Playroom. /Befejezett/

31.

17+, 19+- OS RÉSZ.

Yoongi pov.

Kiléptem a már túl melegnek vélt kocsmából és a hideg levegő csak úgy pofánvágott.
Hideg van, a benti hangulathoz képest pedig pláne.
Összességében fogalmam sincs semmiről csak vagyok, mint egy partra vetett hal.
Szeretnék hazajutni, de a zsebemet sem találom meg, nem, hogy abban a telefonomat.
Egyedül eljönni inni rossz döntés volt, de akkor ez tűnt a legjobbnak.

Az agyam józanabbik része -ha maradt ilyen- azt a bizonyos túlélő ösztönt követve elindulásra késztetett.

-A francba már!- mondtam felháborodottan, majd hatalmasat estem saját lábamban. Fenyítően néztem a vétkes végtagomat, majd sértődötten elfordultam egy másik irányba.

Nagy nehezen visszatalálva egyensúlyomhoz az út szélére botorkáltam és lengetni kezdtem a kezemet az autósoknak. Vagy fél óráig játszottam ezt a műveletet, miközben minden meg nem álló autót a pokolba küldtem.
Semmi együttérzés nincs azokban a nőkben akik megvető pillantásokkal méregetnek, majd jobban össze húzzák magukat az ülésükön. Nevetségesek. Félnek tőlem. Pedig aztán én bottal sem nyúlnék hozzájuk, és ha egy dögös pasas venne fel sem érdekelne, csak hadd jussak már haza.

-Taxi!- üvöltöttem fel, amint megállt előttem egy kedves idős bácsi.

-Hova vigyem?- mosolygott rám, én pedig felhúzott szemöldökkel vizslattam.

-Hát haza.- mondtam az egyértelműt, majd vártam az indulásra.- Ami egy hotellé válik lassan bassza meg!

Különböző jelzőkkel illettem az összes embert akit ismerek és a mai napomhoz egy kicsit is hozzájárult, mindezt szerencsétlen sofőrnek, aki amikor válaszolt volna, leintettem és folytattam ezt a gyönyörű szidalmazást.
Nagy nehezen hazajuttatott én pedig egy bicentéssel elköszöntem tőle.

-Várjon..nem fizetett.- kiáltott utánam én pedig egy száznyolcvan fokos fordulatot véve egyensúlyozva megálltam és feltartottam a mutatóujjamat.

-Írja a számlámra.- intettem, hogy távozhat, ő pedig úgy mosolygott rám akárcsak egy kettyósra, majd rám hagyta és mormogott valamit.
Gondolom egy imát, hogy többet ilyenekkel, mint én ne kössön ki egy autóban.

-Hoseok!- kezdtem el üvölteni a ház előtt barátom nevét, aki a második kiáltásom után melegítőben és pulóverben kirohant hozzám.

-Remek, mégegy részeg!- mondta fújtatva és átkarolta vállamat de én lelöktem magamról kezeit, így eldőltem a nedves fűbe, akár egy zsák krumpli.

-Ki részeg még?- mondtam a fejemet símogatva, miközben a kényelmes pózt próbáltam felvenni a keménynek bizonyuló földön.

-Jimin.- mondta, de ez amolyan egyik fülemen be, másikon ki hatású mondat volt, ugyanis továbbra is a kényelmetlen fekvőhelyem aggasztott.

-Jézusom mennyit ittál..?- költői kérdés volt, vagyhát azzá tettem, mert nem válaszoltam, csak hagytam, hogy bevonszoljon a melegbe.

-Hol van Namjoon?- néztem körbe idegesen amikor megláttam a szállóvendégeket a nappalim kanapéján terpeszteni.

-Dolgozik.- mondta Jin, majd leoperálta a kabátot rólam.

A semmiből felbukkant a narancshajú és tántorogva, de határozott kisugárzással elém sétált, majd bemosott egyet.

Kikapcsolt. Kikapcsolt körülöttem minden, annyit még láttam, hogy kettőnket egyedül hagyják a nappaliban és ennyi.
Ketten vagyunk.

-Au?- néztem rá kajánul nevetve.