Playroom. /Befejezett/

40.

Yoongi pov.

Kitártam magam előtt az ajtót, legjobb barátom pedig úgy ugrott a nyakamba, mintha minimum a kórházból engedtek volna ki.
Azért annyira nem volt rossz odabent, szeretek itt lenni, kikapcsol és megnyugtat, ugyanakkor tudom, hogy régen teljesen más dolgokat élt meg ez a stúdió és ezért félt ilyen őrülten Hoseok. Kényszeres voltam, és ezen a tényen semmi nem változtat, ugyanakkor kigyógyultam belőle, vagyis sikerült elnyomnom magamban mélyre ezeket a dolgokat.

Kibontakoztam Hobi öleléséből és remegő lábakkal indultam ki a stúdióbol. Félre értés ne essék, ennyire beszari még én sem vagyok, azaz vagyok, de kívülről akkor sem mutatom, hogy fáj, szimplán elég régóta üldögéltem odabent kaja nélkül, hogy az izmaim kissé elernyedjenek..

Hobira támaszkodtam aki készségesen fel is vezetett a konyhába ahol Jin azonnal elém pakolt vagy hét tányérnyi komplett ételt.

-Ez minden, amit eddig nem voltál hajlandó megenni.- nézett rám mérgesen nekem pedig enyhe mosoly kúszott a számra, jól esik, hogy ennyire törődnek velem legalább ők ketten.

Már egy jó ideje ettem, amikor a bejárati ajtó nyitódását hallottam meg. Azt se tudtam mégis ki lehet az, de gyomrom fel-le kezdett liftezni, az eddigi összes bevitt kaját legszívesebben visszahánynám a tányéromra.
A részemről nem várt valaki a konyha felé kezdett sétálni, én pedig görcsösen kapaszkodtam a konyhapultba, Jimin nem lehet, nem láthatom, nem hallhatom, még nem.

Lassan megfordultam a székemen és mindenfajta idegességem elillant, amint megpillantotam a velem szemben állót.

Értetlenül fürkésztem, ő pedig csak simán levágódott a mellettem lévő székre, mintha csak egy bárban lenne.

-Emlékszel rám?- nézett rám kissé reménykedve, ugyanakkor mégsem hozta igazából lázba.

-Emlékszem.- motyogtam, borzasztó egy általam megfektetett emberrel beszélgetni, miközben már azt is megbántam, hogy megcsináltam azt a nyomorult szobát.

-Megbántad?- szegezte hozzám első kérdését.

-Meg.- nevettem fel keserűen.

-Nem vagy egyedül.- helyeselt.

-Tudod, én mást kedvelek.- jelentettem ki már egyértelműen, hogy mit is érzek Jimin iránt, ha nem is feltétlen szeretetet még, akkor is kedvelem, sőt talán többet is érzek, de bevallani még magamnak is félek.

-Most mondjam, hogy az a valaki melletted szerencsés?- nevetett fel őszintén, ami oldotta kissé a köztünk lévő hangulatot.

-Hé, megváltoztam.- nevettem fel én is végre őszintén, sosem gondoltam volna, hogy így el tudok valakivel beszélgetni, aki már járt a mocskos és büdös szobám ágyában.

-Én már nem haragszom rád.- mosolygott rám őszintén.

-Nekem pedig okom sincs rád haragudni.- engedtem el én is egy félmosolyt.

-Elfelejteni nem tudjuk, de ne törődjünk vele, de, ha valaki olyat szeretsz, akit én is ismerek..ha megbántod véged.- nevetett fel.- Bár az nem valószínű.

-Egsébként Yoongi.- nyújtottam oda kissé kínosan a kezemet mire erősen rászorított.

-Tudom ki vagy, akkor is tudtam, ilyen hírességet ritkán látok magam felett.- zavarba ejtő őszinteségétől vörös lett az arcom.

-Na erről inkább ne beszéljünk.- nevettem fel, mire ő is csatlakozott.

Krákogást hallottunk magunk mögül, mire ösztönösen megfordultunk mindketten, a két jó madár, azaz Hoseok és Jin amíg beszélgettünk egyszer-kétszer nevettek, most mégis eltűntek a konyhában.