Playroom. /Befejezett/

16.

Jimin pov.

Kínosan hátat fordítottam a konyhában ülőknek majd kivágtattam a nappaliba, ahol az egyik pezsgővel kínálgató pasas tálcájáról leemeltem kettőt, és egymás után lehúztam őket.

Nem mintha lett volna bármi hatása, és nem mintha vártam volna bármi hatást, de sokkal nyugodtabb lettem, ugyanis egy szakácsra, egy barátjára lettem féltékeny, és emiatt öltöztem fel a "házibuliba" a legdögösebb ruháimban.
Azért azt tegyük hozzá, hogy öltönyben sem jöttem volna semmiképpen, ahogy az az ötven-hatvan ember körülöttem.

Mégis volt bennem azért egy kis pia, hogy így egyből lehúztam a pezsgőt, de különösebb hatása nem volt, csak kissé ellazultam annak ellenére, hogy a sok ember között tudtam, hogy mindenki egytől-egyig engem figyel a megjelenésem, az öltözékem miatt.

Rózsaszín hajamba túrva, elkezdtem a nappaliban mászkálni, hogy a sok modern dolog között végre egy hangszórót, esetleg egy rádiót találjak.
Amint megtaláltam a szerkezetet, ami komoly zenével töltötte be a helyiséget, gondolkodás nélkül nyomtam meg egy gombot, és örültem a fejemnek, hogy végre nem Mozart szól, hanem valami mai zene.
Nem ismertem a zenét, a címéről fogalmam sem volt, de mégis azonnal mozdultam a ritmusára.

Az eddigi pár szempár ami esetleg nem engem mustrált, most csatlakozott a többihez, és megdöbbenten figyeltek.

-Jézusom.- jelent meg főnököm a nappaliban miközben mosolyát próbálta palástolni és valami szigort varázsolni az arcára.

Mintha ott sem lenne folytattam tovább a táncikálást, ugyanis én nem pezsgőzni és a cég anyagi helyzetéről való beszélgetés miatt jöttem, hanem, hogy jól érezzem magam, és az ilyen fapofák között elég nehezen megy.
Még EunJi is csak álldogáll, meg sem kozdul a ritmusra..
Azthittem ő fogja a legjobban ropni, hogy mindenkit magába bolondítson, de még csak meg sem mozdul..

Kikapcsolta a zenét Yoongi, én pedig egy lábban elbotolva a földre estem, és morcosan néztem főnökömre, aki egy félmosolyt ejtett felém, majd kezétnyújtotta, hogy felsegítsen.
Örömmel tettem kezemet kezébe, és élveztem érintésének a puhaságát amit először, s talán utoljára érezhetek meg.

-Ülj le.- utasított finoman, én pedig akár egy szelíd kisbárány, engedelmesen helyet foglaltam a kanapén, miközben már újfent Mozart zengte körbe a helyiséget és mindenkinek a kicsi, kőszíve megnyugodhatott.

Egy pohár vízet nyomott a kezembe egy számomra ismeretlen fiatal pasas, amitől az a pici kis pia is kiment belőlem.

-Köszönöm.- ejtettem felé egy hálás, kedves mosolyt.

-Ugyan.- vigyorodott el, én pedig elolvadtam.

Az a mosoly, az az arc, az a szempár, és az, hogy hoz vízet, anélkül, hogy bárki megkérné erre, teljesen elvette az eszem.

-Park Jimin.- nyújtottam felé kezemet, hiszen mégis csak illene megtudnom isten ajándékának a nevét.

-Kim NamJoon.- rázza meg kezemet, majd összeborzolja mogyoróbarna hajkoronáját.- Örülök, hogy te sem öltönyben vagy.

Végigmértem, és örömmel konstatáltam, hogy a házibuli nem csak nekem jelent sötétséget, piát és modern, dübörgő zenét.
Kissé elgondolkodva néztem az arcát és magát a férfit, ugyanis nem emlékszem, hogy ezelőtt láttam volna, akár a modellek között, akár a papírmunkát végző dolgozók között.

-Te is a cégnél dolgozol?- döntöm oldalra kissé fejem, hogy ezzel fejezzem ki nagy kíváncsiságomat.

Yoongi pov.

-Namjoon!- kiáltottam fel, amint megláttam Namjoont csábítóan bámulni Jimint, akinek a popsijára még szükségem van egy este, de ha ez beveti magát előttem, messziről el fog kerülni, úgyhogy abból a férfiból nem eszik a kissrác.

-Nem láttad, hogy dolgom van?- nézett rám szemrehányóan, mire én cinikusan nevetni kezdtem.

-Láttam, ezért hívtalak ide.- mosolyogtam rá kajánul, mire egy fintort kaptam válaszul.- Hagyd őt békén.

Hátrafordult, hogy szemügyre vegye a rózsaszín hajkoronájú férfit, aki éppen a telefonján pötyög valamit nagyon hevesen.

-Ha ez az érdeked, nem fogom. Nem akarom.- mondja, majd hátat fordít és elindul vissza a férfihez.

Abban a pillanatban lépett be apánk az ajtón, mi meg, mint a világ legszeretetteljesebb és legjobb testvérek egymás nyakába karoltunk és boldogságot erőltettünk arcunkra.

-Fiúk!- lépett felénk mosolyogva apánk, mire mi meghajoltunk, majd elengedtük egymást, és már csak a mosolyt tartottuk arcunkon.- Jó ötlet volt ez a buli!

Bólogatni kezdtünk, akár a kiskutyák, ugyanis eléggé sok mindent köszönhetünk neki, illetve eléggé nagy hatalma van ahhoz, hogy tönkre tegye az életünket, akkor is, ha az apánk.

-Hogy nézel ki?- súgja oda Namjoonnak halkan, majd fejrázva méregeti.- Végy példát a bátyádról!

Én mégjobban kihúztam magamat, amit a kissrác egy, csak számomra észrevehető gúnyos mosollyal díjazott.

-Bejelenteni valóm van!- kiáltott fel hangosan apám, mire mindenki a helyiségben egy másodperc töredéke alatt körénk gyűlt.

A dolgozók közül mindenki tisztában volt azzal, hogy NamJoon és én testvérek vagyunk, kivéve Jimin, ugyanis ő nem olyan régóta dolgozik a cégnél, hogy lehetett volna szerencséje találkozni vele.
Ő eléggé értetlen arccal meredt ránk, miközben apánk jobbján és balján foglalunk helyet.

-Nagy döntésre jutottam.- mondja, mire mindenki tapsolni és néhányan huhogni kezdenek.

Én csak a szolíd tapsolók táborát erősítem, ugyanis sosem indul jól, ha ő valamit bejelent, valakinek az mindig rossz, esetleg valakit kirúgnak, mert nincs elég hely, esetleg több munkát varr a nyakamba, mert, hogy férfiként ezt tennem kell.

Már régóta tartó tapsolást láthatólag nem csak én, hanem Jimin is rendkívül unta, ugyanis már nem tudta mikor melyik lábáról álljon a másikra, miközben várakozunk a hatalmas hírre, ami valószínűleg annyiból fog állni, hogy modellképzést indít, amit már régóta szeretne, vagy egy nagyon híres modellt csábított a céghez, illetve, hogy melyik tévében sikerült reklámfelületet vásárolnia, ugyanis ezeket, a hatalmánál fogva akkor is ő intézi, ha már az enyém a cég.
Nem mintha bánnám, ugyanis sok terhet levesz ezzel a vállamról, és a sok munka mellett legalább így marad időm kicsit magamra és igazi buliba menni.
Ugyanis NamJoon is csak azért van itt, és maga a buli is csak azért van így rendezve, hogy komolyzene szól és öltönyben vagyunk, mert az egész apám utasítása, és apám ötlete volt, ezekszerint a bejelentenivalója miatt.

-Holnaptól változás áll be a cég életében.- mindenki suttogni kezdett a mellette állónak, és az én agyamban is rendkívül gyorsan pörögtek a fogaskerekek, hogy mégis miről lehet szó, hiszen sz kezd egyre érdekesebb lenni.

-Holnaptól..- köhhint egyet.- A fiaim együtt vezetik a céget.

Mindenki tapsolni kezdett én pedig félrenyelve a nyálamat készültem megfulladni, hiszen bármit megadnék, csakhogy ne kelljen vele lennem, de láthatóan ő is hasonlóan reagált, Jimin álla pedig valahol az alagsorban járt..

Miért ver engem a sors?

______
Annyeong!
Meghoztam az új részt.
Remélem már vártátok.
Kérlek szeressétek.
Jelezzétek kommentben, hogy hogy tetszett!💕
Remélem megleptelek titeket..😃
Hwaiting srácok!!