Tiltott Viszony [Befejezett]

8.

-Jól vagy?-kérdezte névtelen segítőm miután felálltam.
-Persze-mondtam. Tekintetemmel pedig a földet kezdtem el kémlelni.
-Miért kell minden kis nyomin segítened?-szegezte Jessica kérdését a mellettem álló lánynak.
Ő azonban nem válaszolt csak megragadta a csuklóm majd kivezetett az ebédlőből.
-Egyébként Harper vagyok.-fordult felém mosolyogva miután kiértünk.
-Az én nevem Emily.
-Örültem a találkozásnak Emily.-rám kacsintott majd ott hagyott a folyosón...

Semmibe való bámulásomból a szünet végét jelző csengő rángatott ki...még mindig csak ott álltam egyhelyben.

-Emily...-fogta meg valaki a vállam.
-Gondolatban merre kalandozol?-kérdezte Mrs. Ann
Hirtelen olyan zavarbajöttem hogy nem tudtam ránézni sem.
Éreztem ahogy arcom másodpercek alatt lángba borul.
-Gyere...beszélnünk kell.-mondta majd megindult az irodája irányába.
Lassan mentem mögötte így szinte úszkálhattam mennyei illatában.
Az iroda elé érve kinyitotta az ajtót majd előre engedett.
-Foglalj helyet.-mutatott az asztala előtt álló üres székre.
-Sajnálatos módon el kell utaznom egy pár napra,így a különórák is szünetelni fognak egy ideig.
Mire a mondat végére ért elszállt a jókedvem,hirtelen hatalmas szomorúság öntötte el testem.
-Mégis hány napra?-kérdeztem kissé ingerülten....amit szinte azonnal meg is bántam.
-Csak nem hiányozni fogok?-kérdezte huncut mosollyal és hanglejtéssel.
-Valahogy majd csak kibírom..-ahogy ezt kimondtam egy gondolat futott át az agyamon,miért nem gondolkodok mielőtt kinyitom a szám?
-Ne aggódja amint visszaértem keresni foglak és különben is csak egy hétről lenne szó.
-Rendben.-mondtam csüggedten,majd elindultam az ajtófelé.
Már épp nyitottam volna ki amikor Mrs.Ann megragadta a karom és így szólt..
-Egy hét múlva pótolunk mindent...-közelebb jött ajkát fülemhez emelte..-Mindent-suttogta bele.