Tiltott Viszony [Befejezett]

Új barátság kezdete..vagy valami másé?

Másnap a szokásosnál is lassabban sétáltam az iskolába vezető úton. Kicsit úgy éreztem hogy egy hétig teljesen értelmetlen lesz bejárnom oda.

Belépve az iskola ajtaján tekintetem Mrs.Ann irodája felé emeltem..sóhajtottam egyet majd kellő szomorúsággal belevetettem magam a mai nap történéseibe.

Hangos csengőszó jelezte a második óra végét. Az egész osztály egy emberként pattant fel a helyéről és indult meg a teremből kifelé. Kivéve engem...én ugyan nem siettem sehova.
Kiérve a folyosóra nagy volt a nyüzsgés. Mindenki az ebédlőbe tartott. Nekem a múltkori incidens után valahogy nem volt kedvem újból betenni oda a lábam,így hát úgy döntöttem kiülök az udvarra.
Pont ahhoz a padhoz mentem ahol legelőször beszélgettem Mrs.Ann-el.

Többen is kijöttek az udvarra,csoportokban ültek a zöld füves pályán,kicsit úgy éreztem magam mintha egy parkban lennék.

-Szia.-huppant le mellém a padra Harper.
-Szia.-mosolyogtam rá.
Hosszasan fűrkészni kezdte az arcom majd így szólt..
-Miért nézed annyira őket?-fejével pedig a pályán csoportokban ülő emberek felé biccentett.
-Annyira nincs kedvem itt lenni.-tört ki belőlem a mondat,majd arcom tenyerembe temettem.
Harper  hangosan felsóhajtott.
-Akkor lógjunk el.-mondta.
A hirtelen kijelentéstől nem tudtam eldönteni hogy csak viccel vagy komolyan gondolja.
-Gyere.-állt fel majd nyújtotta felém kezét.
Nem tudtam mit reagáljak erre ő megragadta a csuklóm és húzni kezdett a kapufelé.
Kilépve némi szabadságot éreztem azonban elfogott egy kis szorongás is.
-Tudod én még soha nem lógtam.
-Én sem.-nézett rám Harper kaján vigyorral az arcán,így persze kevésbé tudtam ezt elhinni neki.

Bolyongtunk a város utcáin...eleinte nem igazán szóltunk egymáshoz.
-Mi lenne ha beülnénk oda?-mutatott Harper az utca túloldalán lévő kávéház felé.

-Hogy lehet az hogy eddig még nem találkoztunk?-tettem fel a kérdést miután a pincér kihozta a megrendelt kávékat.
-Csak nemrég költöztünk a környékre.
-Ezelőtt hova jártál?
-A St. Louis-ba. Onnan azonban kicsaptak...verekedés miatt.
-Nem néztem volna ki belőled hogy ilyen verekedős fajta vagy.
-Sok mindent nem néznél ki belőlem.-közölte egy huncut mosollyal az arcán,amitől önkéntelenül én is elmosolyodtam

-Most merre?-kérdeztem miután kijöttünk a kávéházból.
-Sétáljunk egy kicsit.-indult meg előre Harper.

Utunk egy kis játszótéren ért véget. Leültünk egy padra,majd hosszasan beszélgettünk,az idővel nem is foglalkozva.

Beszélgetésünket a telefonom csörgése zavarta meg.
-Emily merre vagy?-szólt bele anya miután felvettem.
-Ööö...suli után volt egy kis programom az egyik barátnőmmel..de már indulok is haza.
-Nem kell sietned kicsim.
-Rendben anya...akkor szia.-majd leraktam.
-Már menned kell?-nézett rám szomorúan Harper.
-Hat óra múlt,szóval lassan indulnom kellene.
-Szeretnéd hogy elkísérjelek?-ajánlotta fel.
-Hogy utána már a házamnál is tudj zaklatni?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Ooohh..szeretnéd te azt.-csúszott közelebb hozzám a padon.
-Lehet..-mondtam majd lehajtottam a fejem mert éreztem ahogy arcom elpirul.

-Jól éreztem ma magam.-mondta Harper miután megálltunk a házunk előtt.
-A hétvégén ezt megismételhetnénk.-ajánlottam fel neki.
-Annak nagyon örülnék.-mosolygott rám.
-Akkor..majd holnap találkozunk.
Hirtelen felindulásból közelebb léptem hozzá majd megöleltem.
-Holnap...-suttogta miközben ő is viszonozta gyengéd ölelésem.