Playroom. /Befejezett/

13.

Yoongi pov.

-Nem vagyok meleg!- visít válaszként szinte azonnal, mire egy észrevehetetlen grimasszal az arcomon bólintottam, hogy jelezzem nem kételkedem állításában.

-Mehetsz.- ejtem ki a számára megmentőként szolgáló szócskát, ő pedig egy illedelmes meghajlás után, hanyatt-homlok rohan ki az irodámból.

Az ajtó halk puffanással csapódott be, én pedig abban a pillanatban egy széles mosoly kíséretében huppantam le a forgószékbe, majd pörögni kezdtem vele.
Szóval meleg. A mosolyom már csak a gondolattól is szélesedett, miszerint a férfi, akinek a hátsófele bármelyik nőt megszégyenít, nem egy hisztis picsának tartogatja magát, hanem valamelyik férfinek.
Egy a baj, nem bújna be az ágyamba valószínűleg csak úgy, főleg nem, ha tudná, hogy csak egy alkalomra kell, úgy, ahogy bárki más.

Se kopogás, se valami 'bejövök' kiáltást nem hallottam kintről, csak a puffanó ajtó hangjára kaptam fel a fejem, miszerint vendégem érkezett. Már készültem volna a három percen át tartó átkozásra, de a személy aki csak úgy berobogott nem más, mint Hoseok, aki ha kopogna, valami baj lenne odabent a fejében.

-Híreim vannak!- néztem rá haveromra, aki máris a kanapén fetrengett, miközben úgy lihegett, mint egy kutya, aki minimum félmaratont futott le, víz nélkül.

Mielőtt még megszólalhatott volna, hogy elmondja miért éppen az én irodám választotta ki arra, hogy kipihenje az eddigi tánc okozta fáradalmait, fontosabbnak érzem közölni vele, az alkalmazottamról újonnan megtudott friss információmat, amiben teljesen biztos vagyok, hiába tagadja is azt..

-Jimin meleg.- mondom bármiféle kertelés és bevezetés nélkül, majd egy eszelős mosolyt varázsolok arcomra, és bólogatni kezdek, hogy megerősítsem a saját magam által megállapított tényt.

-He?- követ fejével és tekintetével egészen addig, míg én vele szembe nem ülök le és nézek rá egy hatalmas vigyorral a képemen.

-Meleg.- bólogatok még mindig olyan vigyorral, mint amikor megtudtam, hogy én öröklöm ezt a céget.

-Úgy nézel ki, mintha meg akarnád erőszakolni..- rázza a fejét hihetetlenkedve, én pedig kihívóan meredek rá miközben szemöldökömet fel-le húzogatom a homlokomon.

-Úristen!- tátja el a száját és érthetetlenül motyog maga elé.

Úgy néz ki, mintha épp most találkozott volna a kaszással, aki a túlvilágra készül vele menni, mindenféle búcsúzási lehetőségtől elszakítva őt.

-Szóval, Jimin az új áldozatod?- szólal meg végre először normálisan a kijelentésem után.

Helyeslően bólogatni kezdtem, miközben hümmögtem egyet, hogy nyomatékosítsam elképzeléseimet, miszerint az a formás segg, a játszószobám ágyában egy hatalmas örömforrásként fog szolgálni egy éjszakán át.
Már csak be kell cserkésznem.

Székemből felállva elindultam az iroda ajtajához, hogy elmehessek mosdóba. Hobinak nem szóltam, hiszen tudja, ha én elhagyom ezt a helyet ilyenkor, amikor itt van, azt valószínű csak azért teszem, mert a hólyagom úgy kívánja.

Magabiztosan lenyomtam magam előtt a fémkilincset és egy fejrázás után -hogy valamelyest megigazítsam a hajamat- kiléptem a folyosóra, majd, mint egy idióta már vágtam is be magam mögött az ajtót.

-Hoseok! Segíts!- néztem szinte könyörögve barátomra, aki minden baja ellenére, az ábrazatomat meglátva úgy pattant fel, mintha puskából lőtték volna ki.

Én Min Yoongi, aki segítséget kérni úgy szokott a barátjától, hogy vigye haza ha részeg, vagy vigye el valahova mert részeg lesz, illetve segítsen neki cipőt választani, most minimum úgy kér segítséget, mintha az élete múlna ezen.