Lótusz hadművelet

14. fejezet

/Ren/

A hétfői napomat már az első óra romba döntötte, mivel matekon dogát írtunk, amire én persze nem készültem. Ennek ellenére mégis olyan nehéznek éreztem, hogy szerintem még az sem tudta tökéletesen megoldani, aki tanult rá.

A szünetben idegesen látogattam el a diáktanács terembe, hogy panaszt emeljek Roy-nál; reméltem, tud majd segíteni nekem, ha már úgyis olyan jóban voltunk.

– Roy, azonnal beszélnem kell veled! – rontottam rá.

Szőke barátom szemei keresztben álltak a sok papírmunkától, hiszen lassan a nyakunkon volt a karácsonyi bál és szegénykém elkezdte megrendelni rá a dolgokat és mi egyebek. Egyszóval elég nyúzottnak tűnt.

– Mi a baj, Ren? – kérdezte rémülten.

– Hogy mi a baj? A matekdoga a baj, Drágám.

– A matekdoga?

– Pontosan. Mégis hogyan várhatná el a tanár, hogy olyan feladatra is tudjuk a megoldást, amit nem is vettünk az órákon? Az egész bunda volt.

– Egy fenét Ren, csak matekon folyton elalszol. Ez nem a tanár hibája, akár készülhettél is volna. Mi volt a mateknál fontosabb?

– Apának segítettem – vallottam összehúzva magam.

– Nocsak. Elkészült már az autó, amivel neveztek majd?

– Még nem. De most nem is ez a lényeg – kaptam észbe. – A matekdoga eredményem miatt a szüleim kicsinálnak, ha nem teszek valamit – néztem rá könyörgően.

– Úgy érted, ha ÉN nem teszek valamit, igaz? – csóválta a fejét. – Sajnálom, Ren, de amint látod, rengeteg a dolgom, most nem érek rá ilyenekre, és amúgy is a te gondod. Ha ennyire nem akarsz megbukni matekból, annyit tehetek, hogy kirendelek melléd egy jó matekost az osztályból, hogy korrepetáljon – mondta, mintha ezzel minden problémámat megoldotta volna, de én csak a számat húztam.

– Na jó, nem bánom – bólintottam beleegyezően, majd sarkon fordultam, de még mielőtt elhagytam volna a helyiséget, visszaszóltam neki. – Hazafele menet beugrom a TK-ba. Nem lenne kedved nézni valami erotikust? De csak olyat, amiben a pasinak nem mutatják...

– Nocsak, meghívsz magatokhoz? Mi van veled? Ezer éve nem jártam nálatok.

– Én úgy gondoltam, hogy nálad lenne.

– Ja, az más. Ez esetben kihagyom, köszi – felelte félvállról és visszatért a papírjaihoz, én pedig csalódottan kiballagtam a teremből.

Hazafelé tartottam éppen, de még a vonat előtt tettem egy kitérőt a TK-ba, hogy kivegyek valami izgalmas akciófilmet, no meg persze, valami kis pajzánt is a biztonság kedvéért. Az üvegezett automataajtó kinyílt előttem, amint a közelébe értem, majd beléptem az üzletbe, hogy körülnézzek. A pénztárpult akkor még ugyan üres volt, mivel éppen az új mozifilmeket plakátozták ki az alkalmazottak, köztük a D.Ö.K. alelnöke, Clara.

Mikor befejeztem a vásárlást, a pénztárhoz mentem, de döbbenten mertem felfedezni, hogy a pult mögött ott állt a kis lótusz a kasszát tanulmányozva. Ezt látva az ajkaim közül kiszökött egy keserves sóhaj, és életkedv nélkül ballagtam az osztálytársam elé. Istenem, miért pont ő?

– Szia – köszönt mosoly nélkül, amit meg is értettem.

– Helló! – vetettem oda. – Ezeket akarom, de csak kölcsönbe.

A lány bólintott, majd kezébe vette először az akciófilmet, majd tekintete megakadt a tiltott gyümölcsön. Úgy éreztem egy másodpercre, hogy elsüllyedek a szégyentől, de aztán ezt felváltotta a büszkeség, amitől csak úgy dagadtam, hogy én már nagyfiú vagyok, és nézhetek ilyeneket.

– Személyit! – adta parancsba, én pedig a homlokomat ráncoltam.

– He? Minek neked a személyim? Higgy nekem, már vagyok elég idős hozzá! Hol van Chris, aki eddig itt pénztárazott? Ő mindig átengedett.

– Chris elment – világosított fel Emily. – Sőt, ő tanított be, és direkt figyelmeztetett, hogy ilyen esetben kérjem el a személyi igazolványt. Talán ő elengedett ellenőrzés nélkül, de én nem foglak, főleg, mivel egy osztályba járunk, okoska. Tudom, hány éves vagy.

Mérgesen kezdtem el kutatni a zsebemben az irataim után, majd átcsúsztattam neki a kártyát. Szemügyre vette a születési dátumomat, és önkéntelenül is felnevetett. Meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben.

– Ahogy sejtettem – mondta derülten. – Nem vagy elég idős, szóval ezt itt tartom magamnál.

Azzal el is rejtette a drága DVD-met a pult alsó polcára, én pedig könnyes szemmel pislogtam utána, majd dühtől infravörössé vált látásommal őt is méregetni kezdtem.

– Sokkal inkább ajánlanám neked ezt a kis filmecskét – rakott elém egy furcsa DVD tokot, amin két pasi ölelgette egymást. – Ez neked való szerintem. Én még ugyan nem láttam, de olvastam róla.

– Állj, állj, állj! – kértem időt kétségbeesetten. – Miért kéne nekem olyan filmet néznem, amiben meleg pasik vannak? Ez elég kellemetlen nekem.

– Ne haragudj! Azt hittem nem titkolod, mivel idáig elég nyíltan vállaltad.

– Te meg miről beszélsz? – vontam kérdően felháborodva. – Nem vagyok meleg, te agyatlan otaku! Mégis miből szűrted ezt le? Miért kell nekem egy idétlen, melegeknek gyártott pornó DVD-vel szemeznem?

– De... hiszen én azt hittem...

– Mit? Hogy meleg vagyok? – csaptam az asztalra. – Miért?

– Nem is tudom. Amióta itt vagyok, mindenki ezt suttogja rólad, meg Roy-al is úgy bánsz, mintha együtt lennél vele, az erős parfümödről nem is beszélve, no meg a viselkedésedből is látszik.

– Nem vagyok meleg, oké? És Roy-t se keverd bele a hülye elméletedbe. Ő csak a legjobb barátom, semmi több, a viselkedésem pedig az egyéniségem része. Már kezdettől fogva ilyen vagyok, és...

– Rendben, rendben – szakított félbe. – Megértettem. Elrakom a DVD-t, de az előbbit akkor sem viheted el.

Ennyivel le is zártuk a vitát, fizetés után pedig Emily zacskóba rakta a lemezt, én pedig elégetetlenül vettem át tőle.

– Ennyit a kiszolgálásról. Kösz a semmit. Na, szevasz!

Ezért utáltam az ilyen lányok fajtáját. Pont a legrosszabbat sikerült kifognom vele, egyáltalán nem is értettem, miért mentem bele ebbe a hülye fogadásba. Most kezdhetek neki bocsánatért esedezni, ha még versenybe akarok szállni a többiekkel. Eddig csak Roy miatt fújtam rá, de most, hogy kiderült egy otakuval van dolgom, nem nekem áll a zászló.

Másnap egy újabb átaludt matekóra után nyújtóztam végig a padomon a frissen kikapott dolgozatommal szemezve.

– Csak tizenhárom pont a százból – morogtam, majd belevertem a fejemet a padomba.

Mintha isteni csoda lett volna, megéreztem Roy édes diójának illatát. Egyből felkaptam a fejem.

– Ne búslakodj, didikirály! – nevetett fel harsányan. – Megtaláltam neked a tökéletes matektanárt. Emily biztosan fel tud készíteni, hogy ne bukj meg a félévi vizsgán. Jó mulatást, öcskös.

Roy széles vigyorral a képén hagyott kettesben ismét életem megkeserítőjével. A barna csajszi gonosz mosolyt villantva vette szemügyre a dolgozatomat, majd ő is a képembe nyomta a sajátját. Nyolcvanhetet ért el összesen. Az az enyémmel együtt kereken száz, ugye?

– Remekül fogunk szórakozni, Ren-chan.

Azt hittem, felrobbanok a dühtől. Az anyám szólított folyton Ren-channak, csak kevesebb hátsó szándékkal. Áshatom a sírom... ez a nőszemély ki fog kikészíteni.