megijednél, Vöröske - ajánlotta fel hősiesen az említett ficsúr, mire Chloe úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a dolgot.

Ahogy figyeltem kettejüket, Chloe nem tűnt túl elragadottnak; mintha egyenesen utálná Danielt.

Valami bűzlik az ő történetében is.

Nagyon szívesen kiderítettem volna, hogy mi, de ennek nem akkor és ott volt a helye.

Ren Roy nyakába kapaszkodott, és tágra nyílt szemekkel figyelte a pocsék horrort.

Clara a kanapé karfája előtt ült a szőnyegen, tőle nem messze Sebastian. Clara megveregette maga mellett a kis helyet, Seb és közte. El is fogadtam jobb kínálat hiányában, de a másik oldalára ültem, ezért közelebb kellett húzódnia a fiúhoz.

Úgy éreztem magam, mintha kirekesztett lettem volna ebben a körben, és ez kezdett zavarni.

Még Rennek is volt párja, ráadásul Roy, aki igazából akár velem is lehetett volna helyette.

Több sem kellett nekem, már ültem is Roy másik oldalára, faképnél hagyva Clarát és Sebet, hogy nyugodtan turbékoljanak csak, nem ültem oda ötödik keréknek.

– Bocsi a zavarásért, Roy, de én melléd akarok ülni inkább.

– Semmi akadálya – mondta mosolyogva, és arrébb csusszant egy kicsit. – Csüccs le, csajszi!

Ren láthatóan kicsit sem örült a jövetelemnek, és ez arra késztetett, hogy diadalittas mosolyomat bátran megvillantsam felé, mire ismét nyelvet öltött, és csak még erősebben kezdte fojtogatni Roy-t.

– Ren, fejezd már be, mit féltékenykedsz?

– Ha megijedek, beléd kapaszkodhatok, Roy?

Kissé nevetségesnek találtam a fiú erősködését, hiszen én nem jelentettem kettejük kapcsolatára veszélyt.