4.

6.1K 231 3
                                    

Lassan ballagtam az irodafelé,kezeimet idegesen tördeltem.
Belépve megálltam,Mrs.Ann becsukta az ajtót majd megindult kisasztala felé. Helyetfoglalt majd intett hogy üljek le az asztallal szembeni székre.
-Látom kicsit izgulsz-kezdett bele.
Nem figyeltem arra amit mond ugyanis valami megfogott az asztalán. Egy kép. Ő volt rajta  egy katona ruhás férfivel.
-A férjem volt-szólalt meg Mrs.Ann.
-Volt?-bukott ki belőlem a kérdés amit azonnal meg is bántam,remek ennél tapintatlanabb nem is lehettem volna.
-Igen-folytatta-A hadseregben szolgált. Az utolsó évét töltötte külföldön amikor jött a levél hogy meghalt.
-Őszinte részvétem..én nem akartam felhozni...-kezdtem el dadogni.
-Semmi baj Emily-nézett rám mosolyogva.
Szóval miről szeretett volna beszélni?-szegeztem neki a kérdést halkan.
-A matek jegyeidről-mondta,majd felállt megkerülte az asztalát végül megállt szembe az én székemmel.
-Mielőtt kistanár lettem volna magánórákat adtam olyan gyerekeknek akiknek nem ment jól a matek,ahogy elnézem ez neked sem ártana.
Mi tagadás nem ment a matek,kettesnél jobb jegyre soha nem vágytam.
-Órák után heti kétszer erre sort is keríthetnénk-folytatta.
-Ez nagyon jó lenne-kezdtem bele-de nekem nincs pénzem ilyesmire.
-Ingyen csinálnám,tényleg szeretném hogy fejlődj,később pedig ráérsz meghálálni.
Lehajtottam a fejem,éreztem hogy az arcom megint vörösödni kezd nem tudtam ezzel mire célozhatott de nagyon zavarba hozott.
-Mit szólsz?
-Rendben-mondtam.
-Öröm lesz korrepetálni téged.-mondta negédes hangon.

Tiltott Viszony [Befejezett]Where stories live. Discover now