Playroom. /Befejezett/

54.

Yoongi pov.

Egy órácskát terveztem aludni tegnap délután, de az egész éjjelemmel egybekapcsolódott. Meglepetten kipihenve dobott ki az ágy már félhétkor, annak ellenére, hogy eszem ágában sincsen bemenni dolgozni.

A tegnapi napomat a baromságokkal olyan hihetetlenül elcseszték, hogy szinte egy percem sem maradt Jiminre, amit nagyon bánok, s ma tervezem bepótolni vele a dolgokat. Tudom, hogy egy hét szabadságot kapott és ez az utolsó napja, így erre én is mentesítem magamat a munka alól, s holnapra halmozom a kétnapit, csak hadd legyek vele végre.
A cégnél Eunji a kivágott pólóival már a halálba kerget  és amilyen látványosan ringatja előttem csípőjét, szinte nevethetnékem támad, az esetek legtöbbjében. Vak ez a nő, ha még nem vette észre, hogy milyen érdektelenül bámulom testét, ha arra kényszerít, hiszen szinte a mellei kiszúrják a szememet.

Olyannyira hidegen hagy a női test Jiminé mellett, hogy kételkedni kezdek magamban, hogy biztosan meleg vagyok-e, és nem Jiminszexuális, hisz' bármely nőt az általam szeretett férfihez hasonlítom, már eléggé régóta.

Felpattantam a kényelmet nyújtó ágyból, majd egy szürke melegítőt és egy fekete pólót kaptam magamra, hogy megreggelizhessek Jiminnel, ketten.
Szándékosan eltoljuk, vagy előrébb tesszük ezeket a reggeliket, de ma, mivel mindenki dolgozni megy édes mindegy mikor érek le, együtt töltjük az egész napot, a terveim szerint.

-Jiminie!- kiáltottam fel amint leértem a lépcső legaljára, s megláttam a színes hajú egyedet a kanapén fetrengeni, miközben tévé csatornák között szörfözik, egy-egy mesénél pár pillanatra leragadva.

-Hyung?- kérdezett vissza felvont szemöldökkel, s már fájóan tökéletes és angyali arcát irányomba fordítja.

Mint egy hormonzavaros tizenöt éves srác, aki úgy érzi megtalálta élete szerelmét, s a világért nem akarja elengedni, tökéletesen így érzem most magamat. Sosem gondoltam volna, hogy Jimin képes felborítani a hormonjaimat, olyan szinten, hogy csupán rá kelljen néznem ahhoz, hogy kínzó merevedés gyötörjön, övön alul.

Mivel a napi ölelések olyan természetesekké váltak, mintha így nőttünk volna fel, így mindenféle kertelés nélkül ugrottam rá kanapén fekvő lényére, hogy jól megszorongathassam. Sosem volt még velem ilyen, hogy így szerettem volna, s vártam volna valakire pusztán egy csók miatt. Nem akartam, hogy elkönyvelje, hogy nekem tényleg a formás segge kell csak, hiszen ez már nagyon régóta nem így van. Az életcélom eddig az volt, hogy halljam Jimint alattam nyögni, de mostmár az, hogy magam mellett tudjam biztonságban és boldogan. Szinte gyökerestül megváltoztatta az egész énemet, sosem gondoltam volna, hogy ilyenné varázsol a szerelem.

-Jó reggelt.- mosolygok nyakhajlatába, majd kiemelem fejemet eddigi helyéről és enyhe mosollyal arcomon nézek le az engem mustráló szempárba.

Hirtelen közelsége megbénít, s megbabonázva nézek csodálatos szemeibe, melyekben szinte azonnal elveszek, s más univerzumban találom magamat. Csak ő, és én. A szeretet mely szemeiből túlcsordul, a vágy apró szikrái, a meglepődöttség halvány jele és a boldogság szín tiszta tükre, mely szemeiből kiolvasható amint íriszeimbe kapcsolja tekintetét.

Kiszáradt ajkait nyelvének hegyével teszi ismét életerőssé, s nyáltól csillogóvá. Akaratlanul tapadnak szemeim a vastag párnáira, szívesen végig szántanám én is nyelvemmel a felületet,  nem kéne kétszer kérnie, sőt egyszer sem kell.

Szinte megbabonázva hajlok ajkai felé, s már vészesen közel járok, mikor is fejbe csap a valóság kegyetlensége, miszerint, mi nem vagyunk még együtt, és egy percig sem szeretném ha kételkedne bennem.