/Sebastian/
Hála az égnek, véget ért a mai kínzásunk is. Kifejezetten elemében találtuk az edzőnket, aki eléggé zabosnak tűnt az én angyalomra, amiért az a lánya körül legyeskedett.
Ezt úgy kell érteni, hogy míg nekünk adott – nagy nehezen – öt perc szünetet, addig szegény srácnak le kellett nyomnia negyven hosszt. Pechére, kedves barátom is jó formában volt ma, így teljesítette az akadályt.
Kezdem sajnálni, nem könnyű megkedveltetni magunkat ezzel a zsarnokkal.
– Hé, Seb, van valamilyen teóriád? – szólított meg az arkangyal.
– A húgomra vigyázok, anyu túlórázik – válaszoltam, miközben a cipőmet kötöttem, majd ránéztem barátomra.
– Ááá, az édes kicsi hercegnődre? – nevette el magát. – Bájos kis hölgy, de szerintem maga az ördög – kuncogott.
Erre csak a szememet forgattam. Melyik gyerek nem rossz?
– Persze, persze – morogtam. Tudtam, hogy csak viccelődik, de kényszert éreztem, hogy...
– Anya tigris, nyugodj meg, nem vagyok szatír, meg hát...
– Hogy haladsz az edző bá' lányával? – kérdeztem inkább. Amúgy is, mindenki más a helyzetéről tudtam a megbeszélések miatt, amiket ő folyton kihagyott. – Nem igazán mesélsz róla.
– Hát – dörzsölte meg kelletlen a tarkóját – fogalmam sincs, mit mondhatnék. Az apja ki akar csinálni, de a kitartásommal nagyon imponálok... csak... – hirtelen elcsuklott a hangja, amivel jobban felkeltette az érdeklődésemet. Gabriel leszegte fekete kobakját.
– Mi az akadály? – karoltam át és adtam a fejére egy barackot. Hirtelen nem nagyon tudtam, hogy mit kellene tennem, hogy felvidítsam, elveszettnek tűnt.
– Csak, rájöttem, hogy... – Pár másodpercig elhallgatott, majd egy nagy sóhaj kíséretében kinyögte a gondját. – nem érzek semmit.
Most enyém lett a hallgatás joga. Fogalmam sem volt, erre mit is kellett volna felelnem. Nem érez semmit. Abban sem voltam biztos, hogy kellene neki.
– Nem tudom, hogy...
– Rosszul fogalmaztam – meg masszírozta a homlokát, miközben az autóm felé tartottunk.
Kezdtem kellemetlenül érezni magamat.
Rápillantottam a műszerfali órára: 16:58. Ezek szerint igenis nagy késésben voltunk.
– Ha megbántad – kezdtem, majd beindítottam a Lexust – akkor szállj ki.
– Egy ilyen remek muriból? – nevetett kényszeredetten.
– Akkor mi ez a csajos társalgás? – fintorogtam, mire belecsípett a combomba.
– Van egy nagyon aranyos, kedves, gyönyörű...
– Elég nyáladzásból, kímélj meg, kérlek – fújtattam, majd gázt adtam. A beszélgetéstől is szerettem volna megszabadulni, meg biztos voltam benne, hogy Nyuszikám türelme, – aki épp a hercegnőmre vigyázott – véges velem szemben, bár a húgomat imádja.– Akkor csak tények: egy igazi amazon, de mást szeret, és a srác is viszont szereti, csak egy szerencsétlen balfasz, így még nem sikerült neki felszednie – kacsintott rám, majd nevetésben tört ki.
Először nem jöttem rá, hogy mire akar ezzel kilyukadni, még sajnálatot is éreztem iránta.
A felismerésem magával hozta a sértettségemet is, de ez hamar átcsapott jókedvbe. Együtt nevettünk, majd a házuk elé érve megvártam, míg kimászik a kocsiból, aztán padlógázzal indultam haza. Jól esett Gabriel ugratása, ami kissé valóságos volt.

YOU ARE READING
Lótusz hadművelet
RomanceA történet három fiú szerelmi kalandját mutatja be. Daniel egy magáról sokat képzelő, ám de roppant talpraesett srác, aki imád a lányok szívével játszani. Ren-t, a félig japán fiút; furcsa, néha gyerekes viselkedése miatt mindenki melegnek gondolja...