Playroom. /Befejezett/

45.

Jimin pov.

Mindannyian hulla fáradtan a nappaliban üldögéltünk, kivéve Yoongit.

A férfi valószínű a konyhában erőlködhet ki tudja mivel, miközben mi néma csendben üldögélünk.
A fáradtságtól se kedve, se ereje nem volt senkinek arra, hogy bármit is mondjon. Taehyung félhulla állapotban bámult ki a fejéből, az időközben megérkező Namjoonnal egyetemben.

Nagy nehezen feltornáztam magamat ülőhelyzetemből és a konyha felé indultam, Yoongihoz.

Próbáltam teljesen semleges fejjel vánszprogni a konyha felé, mintha csak egy palack vízért mennék, de a mosoly fel-felrajzolódott arcomra, már annak gondolatától is, hogy Yoongi ott van.

Beléptem az amúgy nem éppen kicsi konyhába, majd a kaják között forgó Yoongira néztem. A kajákat sorban csomagolta el, miközben egy-egy falatot a szájába dobott.
Hallva, hogy érkezett valaki morogni kezdett, akárcsak egy dühös oroszlán, majd észlelve, hogy én vagyok a betolakodó arcizmai ellágyultak, és mosolyt varázsoltak fejére.

Kissé megborzongtam, hiszen jól esett már csak az is, hogy arcizmai a szigorú forma helyett elernyednek, és békésen mosolyog rám.
Mostanában úgy bánik velem ez a férfi, hogy attól fogok a sírba menni.
Nem úgy kezel, mimt egy szokványos barátot, ugyanakkor nem is úgy, mint, ahogy szeretném, hogy kezeljen. Nem úgy bánik velem, mint a szerelmével -ami érthető, hisz nem vagyok több számára, csupán egy kétlábon járó segg. Mégis gyengéden bánik velem, valahol a két véglet között mozog a viselkedése, ami kikészít.

Hirtelen hátulról erős, mégis gyengéd karok öleltek át, így tüdőmben a levegő megrekedt.
Szívem hatalmasat dobbant, és a szívem őrjítő zakatolásán kívül mást nem igazán hallottam, vagy érzékeltem.

-Fáradt vagyok.- támasztotta meg állát a vállamon, én pedig olyannyira megfeszültem, hogy válaszolni sem bírtam.

Forró lehelletét éreztem nyakamnál a vékony bőrömön, amitől jól eső borzongás futott végig a testemen.
Nem értettem viselkedését, de főleg nem a sajátomat, nem tudtam hová tenni a testem reakcióit, melyek talán eltúlzottak voltak.
Úgyéreztem magam mellette, mint egy jól időtített bomba, mely bármely pillanatban felrobbanhatna, és cseppet sem segített helyzetemen az, hogy ő teljesen higgadtan vette a levegőket, és karjait ugyanolyan lazán körülöttem tartotta.

-Inni jöttem.- nyertem vissza lélekjelenlétem valamelyest, de hangom egércincogással volt összetéveszthető, és jól éreztem, ahogy Yoongi ajkai egy mosolyra húzódnak.

-Igyál.- lépett el tőlem, ezzel végre testemnek és nekem egy kis teret hagyva, amit egy kicsit próbáltam kiélvezni, miközben az egyik székre leültem, hogy ilyen vészes helyzetet, ha akarna se tudjon újra teremteni.

Egy pohár vízet nyújtott felém, amit készségesen elfogadtam, és úgy gurítottam le a hideg italt, mintha az tompíthatná a testemben lejátszódó hatalmas hormongyülekezetet.

A férfi egy halvány mosollyal a képén leült mellém, majd kezeit az asztalra helyezte.
A vágytól feltüzelt részem csalódottan konstatálta, hogy azok a kezek nem a combomat markolják, míg józanabbik felem egy néma imával köszönte meg, hogy nem az amúgy is zavarodott testemet akarja még zavarosabbá tenni.

Megőrjítesz Yoongi.

Yoongi pov.

Szórakozottan figyeltem a férfi minden egyes rezdülését. Jól esett látni, hogy hiába sem én vagyok számára az, aki kell, és hiába nem engem szeret, nem vagyok közömbös számára.

Szaggatott levegővételei és már-már túlzott vékonysággal csengő hangja hamar elárulta, hogy igenis jól esnek neki érintéseim, melyeket óvakodva loptam tőle.

A kezdeti idegességem, miszerint ellök, ha hozzáérek most ebben a percben semmissé lett, hiszen világosan a tudtomra adta, hogy neki igenis jól esnek érintéseim.

Az asztalon pihenő kezeimre vezettem tekintetemet, amik egy perccel ezelőtt, még a férfi tökéletes, ugyanakkor mégis férfias dereka körül kapcsolódtak össze. Meglehetősen jobban néztek ott ki, mint ezen az egyszerű falapú konyhaasztalon.

-Én lefekszem aludni.- motyogtam hazugságomat, hogy hitelesebbnek hasson.

Igazából aludni nem tudnék, hiszen agyam hiába koketál a kaszással, hogy az agyhalál beálljon, testem ugyanolyan intenzíven reagál közelségére, mintha éppen most ébredtem volna fel..

Amíg agyam kókadozik, és végtagjaim kezdenek erőtlenné válni, nemesebbik felem éleződni látszik, amit Jimin nem feltétlen díjazna, így inkább magamra csukom a szobám ajtaját, ezzel egy hirtelen felindulásból elkövetett erőszaktól megmentve magamat.

-Jó éjszakat srácok.- vakkantottam oda a nappaliba, a még ébrenlévőknek.

-Jóéjt.- hallatták, majd mit sem foglalkozva velük elindultam az emeletre.

Az érzések kavarogtak bennem, és azt sem tudtam mit hová pakoljak. Az ördög legjobb barátjaként jötten világra, most mégis egy angyalt próbálok magam mellett tartani.
A francba is, de rettentő nagy a kísértés.
Itt van tőlem nem messze, kiélezett állapotban, teste heves és gyors reakcióiból ítélve, nem sok kellett volna ahhoz, hogy ő ne kezdjen valamit velem, de szerencsére józan esze leállította. Nem akarom, hogy a kamosságom miatt elveszítsem őt. Eddig is kibírtam a felesleges érintések nélkül, de amióta ráébredtem, hogy számomra ő egyet jelent a mindennel, már nem tudom megállni azt, hogy ne simítsam meg őt egy-egy pillanatban.

Ide-oda dobáltam testemet, hiszen minél jobban próbáltam őt kiverni a fejemből, annál jobban a gondolataim közé mászott, és másra sem tudtam gondoln, csak rá.
Így kerültem ide a hideg víz alá, a zuhanyzóba, hajnali kettőkor.

Négy órán keresztül vesződtem azzal, hogy legalább aludni tudjak, de a férfi és annak mámorító illata mely körüllengett, nem hogy megnyugvásra késztetett volna, inkább egyre jobban csak feltüzelt.

Nem értem saját magamat sem, hiszen minap vallottam be magamnak, hogy nekem ez a férfi igenis fontos, és akarom őt, bármely formában, csak legyen velem, mégis közelsége egyetalán nem megnyugtat, hanem egyre jobban felhevíti testemet, és elveszi az agyam feletti irányításomat.

Ha egyszer-kétszer hozzámérne, talán a lábai előtt térdelnék, könyörögve a folytatásért, de ő nem fog hozzámérni, és nekem nem lesz miért könyörögnöm.

Vacogva állítottam le a vízet és kaptam magamra sötétszürke köntösöm, majd azt összehúzva lassan, de biztosan indultam el szobám felé. A kis távolságon rettentő lassan sétáltam, majd hirtelen megfordultam, és a konyha felé kezdtem sétálni.

-Egy kis ásványvíz jót tenne.- motyogtam magamnak, majd a lépcsőn vánszorogtam lefelé, hogy minél előbb ihassak, hátha az segít az elalvásban.

A nappalira vezettem tekintetemet a lépcsőről és halk nevetésbe kezdtem a látvány miatt. A többiek, akiktől vagy négyórája elköszöntem egymás hegyén-hátán egyenletesen szuszognak, míg az a Taehyung gyerek, a földön kényelmesen elterülve alszik.

Egy lágy mosollyal arcomon megingattam fejemet, és egy határozottat bólintva konstatáltam, hogy Jimin legalább a szobájában aludt el.
Hiába vagyok rettentő kíváncsi a kis szobára amit ő birtokol, mégsem mentem még be oda sohasem, hiszen hiába az én házam része, és hiába tudom pontosan, hogy melyik bútor hol áll benne, ahogy azt ő feldíszíti, berendezi esetleg elpakolja egy teljesen új külsőt biztosít a szobának.

Megráztam a fejemet, hogy kihessegessem gondolataim közül a narancs hajút.

Beléptem a viszonylag nagy  helyiségbe majd azonnal a hűtőre vezettem tekintetemet, ahol egy pizsomába bújtatott test keresett valamit bőszen, majd kiemelte fejét és látva értetlem arckifejezésem halvány mosolyt varázsolt arcára.

-Jimin?

Gyökerestől beleivódott a gondolataimba ez a férfi.

__________
Annyeong!
Remélem tetszik nektek az új rész -kicsit eltérő lett a többihez képest, kérlek szeressétek, kommentben várom a véleményeiteket!
Hwaiting srácok❤❤