Playroom. /Befejezett/

50.

Yoongi pov.

-Azthiszem, hogy Jimin nem bízik bennem.- mondom Hoseoknak, miközben hanyatt vágom magam a hatalmas ágyamon, mely egy személynek hatalmas, és Hoseokkal is bőven el tudok rajta fetrengeni, azaz kettőnek is épp elég nagy.

-Bizonyíts?- kérdez vissza felemelt szemöldökkel.

Késztetést érzek arra, hogy páros lábbal rúgjam le az ágyról félnótás haveromat, kinek segítségére mindig is számíthattam, de kell neki egy kis 'noszogatás', hogy túlbuzgó, felszínes lénye mélyebben belegondoljon a dolgokba.

-Nyilván, ezt még nem csináltam, Hoseok.- ironikus hangnememtől csak felhúzza az orrát és odébb gurul, majd fejét a párnába fúrja.

-Szereted?- kérdezi felkapva a fejét, s kivételesen nem kezdem el lehurrogni hülye kérdése miatt, csak lassan bólintok, hisz végre kezd az elszántság a szemében tükröződni.

-Igen, szeretem.- határozottan cseng hangom, amit egy érdekes mosollyal reagál le, majd hirtelen felpattan, s elkezd járkálni a szobában, miközben halántékát maszírozza, mintha nagyon megerőltette volna agytekervényeit.

-Tudod, mit szeretnek a nők?- őszintén szólva, fogalmam sincs mit szeretnek a nők, hisz' igazán sosem érdekeltek, mindig tisztában voltam a szexuális beállítottságommal, de a testem parancsai miatt, gyakran fordult meg nő az ágyamban, aki kicsit is jól nézett ki, mindegy-mindegy alapon, hiszen lyuk van, akkor nyert ügy, nem igaz?

-Nem tudom feltűnt-e, de Jimin pasi.- mormogom.

-De melletted csak ő lesz a nő! Nem igaz?- csattan fel kissé idegesen, s végre kezd leesni mire is gondol..nem is olyan hülye, mint ahogy azt oly' sokszor előadja magáról.

Felállok én is, s bólogatva közeledek felé, majd szélesre tárom kezeimet, hogy egy elismerő ölelésben részesítsem, melyet készségesen fogad, majd mellkasomnál fogva lelök az egyik fotelbe, mely ágyamtól nem messze található, és méregetni kezd. Hagyom hadd csinálja hisz' jobban ért a nőkhöz -sőt talán még a pasikhoz is- nálam. Mert amíg én a farkamnak éltem, s annak szükségleteit elégítettem ki, élvezetet élvezetre halmozva, ő foglalkozott azzal, hogy mások mit éreznek, igaz, kapcsolatai nem voltak, de barátai azért akadnak, noha közel sem olyan jók, és olyan mély barátságok ezek, mint a miénk, azért mégis csak egy 'biztos' pont az életében a társadalmi lét, így másoktól lényegesen sokat hall ilyen dolgokkal kapcsolatban,és azt sem kell elfelejteni, hogy ez a férfi maga a tökéletesség, mindenkinek az álma, s ha nem ilyen idiótaként ismerném és nem ilyen régóta, régebben -Jimin előtt- még én is ráhajtottam volna.

-Akármit csinálsz, azt öltönybe tedd.- mutogatott felém nagy hévvel, én pedig bólintottam, hiszen az kellő eleganciát ad, és nem utolsó sorban még nem is áll rosszul rajtam.

Mondott egy-két ötletet, majd magamra hagyott. Vegyek neki virágot, álljak elé és valljak be mindent, na igen, ez lenne az ésszerű, de könyörgöm, én nem bárki vagyok és nem bárkit akarok meggyőzni, hanem Jimint, egy angyalt, és arra a szintre valahogy fel kell érnem, s ez nem is olyan egyszerű.

Ki hinne egy olyan férfinek, mint amilyen én vagyok? Talán több 'lyukban' fordultam meg, mint egy vakond. És Jimin határozottan állíthatom, hogy nem hülye, s jól tudja, hogy nem a két szép szeme miatt engedtem őt annó "közel" magamhoz. Ugyanakkor az ember változik, ahogy a környezete is, és ahogy Jimin egyre többet lógott velem, s idegesített, észrevehetetlenül a szívembe lopta magát, s már csak a furcsa szeretetet éreztem irányába, annak tudta nélkül, hogy én mikor is kedveltem meg őt, mert igen, kedvelem, nagyon is.